Kritika

Az esélyegyenlőség diszkrét bája – Fifti-fifti

Fifti-fifti (50/50)

Lesznek, akik támadni fogják a Fifti-fiftit felszabadult humora okán, de ettől még kétségtelen tény marad, hogy a rákbetegséggel küzdő betegek és családjaik életerejét az általam „Ríkasd meg magad!”-hozzááállásnak nevezett rendezői attitűddel lehetetlen hitelesen érzékeltetni. Jonathan Levine dramedy-je pontosan e téren számít rendkívülinek: a kórral szembeni küzdelem mellett a főhős egyéb (pár)kapcsolati problémái is terítékre kerülnek a filmben, meglepő őszinteséggel sugallva az életigenlés fontosságát, s egyúttal a megadatott életidő maximális kihasználását.

A rákos megbetegedések kínkeserves témája veszélyes terep a filmesek számára. Olybá tűnik, hogy az ömlengés mocsarának elkerüléséhez minimum egy olyan rendezőre van szükség, aki a legkuszább emberi viszonyokat is magabiztosan a kezében tudja tartani, lásd Chris Colombus kellemes találkozását az Édesek és mostohákkal, de a formabontó cselekményszövés is megoldást jelenthet. Bár Jonathan Levine nem jut el olyan drasztikus húzásig, mint a betegsége folytán amfetamingyártóvá avanzsáló kémiatanár esete a Totál szívás című sorozatban, a Fifti-fifti mindkét körülménynek megfelel. Mivel a rendező a (pár)kapcsolati konfliktusokat és a pusztító kórt közel egyenrangú problémakörként kezeli, filmjével fellazíthatja a rák mindennapos életet zsibbasztó megítélését.

A nemcsak rendezett életet, hanem egészséges életmódot is folytató Adam egy napon váratlanul szembesül a ténnyel, hogy a rák egyik legkülönlegesebb fajtája támadta meg szervezetét. Hagyján , hogy a fiatal rádiósszerkesztőnek a címadó fifti-fifti túlélési esélyekkel kell felvennie a betegséggel szembeni harcot, de még az őt és környezetét megbénító konfliktusokkal is meg kell birkóznia.

A szexuális indíttatású párkapcsolati problémakörök iránt komoly érdeklődést mutató Jonathan Levine rendező nemcsak a hangulatteremtéshez ért, de a patikamérlegek pontosságához hasonlítható arányérzékkel is rendelkezik. Miközben a Majd meghalnak Mandy Lane-ért szerkezetét egyenesen egy szexuális aktus menetéhez igazította, a final girl kisugárzásának misztikussá tételével nem várt vonzerőt is kölcsönzött kevésbé ismert slasherének. A The Wackness című dramedyből pedig úgy kerekített ízig-vérig neurotikus New York-filmet, hogy a gyógyírt biztosító pszichológus illetve drogdíler figurák szexuális vágyálmait is hitelessé varázsolta.

Ha nem is annyira szembetűnő a Fifti-fifti esetében, de a szex témaköréről ezúttal sem mond le a rendező. Az éretlen legjobb barát papírízű és fűszagú alakja (Seth Rogen) mellett éppen a párkeresési folyamat sugározta életenergia ellenpontozza a kemoterápia sorvasztó hatását. Míg a halálfélelemmel egyenesen arányosan terebélyesedő kezelések a megható pillanatokat kínálják fel, addig a meglepetéseket Adam nőtársasága szolgáltatja. A csupaszív srác érzelmi viharát elhidegült kedvese és egy csacska pszichológusgyakornok generálja, s közben még az Alzheimer-kóros férjét ápoló édesanya kommunikációéhsége is napirendre kerül.

A saját traumáját papírra vető Will Reiser forgatókönyvéből árad az életszag, amely nemcsak a kifogástalanul időzített poénoknak, hanem az egytől-egyig kidolgozott karaktereket maximális odaadással megformáló színészcsapatnak is köszönhető. Az 500 nap nyárhoz hasonlóan Joseph Gordon-Levitt a személyiségéből áradó humánumot használja fel az álmai megvalósítására hívatott jófiú eljátszásához. Bryce Dallas Howard pedig A segítség után idén már másodszor remekel egy gátlástalan nőalak szerepében. Anna Kendrick jeleneteinek drámai töltete elhanyagolható, őszinte szeleburdiságába azonban bele lehet szeretni, ahogy Anjelica Huston áldozatkész anyafigurája is visszasírásra érdemes.

A Fifti-fifti heti riválisához, az Életrevalókhoz hasonlóan remek időzítéssel került karácsonykor a hazai mozikba. S az ünnepi érzékenység kapcsán éppúgy felfigyelhetünk a filmet mozgató családi illetve baráti összetartásra, ahogy egy bíztató életvezetési tanácsra is, amelynek keretében a dramedy elsődleges „Az élet megy tovább!” üzenete maga alá gyűri a legkülönbözőbb gyógyszerkutatók számára is sérthetetlen kórt.

Fifti-fifti (50/50)

színes, amerikai vígjáték, 100 perc, 2011

rendező: Jonathan Levine
zeneszerző: Michael Giacchino
operatőr: Terry Stacey
producer: Evan Goldberg, Ben Karlin, Seth Rogen
vágó: Zene Baker

szereplő(k):
Joseph Gordon-Levitt (Adam)
Seth Rogen (Kyle)
Anna Kendrick (Katherine)
Bryce Dallas Howard (Rachael)
Anjelica Huston (Diane)
Serge Houde (Richard)
Andrew Airlie (Dr. Ross)
Matt Frewer (Mitch)

Imdb

 

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés