Fókuszban Kritika

Félni és halni hagyni – A kém, aki dobott engem

Kate McKinnon és Mila Kunis filmje, A kém, aki dobott engem egyszerre akar kémfilmparódia, road movie és buddy film lenni, miközben végre megtöri a manapság jellemző női remake-trendet, és egy eredeti, nőknek szóló sztorit mesél el.

A Kate McKinnon – aki világhírűvé tette a Yozsefváros című dalt – és Mila Kunis főszereplésével készült filmben ez utóbbi működik a legjobban, ugyanis nagyrészt tipikusan női problémákat tematizál, illetve csinál belőlük poént: Audrey-val például SMS-ben szakított a pasija, Morgannek pedig a farkáról küld képeket a tag, akivel előző este ismerkedett meg. Olyan sztereotípiákat is érint A kém, aki dobott engem, mint például, hogy egy nőnemű főnök csak elférfiasodva lehet hiteles – erre Gillian Anderson CIA-s vezető karakterével cáfolnak rá –, vagy hogy a lányoknak nem ajánlatos idegenekkel furgonok közelében tartózkodni, mert elrabolják őket – az ebből kialakuló félelmet viszont kicsit sem enyhítik, inkább ráerősítenek egy jól ütemezett geggel. A Morgant alakító Kate McKinnon – aki az amerikai Saturday Night Live egyik legviccesebb imprókirálynője – felelt A kém, aki dobott engem leghumorosabb jeleneteiért, ahol legtöbbször jól megfértek egymás mellett a feminista és az altesti poénok is.

Azonban sajnos a kelleténél gyakrabban esett meg, hogy Susanna Fogel első nagyjátékfilmjében nem ültek eléggé a viccek, a film – amelynek már a címe is egy Roger Moore-os Bond-részre utal – műfaja, tehát a kémfilmparódia pedig nem elég markáns. Az orosz bérgyilkos-tornászlányon (Ivanna Sakhno) kívül – aki a jellegzetesen túltolt, túlmisztifikált James Bond-gonoszokra emlékeztet – és egy-két gyengébb kiszóláson kívül semmi sem idézte meg a legendás 007-es filmeket.

A kém, aki dobott engem tehát nem ugorja meg a Kingsman: A titkos szolgálat által magasra tett mércét, ami az angol titkosügynök alakjának kifigurázását illeti.

A kémkedés és a műfaj megszokott toposzai – mint az árulás, kettősügynökök, politikai konspirációk – sem kellően hangsúlyosak, így a fókusz átbillen a buddy film zsánerére.

A buddy film két, személyiségben merőben különböző, általában azonos nemű barát kalandjait meséli el. Legjellemzőbb alműfaja a buddy cop film (mint például a Rendes fickók), de a kilencvenes években a Thelma és Louise megalapozta a női buddy és road movie hibiridjét – ez utóbbi trendbe igyekszik bekapcsolódni A kém, aki dobott engem is. A női barátságot ünneplő és hibátlanul reprezentáló jelenetek azonban sokszor megakasztják az akciójelenetek amúgy pörgős ritmusát. Ráadásul ezekkel kifejezetten nem finomkodnak:

számos remek fegyverropogástól hangos jelenetet, vért, kitört nyakat és autósüldözést láthatunk rendszerint viccesen kifordítva magából.

Az egész Európán átívelő történet szükségtelenül sok országon keresztül rángatja végig a véletlenül nemzetközi kémhistóriába keveredett lányokat. Ettől függetlenül a film eleget tesz a road movie zsánerének nemcsak azáltal, hogy a szereplőket folyamatosan mozgásban tartja, hanem annak fényében is, hogy Morgan, a munkanélküli színész és Audrey, a céltalan bolti eladó rájönnek egy nagyon fontos dologra önmagukkal kapcsolatban: innentől fogva kémek akarnak lenni.

Persze ezen elhatározásukat a felesleges szerelmi szál férfi tagja és egyben MI6-es ügynök, Sebastian (Sam Heughan) olyan abszurdnak tartja, miképpen a nézők azt, hogy a lányok a száműzetésben élő Edward Snowdentől kérnek hackelési tanácsokat. Egyébként a kötelezően fellángoló kapcsolat Audrey és Sebastian között kicsivel érthetőbb, mint a lány viszonya a címszereplő kémmel: Mila Kunis és Justin Theroux között, akik papíron ugyan mint két vonzó személy abszolút összeillenének, a vásznon semmi kémia nincs.

A színésznő A kém, aki dobott engemben egyébként viszonylag egyhangúan játszik, főleg a harsány Kate McKinnonhoz képest.

De a film legnagyobb sztárja számunkra mégis Budapest, fővárosunk ugyanis a Suszter, szabó, baka, kém és A kém után ismét egy nemzetközi espionage-nak szolgált háttérül nemcsak önmagát, hanem számos más európai nagyvárost (mint például Prága vagy Párizs) is alakítva.

A kém, aki dobott engem történetét (David Isersonnal közösen) író és rendező Susanna Fogel tehát beleesett a jellemző elsőfilmes hibába, miszerint egy nem túl erős történetet akar elmesélni, miközben túl sok műfajt érintene, s így elvesznek a film jól működő elemei úgy, mint a humor vagy az akció. Női rendezőként nem tett hozzá semmit különösebben A kém, aki dobott engem stílusához, ha csak nem számítjuk a női tekintet humorosnak szánt megjelenítésére tett kísérletet, mikor is premier plánban láthatunk egy herezacskót. Ettől függetlenül (vagy épp ezért – ízlés dolga) érdemes egyszer megnézni a legjobb barátnőknek, hiszen A kém, aki dobott engem felemeli és egyben kifigurázza azt a különleges és gyakran meghökkentően mély köteléket, amely két lány között köttetik.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..