Kritika

Ez itt nem a Bor, mámor, Tokaj – Folyékony arany

Ahogy Tokaj túlmutat egy egyszerű borvidéken, úgy szeretne Almási Tamás filmje, a Folyékony arany is többet adni szőlészeti-borászati ismeretterjesztő filmnél. És noha a dűlők közt gyakran süt be szépen a napfény, az élet a Hegyalján nemcsak bor, mámor, Tokaj.

Ami a futballban Puskás, az a borban a tokaji aszú: ez jutott először eszembe, amikor megtudtam, Almási Tamás Tokajra és környékére utazik – mit utazik, eltölt néhány évet – következő filmje forgatására. „Mégis mit lehet szólni 77 percben egy italról?” – merülhet, és ténylegesen merült is fel sokakban a kérdés, miközben egyre többet tudtunk meg a Folyékony arany névre keresztelt projektről.

Folyékony arany

Kár volna persze leegyszerűsíteni a dolgokat, hiszen a rendező kettővel ezelőtti filmje, a Puskás, Hungary sem csak egy nagyszerű futballistáról szólt, még ha a világ egyik legjobbja is, hanem arról, ami benne, az ő személyében és a jelenségben összesűrűsödik. Mondhatni tehát, hogy minden, ami generációkon át a magyarságot jelentette – jól vagy rosszul – az benne van Puskásban, és abból táplálkozik ma is.

Így van ez Tokajjal, ami legendákkal körülölelve, rész az egészben képviseli a magyarságot.

Hogy a Folyékony arany várakozásaimmal szemben nem egy Puskás 2 film lett, tudatos alkotói döntés volt. Mert miben van nagyobb dráma, nézőt megérintő hullámvasút: a királyok borának, borok királyának történelmi felemelkedésében és hanyatlásában, vagy inkább abban a folyamatos emberi küzdelemben, ami kézzelfogható a szőlősorok között? A fürtökön egyenként megszámlált aszúszemek, amik tőkékként, soronként, hektáronként töltenek meg hordókat. Az egész ősszel tartó játszma, hogy a szemek meddig töpörödjenek és miért ne tovább, vagy ha mégis, mennyi eső essen, és meddig ne jöjjenek a seregélyek.

Folyékony arany

Három főszereplőt követünk végig, mindenki egy kicsit máshonnan jött, és persze a célja is más. Az újgenerációs, volt városi értelmiségi borász Alkonyi, a néhány évtizede külföldi cég lerakatát itt működtető Bacsó és az évszázadok óta aszúval foglalkozó Szepsy család mind egy kicsit mást mond, mégis mind – egymástól függetlenül is – egy irányba mutatnak. Noha máshol állnak az úton, az időjárás és egyéb környezeti tényezők ugyanúgy hatnak mindenkire. Talán ez az a vezérmotívum, amit kerestek az alkotók, és amit leginkább ebben a borban találtak meg. Nem gond ez, de univerzálisnak túl tág, tipikusan magyarnak kevés.

Sokkal érdekesebb a Folyékony arany körforgása, amit az évszakok váltakozásával mutatnak be az alkotók.

Szürettől szüretig élnek a szőlőben, és minden év egy újrakezdési lehetőség. Az ember és a természet szimbiózisát, néha viszont inkább kíméletlen harcát, ami megmutatkozik, érzékletesen meg tudja mutatni ez a film.

Persze nem Almási Tamás lenne a rendező, ha nem mutatna meg valamit az ott élő ember és a társadalom viszonyáról. A rendezőnél mindig is téma volt a szocio: a Ballagás érettségiző fiataljainál vagy az Alagsor újpalotai lakótelepi perspektívájában ugyanúgy, mint a tititá kérdéseiben a tehetség és a valahová való születés viszonyáról.

A Folyékony arany túlzásba nem viszi ugyan, de valamennyire megmutatja, vagy inkább csak érzékelteti, hogy a legnemesebb bor és a hozzá kötődő többszáz éves hagyomány felszívódhat a megfelelő hozzáállás, bormarketing, állami támogatás, vidékfejlesztés nélkül. Mert hiába a világörökség, a sokszáz éves hagyomány, épülő borgazdaságok és mintatelepek mögött ugyanolyan borsodi szegénység, elöregedő, kilátástalanságba fulladó vidéki falvak vannak. „Amíg ezen a rövid szakaszon mentünk, 15 eladó házat látok” – mondja Szepsy István, és az ilyen elejtett fél mondatokban komoly bajok is húzódnak.

Talán a jó érzés, a demagógiától és a giccstől való ösztönös irtózás tartotta vissza az alkotókat, hogy a történet fonákját is megmutassák, pedig érdemes volna ezzel is foglalkozni.

Tokaj múltját és jelenét érzékletesen látjuk a vásznon. A jövőre még várni kell.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.