Fókuszban Kritika

A pornókultúra gyermekei – FOMO – Megosztod, és uralkodsz

A FOMO – Megosztod és uralkodsz az elmúlt évek egyik legfontosabb magyar filmje: arculcsapással felérő látlelet egy pornókultúrában nevelkedett generációról.

Budapest, 2019: decemberi metsző szélben megyek le a mozgólépcsőn az Astoriánál, a plakátokon egy szál apró bikinit, de sapkát és sálat viselő modellek hívogatnak, hogy vegyem meg a legújabb étrendkiegészítőt. Egy forró májusi napon valahol a Déli Pályaudvar környékén egy érzéki pillantás és kétértelmű mosoly fölött olvasom a klímaberendezés plakátján a feliratot: „élvezem, ha csapja nekem a szelet”. Nyár, valahol a város szélén: egy viaszbaba arcú lány, mandulaszemekkel csábos pillantással teszi fel a kérdést – elég szép vagyok-e, hogy elkezdjek ismerkedni a legújabb társkeresőn, ahol egy fotóm alapján dől el, mennyit érek?

Mi folyik itt? Hol tévesztettünk irányt?

Gergő átlagos gimnazista srác, aki baráti körével polgárpukkasztó, kattintásvadász videókat készít, melyek bepillantást engednek a 21. századi kamaszok határfeszegetéseibe: tanórán piálnak, pórázon vezetik egymást az utcán, hangoskodnak a villamoson, ismeretlen lányok fenekét taperolják. Egy házibuliban Gergőt falhoz állítják barátai: vegye videóra, ahogy magáévá teszi eszméletlenre itatott évfolyamtársát, Lillát, így teljesítve a kihívást, ami elől korábban megfutamodott.

Hartung Attila félelmetes közelségbe hozza a mindannyiunk számára ismerős házibulikat. Látjuk, ahogy a lányok úgy indulnak el, hogy „ő ma szeretni fog”, és látjuk, ahogy rájönnek, hogy „ő csak fogni szeret”. Látjuk és érezzük a fiúk állatias ösztöneit, és látjuk, ahogy emberségük álarcát levetik, hogy megfeleljenek a 21. századi férfi macsó, nőcsábász ideájának. Látszólag egyértelmű olvasatot kínál a FOMO, amennyiben üzenetét a nők elleni szexuális erőszak brutálisan erős bemutatására egyszerűsítjük, ám a film ennél tovább megy.

Olyan égető, rendszerszintű kérdéseket tesz fel, melyek közelebb vihetnek ahhoz, hogy a valóságban ilyesmi ne fordulhasson elő.

Kinek a felelőssége, hogy a fiataloknak készült videoklipekben végletekig szexualizált nők vonaglanak? Kinek a felelőssége, hogy a fiatalok legálisan videóra vett nemi erőszakból (pornó) szerzik tudásukat a párkapcsolatokról és a szexről? A 16 éves Lilláé, aki engedett a csoportnyomásnak, jóval többet ivott, mint kellett volna és megerőszakolták?  A 16 éves Gergőé, aki társai nyomására elkövetett valamit, ami a pornókultúrában (a kölcsönösség hiánya, a partner ellenkezésének figyelmen kívül hagyása, a szexuális teljesítmény, mint legfőbb érték) mindennapos?

Nem.

A felelősség minket terhel, akik felszólalhatnánk a pornókultúra ellen, mégsem teszünk semmit. Minket, akik látjuk, hogyan mérgezi az Instagramra feltöltött hétköznapinak titulált, agyonretusált fotók a lányok önképét. Minket, akik hajlandóak vagyunk elfogadni a szépségipar legnagyobb hazugságát, hogy az emberi test egy folyamatos javításra szoruló félkész termék, amit plasztikai műtétekkel és kozmetikai eszközökkel kell fejleszteni. Minket, akik gondolkodás nélkül maszturbálunk fiatal lányok ellen elkövetett nemi erőszakra és észre sem vesszük, hogy az online pornót terítő legnagyobb cég több profitot termel, mint Hollywood. Minket, akik elfogadjuk, hogy a szex alanyi jogon jár nekünk és ehhez pénzért bármikor igénybe lehet venni nőket.

Egy serdülő fiatalnak 2019-ben azt tanácsolni, hogy ne nézzen pornót, olyan, mintha valakinek, akit a légszennyezés aggaszt, azt mondanánk, ne vegyen levegőt.

Hartung Attila filmje úgy képes megmutatni Gergő tettének következményeit, hogy egy pillanatra sem menti fel a fiút. Pont annyi időre látjuk a teljesítménymániás üzletember apját (Stohl András), hogy egyértelművé váljon, milyen nyomás van a fiún mindennap. Egy szótlan, meghitt jelenet elég annak érzékeltetésére, hogy mennyit tud segíteni egy traumát átélt kamaszlánynak, ha édesapja (Vincze Gábor Péter) nem szidja le, nem oktatja ki, hanem csak mellette van.

Az apró gesztusokról bevágott közelik, és a hétköznapi életünket meghatározó hangok kakofóniája olyan erővel képesek berántani a film valóságába, hogy a házibulin forgatott jelenetek vagy a tanáriban zajló beszélgetés már-már klausztrofóbiával határos érzéseket okoznak. Hartung már korábbi kisfilmjeiben is megmutatta milyen kevés szóval képes kézzelfogható atmoszférát és benne valós emberi drámákat megjeleníteni: a Fasírtban egy groteszk Örkény-novellát fűszerezett meg horrorelemekkel, az Ischlerben pedig Szálasi Magyarországán három bújtatott zsidó lány történetén keresztül mesél a nők elleni erőszakról. A FOMO-ban sikerül megtalálnia a középutat a Keresés és a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 között – Hartung pont annyira építi be a film elbeszélésmódjába a Z-generáció életterét meghatározó online felületeket, ami a történet és dráma szempontjából nem válik zavaróvá.

Nagy hiba lenne a FOMO-t olyan generációs közérzetfilmként aposztrofálni,

mint az Y-ok himnuszává nemesedett VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant – Hartung élő, lélegző főszereplővé varázsolja Budapestet, ami sokkal megosztóbb, mint Reisz Gábornál: egyik kezével simogat, a másikkal arcul csap

Gergő Odüsszeiája a végtelennek tűnő éjszakában és a vakuk villanása után beállt álomszerű kimerevített pillanatképekben, mintha a korai Antal Nimródot idézné, aki a valóságtól elemelve, mégis hitelesen mesélt az ember elveszettségéről, bolyongásáról és kapcsolódási vágyáról. A film egyik legszebb jelenetében Gergő épp úgy áll a Keleti Pályaudvar lépcsőjének alján, mint a Kontroll végén Bulcsú a metró aluljáróban: mindketten vágyják a feloldozást bűneik alól, Bulcsú megküzd saját démonaival és megszabadul, ám hiába ért véget az éjszaka, Gergő nem szabadul a sötétségtől.

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..