Kritika

Határtalan vámosok – Finánc a pácban

A francia filmek velük született báját mellőzve az inkább komikusként ismert Dany Boon harsány buddy-cop filmet forgatott, vámtisztekkel. A Finánc a pácban alaphelyzetét a Schengeni egyezmény elmismásolt határai képezik, így a nemzeti ellentéteken nyugvó tisztviselői szócsaták mellett szociális problémák is tárgyalásra kerülnek a filmben.

Mióta Dany Boon összebarátkozott a rendezői székkel, három nagyjátékfilmje közül kettő Magyarországra is eljutott. Az Isten hozott az Isten háta mögött című komédia még a 11. Francia Filmnapokon mutatkozott be a magyar közönségnek, ezúttal pedig a Finánc a pácban hívatott nevetésre bírni a hazai nézőket. Bár a két vígjáték hangnemében komoly különbségeket mutat – a korábbi filmet a minden bájjal megkent emberiesség,  az aktuális mozit ellenben a patrióta megjegyzésekkel tarkított harsányság jellemzi -, mindkét mozgókép a sztereotípiák és előítéletek semlegesítésére illetve a családi fészekből való leválás motívumára épül. Míg az Isten hozott az Isten háta mögött-ben Észak- és Dél-Franciaország infrastrukturális és nyelvjáráskülönbségeiből, addig a Finánc a pácban esetében a francia és belga történelmi szomszédságból fakadnak ki a főhősök közti ellentétek. A hasonlóságon felesleges csodálkozni, Dany Boon komikusi karrierjét is a sztereotípiák mentén húzta fel: bár tizenévesen leküzdötte a szokatlan észak-francia dialektusát, szerepeiben rendre bohókás északi fickókat formál meg.

A Schengeni egyezmény következtében félig-meddig lőttek az EU-tagországok határainak, s a változásra a Finánc a pácban vámtiszt-főhősei is ráfaragnak, mikor az első belga-francia járőrcsapatba kapnak besorolást. A belga Ruben (Benoit Poelvoorde) vérbeli frankofób, megszállott patrióta, aki a hazáját rendre megtámadó szomszédokat éppúgy gyűlöli, mint a Belgiumra átjáró házként tekintő környező népeket is. A francia Mathias (Dany Boon) életét a lelkében lappangó belgákkal szembeni harag helyett titkolt párkapcsolata bénítja meg: pechjére éppen Ruben húgához (Julie Bernard) fűzi tiltott szerelem.

 A nem túl eredeti felállás Benoit Poelvoorde (Veled is megtörténhet, Coco Chanel) és Dany Boon (Micmacs, Fegyverszünet karácsonyra) közti kémiának köszönhetően mókás, nemzeti különbségeken nyugvó szócsatákkal és összecsapásokkal telítődik meg, amelyek a vége főcím közeledtével csitulnak, kifejezve az előítéletekben és az elfogult patriotizmusban rejlő hamisság tanulságát. Bármennyire is kierőszakoltnak hat azonban a Finánc a pácban párkapcsolati konfliktusa, parodisztikus elemként is tekinthetünk rá. Miközben a buddy-cop filmek kapcsán rendre előcitálják a látens homoszexuális olvasatokat, az aktuális francia film esetében a furcsa pár egyik tagjának ahhoz, hogy elnyerje a szeretett nő kezét, valóban gyűlölködő társának szívét kell meghódítania.

A főhősök összerázódásának folyamatát egy kevésbé kidolgozott, ám olykor meglepően erőszakos bűnügyi szál támogatja meg; bár az agresszív tendenciát elsősorban a belga figura hordozza magában, aki sokszor zavaróan, ok nélkül is lövöldözésbe kezd, akár egy templomban is. A járőrözés hátterében meghúzódó problémák a Schengeni egyezmény árnyoldalaira világítanak rá: az alig akadályoztatott határátkelés a drogcsempészek előtt is megnyitja a kapukat, miközben a határ menti kisvárosok gazdasága a leépülés szélére kerül. Dany Boont mindenképpen dicséret illeti, hiszen sablonok mentén kiforró filmjében – ha nem is mélységeiben, de  – ügyesen körüljár egy hangsúlyos európai változást. Mindemellett az olykor ripacskodásba hajló Finánc a pácban még ha sokat is veszít az Isten hozott az Isten háta mögött emberségéből, kifejezetten kacagásra ingerlő alkotás marad.

Finánc a pácban (Rien a déclarer)

színes, francia vígjáték, 114 perc, 2010

rendező: Dany Boon
forgatókönyvíró: Dany Boon
operatőr: Philippe Rombi
producer: Eric Hubert, Jérôme Seydoux
vágó: Luc Barnier, Géraldine Rétif

szereplő(k):
Benoît Poelvoorde (Ruben Vandevoorde)
Dany Boon (Mathias Ducatel)
Julie Bernard (Louise Vandevoorde)
Karin Viard (Irene Janus)
François Damiens (Jacques Janus)
Bouli Lanners (Bruno Vanuxem)
Olivier Gourmet
Michel Vuillermoz

Imdb

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya