Kritika

Mi kell egy férfi ruhatárába? – Egy burka, egy nadrág

Az Egy burka, egy nadrág című francia film egy egyetemista szerelmespár viszontagságairól szól. Ám nekik nem kapcsolati, hanem vallási-világnézeti problémákkal kell megküzdeniük.

Armand és Leila fiatalok, szerelmesek egymásba, és már a közös jövőjüket tervezik, – egyéves szakmai gyakorlatukat együtt töltenék New Yorkban. Ekkor toppan be váratlanul Leila bátyja, egyenest Jemenből, s hamar kiderül a szomorú igazság: Mahmoudot az ott eltöltött idő alatt mintha kicserélték volna. Radikális iszlamista nézetekkel átitatva, ellenzi a húga kapcsolatát, s hogy akaratának nyomatékot is adjon, szobájába zárva tartja a lányt. Így Armandnak, ha látni szeretné a szerelmét, nincs más választása: burkát kell öltenie magára, hogy barátnőnek álcázva magát, időnként beosonhasson Leilához.

Párizsban járunk, melynek számos kerületében az eltérő világnézetet valló lakók együttélése bizony nem mindig konfliktusmentes. A film központi problémája két, egymástól gyökeresen eltérő kultúra – a nyugati és az iszlám – különbözőségének megélése a mindennapokban. E két világ „összecsapását” Armand és Leila családján keresztül mutatja be a film, keresztmetszetét nyújtva ezzel a bevándorlók különböző típusainak. Armand szülei Iránból menekültek Khomeini ajatollah hatalomra kerülésekor, ám sohasem feledték a hazájukat. „Felelősek vagyunk Iránért” – hangoztatja Armand harcos feminista anyja, akibe örökre beégett az emlék, amikor Teheránban kénsavval leöntötték a húgát, mert nem viselt kendőt. Szerető és támogató férjével a nőket elnyomó iszlám életmód és a saria térhódítása ellen lépnek fel, kihasználva minden megnyilvánulási lehetőséget. Az évtizedek során a házaspár beilleszkedett a befogadó országba, s értelmiségiként ők is a jómódú párizsi középosztály életét élik. Fiuk, Armand már ebbe az elfogadó, liberális közegbe született, s hiába irániak a szülei, számára Franciaország a szülőhazája. Szerelme, Leila ugyan fiatal felnőttként került Franciaországba, de az egyetemen pillanatok alatt átvette a nyugati világ liberális értékeit, s már úgy él Párizsban, mintha mindig is oda született volna. Ám meghalt szülei helyett a szülői felügyeletet átvállaló bátyját egészen más értékek mozgatják.

Az Egy burka, egy nadrágnak az események mozgatójaként valójában Mahmoud az igazi főszereplője és nem a szerelmespár. Mahmoud Jemenben a Korán dzsihadista értelmezését sajátította el. Ez egyfajta mitikus múltba való öntudatos visszatérést jelent, melyben nagy hangsúlyt kap a vallási előírások szigorú betartása. Ám az ortodox iszlám gyökerekhez való visszanyúlással valójában a modern világba való beilleszkedésüket próbálják meg elodázni. A nyugati kultúrára nézvést a filmben felvonultatott bevándorló típusok közül Mahmoud a legveszélyesebb, mert az ő radikális nézeteket valló, s ennek jegyében cselekvő személyében koncentrálódik mindaz, amitől Európában leginkább tartanak. Ráadásul nincs is egyedül, egész – honfitársaiból összeverődő – csapat csüng rajta tisztelettel, s teljesíti a kívánságait, ezzel is támogatva őt, hogy a húgát teljes elszigeteltségben tartsa a világtól.

Mahmoud megérkezése a szabadság szinonimájaként emlegetett Franciaországba fenekestül felfordít mindent, – s jó, hogy a családi események vígjátékként vannak előadva, mert témáját tekintve akár véres drámába is torkolhatnának a történések. A film humorforrását Armand női csadorba bújásával egyfelől a nemi szerepek felcserélődése, másfelől a két, egymástól oly különböző kultúra szélsőséges megnyilvánulásainak egymásba való átcsapása biztosítja. Az iszlám nők jogaiért már a nevetségesség határáig küzdő feminista anyának rá kell döbbennie, hogy felvilágosult nevelést kapott fia női csadorban rója Párizs utcáit. Az iszlám szélsőséges változatát valló Mahmoud pedig épp a Korán tanításainak véresen komolyan vételével válik közröhej tárgyává. Az egyre sokasodó helyzetkomikum azonban egy idő után kiszámíthatóvá, s ebből következően unalmassá kezd válni. Armand csadoros lopakodásai önmagában már nem elég izgalmasak a figyelem folyamatos fenntartására, és a kimódolt történet papírízű karakterei sem erősítik a film élvezhetőségét. A forgatókönyv csupán egy széteső szerkezetű, önismétlésbe fulladó történetre ad lehetőséget, mely a múlt századi könnyed francia vígjátékszerző, Feydeau mára elavult bohózatainak hangulatát idézi. Vígjáték lévén szerencsére a fiatalok boldog egymásra találásával és New Yorkba menekülésével zárul a film. És legalább ezt látni igazán felszabadító érzés.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya