Egyébként persze egy cseppet sem esetlen õ; csakhogy a szigorú (Vallásos? Szektás? Ügynökségi?) nevelés során hozzászokott szegény a cölibátushoz. Nemigen kommunikál másképp, mint a pisztolyával, meg egyéb halált hozó szerszámaival, és ahhoz szokott hozzá, hogy az emberek fõ célja, hogy megöljék egymást – nem csoda, hogy zavarodott egy kicsit, amikor csókolózó párokat lát.
Aztán úgy esik, hogy egy megbízás nem úgy alakul, mint ahogy eltervezte, és mindenki ellene fordul, egyetlen – nem mellékesen gyönyörû – nõ akad, akiben megbízhat. Vagy mégsem, de ez maradjon a film titka.
Mert amúgy nem sok van neki: a történet az akciófilmek legtöbbjéhez hasonlóan nem játszik lényeges szerepet, úgyhogy nem is nagyon kell vele foglalkozni. Mindenesetre több (nyilván lõtt) sebtõl vérzik, nem áll össze, és megmagyarázhatatlan segítõkkel és ellenségekkel van tele. De hát a lövöldözõs játékokat sem a történetvezetés finomságai miatt szeretjük – vannak megbízók, akik feladatokat adnak, a karakter végigküzdi magát a pályán, aztán „Mission Completed”. A Hitman egy ilyen játékból készült adaptáció – hát nem meglepõ, hogy ez is ugyanerrõl szól.
Az akciók viszont hibátlanok, a látvány rendben van, a zenéje pedig közelít ahhoz, amit tökéletesnek lehetne nevezni. Mármint tökéletesnek egy ilyen filmhez. Ami ugyan csak egy játékadaptáció, de nem is akar több lenni – egyszerûen csak látványos, pörgõs, klafa akciófilm.
Hitman – A bérgyilkos (Hitman)
színes magyarul beszélõ francia-amerikai akciófilm, 93 perc, 2007
rendezõ: Xavier Gens
forgatókönyvíró: Skip Woods
zeneszerzõ: Geoff Zanelli
operatõr: Laurent Bares
szereplõk:
Timothy Olyphant (47-es)
Dougray Scott (Mike)
Olga Kurylenko (Nika)
Robert Knepper (Yuri)
Ulrich Thomsen (Mikhail Belicoff)
Henry Ian Cusick (Udre)
Michael Offei