A 2023-as Cannesi filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának nyitófilmje volt Thomas Cailley Állatkirályság című filmje. A rendező majdnem 10 évvel A küzdők után továbbra is a fiatalkori útkeresést és a természetbe vágyódást választotta témájaként.
A kamaszkor kritikus időszak mindenki számára, ugyanis nemcsak testünk megy át rohamos és drasztikus változásokon, de itt fejlődnek ki személyiségünk meghatározó alapjegyei is, amelyek nagymértékben fogják befolyásolni későbbi életünket. Ezt az időszakot mindannyian keményen megszenvedjük, de sokkal nehezebb dolga van azoknak, akik az átlagosnál jobban eltérnek a társadalmilag elfogadott normáktól és nemritkán kitaszítottá, üldözötté válnak.
Egy olyan világban járunk, ahol egy rejtélyes jelenség okán a Föld lakosságának kis százaléka elkezdett egyfajta ember – állat hibriddé mutálódni.
Az Állatkirályság történetében egy francia családot követünk nyomon, ahol az édesanyát kezdte sújtani az átváltozás átka, ezért a kissé excentrikus apa, François (Romain Duris) és tinédzser fia, Émile (Paul Kircher) Párizsból egy vidéki kisvárosba költöznek, ahol a kormány egy központot hoz létre a „lények” számára, ahol az édesanyát is őrzik majd. Viszont egy transzport során bekövetkező szökés következtében a mutánsok a kisváros melletti erdőbe menekülnek és ezzel egyidőben Émile is felfedezi, hogy ő is egy közülük, aki az átváltozás küszöbén áll.
A coming of age történetek és az ezzel gyakran párosuló kitaszítottság témája univerzálisan átélhető és a világszerte inspirálja a filmkészítőket, viszont az utóbbi években kezdődött egy kisebb trend, amiben európai alkotók természetfeletti és fantasztikus képeségekkel felruházva indítják el fiatal főhőseiket a felnőtté válás rögös útján. Amerikában a 60-as évek óta megvan a recept ezekhez a történetekhez a szuperhősös képregények lapjairól, aminek legrelevánsabb és legfőbb képviselője természetesen az X-Men. A különleges erőkkel rendelkező mutáns csapat kalandjai a mai napig képesek az alapmű alapvető értékét és gondolatait megtartva új történetekkel szórakoztatni a széria rajongóit, ráadásul számos mozgóképes adaptációban is alaposan körüljárták ezeket a témákat.
Az európai alkotók egyrészt a komolyabb, művészfilmes közeg, másrészt a csekélyebb költségvetések okán ritkán próbálkoztak hasonló történetekkel, viszont az utóbbi évekből több olyan alkotást is fel tudunk sorolni, amikre ráilleszthető az „európai X-Men” titulus. A Thelma a szexuális ébredést állítja középpontba, Az ártatlanok a klikkesedést és a halállal való szembesülést mutatja be, de akár az Engedj be! vámpírtörténete is idesorolható az első szerelem bemutatásával.
Ebben a felsorolásban az Állatkirályság leginkább a testi–lelki átváltozást képes bemutatni egészen zsigeri, cronenbergi eszközökkel, továbbá egészen érzelmes coming out allegória.
Ezenkívül Thomas Cailley második egész estés rendezése is jelentős szerepet szán a természetnek. A kisváros mellett elterülő erdő nem csupán egy gyönyörűen fényképezett helyszín, hanem a főszerepben lévő Émile titkos helyévé és a mutánsok természetes, befogadó közegévé is válik. Amíg eleinte a srác nem képes elfogadni magát és még az öncsonkítást is megkockáztatja, hogy lelassítsa az átváltozást, addig az erdő egy sötét és titokzatos helyből egyre inkább válik egy napsütötte, nyugodt és boldog környezetté, ahol Émile nemcsak magát képes megismerni, de a sorstársaival is elkezd kapcsolatot teremteni, mint például a madáremberrel, akinek segít egy helyet találni, ahol súlyosabb sérülések nélkül lesz képes megtanulni repülni.
A történet apa-fia dinamikája is végig őszinte és érzelmes. A film talán legerősebb jelenetei az ő párosukhoz kötődnek, mikor például az erdőben keresik kocsival az eltűnt anyát és a konstans vitákban súrlódó lázadó fiú és parancsolgató apja egy rövid pillanatra ráeszmélnek az egymásra utaltságukban és az anyuka iránt érzett szeretetben rejlő őszinte boldogságra, ami legnagyobb bajban se fogja őket szétszakítani. Romain Duris remekül hozza az amúgy nem sok eredetiséget vagy mélységet rejtő apa karaktert, de szerencsére nem is rajta, hanem a fiát játszó Paul Kircheren van a történet fókusza, aki szenzációsan adja át a tinédzser kitaszítottság, szorongás és az útkeresés drámájának érzelmi állomásait, miközben a testbeszédében rejlő alakítása is végig meggyőző, ahogy fokozatosan kezdi elveszíteni emberi mivoltát.
Viszont az Állatkirályság világának bemutatása és a kisváros más karaktereinek drámája messze elmarad a fő történetszáltól.
A mutáció szabályai és a jelenség miértjei teljesen homályban maradnak, csak pár szavas utalásokból kapunk betekintést a történtekbe, viszont emiatt a város közösségére gyakorolt hatása is teljesen érdektelen marad és minden ezzel foglalkozó jelenet egy komplett időhúzásnak érződik, amin inkább túl lennénk, hogy visszatérhessünk Émile történetéhez. A városka ügyes-bajos dolgaiba leginkább François-nak lesz betekintése, viszont az ő személyes útja a lények és ezzel együtt a fia elfogadásáig is borzasztóan sután és egyszerűen lett letudva. Feltűnik még a filmben Adèle Exarchopoulos, mint a helyi rendfenntartó szervek egyi tagja, aki közelebbi kapcsolatba kerül az apával, de sajnos ő is egy teljesen egysíkú mellékkarakter, amihez szinte már sértés egy ilyen kaliberű színésznőt elpazarolni, arról nem is beszélve hogy mennyire kínossá válik mikor már a sokadik alkalommal futnak össze véletlenül egy mutáns észlelés helyszínén, ahol François éppen mindig véletlenül arra járt.
Az Állatkirályság a fölösleges történetszálaiból adódóan kelleténél hosszabb játékidejével mindenképp elmarad minőségben a Thelmától vagy Az ártatlanoktól, de a főszereplő hatásos testi és lelki felnövése, a természet nyers erejében rejlő szabadság érzetét megragadó zenei atmoszféra és az abszolút top kategóriás vizuális effektek, smink és SFX munka a mutánsok életre keltésénél mindenképpen elismerést érdemelnek. Üde színfoltja az idei francia felhozatalnak és ambiciózus megvalósítása miatt mindenképp emlékezetes, de kevés esélye van, hogy a coming of age filmek kiemelkedő darabjává váljon.
A filmet a miskolci Cinefesten láttuk. További cikkeink az eseményről itt.
