Kritika

Felnyitni egy lezárt könyvet – Káin gyermekei

Gerő Marcell Káin gyermekei című dokumentumfilmjeKülföldön díjakat nyert, itthon betiltották: Mész András Bebukottak című dokumentumfilmje nagy port kavart. Most, harminc évvel később, megtudhatjuk mi lett azóta az akkor, a fiatalkorúak börtönében kamera előtt valló fiatalokkal. A Káin gyermekei három félrecsúszott sors története.

Három évtizede készült Mész András felkavaró alkotása, a Bebukottak, amely a fiatalkorúak börtönébe kalauzolt el minket. A tipikus „beszélő fejes” dokumentumfilmben a rabok szólalnak meg: elmondják miért kerültek be, milyen az élet bent és mit várnak a jövőtől. A megszólaltatott alanyok tizenéves srácok, előttük áll az egész élet, mégsem kecsegtet sok jóval. Bebuktak. Egytől egyig értelmetlen bűncselekményekért kerültek be: hirtelen düh, egy összeszólalkozás, egy eldurvult dulakodás. Egyik gyilkosság se volt előre kitervelt, a pillanat szülte őket, mégis az egész életüket örökre meghatározta.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Harminc év telt el azóta. Ma már az egykori riportalanyok nagy része szabadlábon van. Hogy mi lett velük, azt Gerő Marcell dokumentumfilmje, a Káin gyermekei óhajtja megválaszolni. A rendező három bebukottat kutat fel és szólaltat meg, akik bár az ország különböző részein élnek, helyzetük hasonló. Mélyszegénységben tengetik a napjaikat, a társadalom peremvidékére szorulva. Mi lett velük? Nagyjából semmi. Kiszabadultak ugyan, de továbbra is egyik napról a másikra élnek. Kijutottak, de a rácsok nem tűntek el, csak nagyobb mozgásteret engednek nekik.

Mész András filmje egy nagy kérdőjellel ért véget. Az utolsó, költői kép két fiatalt mutatott, amint épp kiengedték őket a börtönből. Az egyikért érte jött a családja, a másikért nem jött senki. Az utóbbi csak tanácstalanul állt egy darabig, majd elindult lefelé az úton, valószínűleg maga se tudta merre. A két fiatal két eltérő sorsot képviselt, a beilleszkedés, reintegráció lehetőségét, valamint a tanácstalan sodródást, a kirekesztettséget. Gerő Marcell filmje pontot tesz a kérdésre: a beilleszkedés csak ábránd, ezeknek a fiataloknak akkor és ott végleg megpecsételődött a sorsa, hogy először bűnre léptek. Mivel gyerekként kerültek börtönbe, rácsok között kellett felnőniük, ám a benti lét teljesen más dolgokra tanítja az embert.

Gerő Marcell Káin gyermekei című dokumentumfilmje

Bár Mész András filmje után mindenkiben bujkált a kíváncsiság, hogy mi lesz ezután, hova tovább, ha egy narratívaként tekintenénk a Bebukottakra, a folytatás csalódáskeltő lenne. A Káin gyermekeinek ugyan van létjogosultsága, egy teljesen új aspektust mutat be, saját konklúzióra jut, ám a szomorú valóság megmutatása mindössze keveset vesz el a játékidőből, a nagyobb részt a múlton való merengés teszi ki. A film egyrészről konkrétan a Bebukottakból kiragadott jelenetekkel summázza a fontos tudnivalókat a szereplőkről, akárcsak egy „előző rész tartalmából” szegmens egy sorozatepizód elején – ám nem elégszik meg ennyivel. Még egyszer elmondatja a bűncselekmények körülményeit alanyaival, most már harminc év távlatából, amire az egyik ráadásul dühösen kikel. „Fölnyitni egy lezárt könyvet?” – kérdezi, jogosan.

A gyilkosságok újra átrágása ugyanis nem visz minket közelebb az igazsághoz. Ennyi idő távlatából sem nyernek értelmet, újat pedig nem tudunk meg rólunk. Mindössze annyi derül ki, hogy a trauma továbbra sem fakul, ez egy olyan dolog, amit örökké magukkal hordoznak. Ez azonban önmagában nem teszi eléggé izgalmassá ezeket a részeket. A maradék jelenet ellenben már nem ilyen céltudatos, többnyire különféle életképek keverednek a szereplők elmélkedéseivel életükről, vagy az általánosságról. Ezek rendkívül széttartóak, nem fogja őket össze a börtön négy fala, így a Káin gyermekei közel sem olyan kompakt, nyers erővel rendelkező alkotás, mint elődje. Helyette a film egy melankolikus, lehangoló helyzetjelentés a látszólagos szabadságról, a múlt láthatatlan béklyóitól való szabadulás lehetetlenségéről. Gerő Marcell alkotásának azonban szintén emlékezetes záróképe van: gyerekek játszadozásával ér véget. Talán ők, a következő generáció jobb sorsra jut. Nekik még van reményük.

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!