Kritika

Ki a kedvenc Batmaned? – Flash: A Villám

Végül csak elérkezett a rendezőváltások, a covid és az Ezra Miller botrányai miatt sokat cibált Flash premierje: Andy Muschietti filmjében Villám az időben és a multiverzumban is utazik, mi pedig egész végig azon morfondírozunk, hogy vajon a nosztalgiafaktor elvihet-e a hátán egy filmet.

1939-ben Gardner Fox és Harry Lampert megalkották a DC egyik legizgalmasabb karakterét, és ezzel nemcsak egy újabb szuperhősnek, de közvetve – méghozzá évtizedekkel a Marvel előtt – a multiverzumnak is kaput nyitottak. A hősnek a képregény története során öt alteregója lett: az aranykorban Jay Garrick, az ezüstkorban Barry Allen, majd Wally West, Barry Allen unokája a jövőből, Bart Allen, végül a jelenlegi női Flash, a kínai-amerikai Avery Ho. Akárki is öltötte magára a villámos jelmezt, Flash-nek mindig is emberfeletti képességei voltak: akár fénysebességre is fel tudott gyorsulni, sőt még az időben és a multiverzumban is képes volt utazni. A karakter mozgóképi feldolgozásait ez utóbbi aspektus tette igazán izgalmassá, és ez az, amivel a legújabb adaptáció is operál. 

A Flash szervesen épül a DC mozis univerzumába, és feltételezi is, hogy a rajongók ismerik is az istálló karaktereinek filmes előzményeit – és nemcsak az utóbbi néhány évből. Már az előzetes is egyértelművé tette, hogy a film komolyan apellál a korábbi DC-filmek, azon belül is Michael Keaton-féle Batman-mozik rajongóira. A történet szerint Barry (Miller) az anyja (Maribel Verdú) meggyilkolásával vádolt apja (Ron Livingston) tárgyalására készül, amikor rájön, hogy tud utazni az időben. Éppen ezért visszatér a múltba, hogy mindkettőjüket megmentse a legrosszabbtól, cselekedete azonban nemcsak a jövőt, a múltat is megváltoztatja, és megállíthatatlan láncreakciót indít el. Hogy korrigáljon, Batmant hívja segítségül – az azonban teljes meglepetésként éri,

amikor Bruce Wayne helyett (Ben Affleck) Bruce Wayne-nel (Michael Keaton) kell összefognia,

hogy megmentse a világot.

ben-affleck-batman-the-flash-flashpoint-movie (1)

Talán nem túlságosan nagy spoiler, ha elárulom, hogy a Pókember: Nincs hazaúthoz hasonlóan a film még ennél is messzebbre merészkedik – és ez a néző legnagyobb szerencséje, mert minden pillanat, amit az időutazás, a nosztalgiafaktor vagy a bennfentesség érzése szervez, működik filmben, és minden, ami önnönmaga miatt létezik – és igen, ehhez tartoznak az akciók is –, döglött halként vergődik. A kérdés csak az, hova billen a mérleg. A Mamával és az Az-filmekkel nevet szerzett Andy Muschietti az eddig inkább buktákban érdekelt Christina Hodsonnal (Ragadozó madarak, Űrdongó) és a talán leheletnyit erősebb portfólióval rendelkező Joby Harolddal (Arthur király: A kard legendája, Obi-Wan Kenobi, Transformers: A fenevadak kora) összefogva végül a nézőt hozzák ki nyertesnek: komolyan átgondolt, sokszor kifejezetten vicces és tulajdonképpen működő, sőt bátran mondjuk ki,

összességében inkább szerethető film lett a Flash, amiért a sokat csalódó DC-rajongók nem lehetnek elég hálásak.

Ez azért is különösen nagy eredmény, mert a sztori a fent ismertetettnél is jóval bonyolultabb: Barry összeakad alternatív énjével (akit szintén Miller játszik, méghozzá remekül), Zod tábornokkal (Michael Shannon) és még Superman unokatesójával, Kara Zor-Ellel (Sasha Calle) is – mindezt az időben és térben, így simán előfordulhatott volna, hogy az alkotók elvesznek a túl sok szálban, de szerencsére kézben tartják a dolgokat, így a végén még arra is jut kapacitásuk, hogy értelmes tanulságokkal és valóban megható pillanatokkal szolgáljanak. A képregényfilmek többségével szemben a Flash komolyan mesél arról, hogyan tesznek minket a traumáink azzá, akikké lettünk, és hogy egy szerető környezetben mennyire más emberré fejlődhetünk.

Persze mindezek ellenére elég messze vagyunk attól, hogy a Flash kiváló film legyen: ahol időről időre kilóg a lóláb, az egyértelműen a vizuális effektusok. Hiába nagyon látványos az egész film, a CGI sokszor idegesítően mászik az arcunkba, ami miatt a néző időről időre kizökken a film valóságából. A néhol a gagyi számítógépes játékok szintjére zuhanó komputeranimáció – különösen a Marvel néhány parádéjával összevetve – komolyan ciki. A humor terén is akadnak túlkapások, de igazán ez a legkisebb gondunk.

A Flash: A Villám június 15-től látható a mozikban.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!