Kritika

Látogatás a Paradicsomban – Hölgyek öröme

A Frankofón Filmnapok zárásaképp igazi csemegével készültek a szervezők: Julien Duvivier 1929-es némafilm klasszikusa, a Hölgyek öröme (Au bonheur des dames) alá Jean-Yves Leloup „Radiomentale” DJ és hangmester kevert élőben zenét  – a modern dallamoktól az amúgy is aktuális történet teljesen új hangszínt kapott. Az élmény több mint fantasztikus volt.

Hogy elmesélje a modernkori haladás, a kapzsiság és a szerelem jellemformáló erejének történetét, 1929-ben (más források szerint 1930-ban) Julien Duvivier Emile Zola 1883-ban megjelent, meglepő módon happy enddel zárult regényéhez nyúlt. A történet ismert: Denise (Dita Parlo), az árva lány Párizsba érkezik, hogy munkába álljon nagybátyja méteráru boltjában. Csakhogy nem megy az üzlet: szemben megnyílt a világ első plázája. Denise végül itt kap állást, ahol a tulajdonos, Octave Mouret (Pierre de Guingand) szemet vet a lányra.

Duvivier a francia film egyik meghatározó alakja, azon művészek egyike, aki képes volt a néma- és hangosfilm közötti átmenetet jól kezelni: tíz évet alkotott a némafilm korszakban, majd a harmincas években a francia lírai realizmus, később a film noir kiemelkedő képviselője lett. Munkásságának közel ötven éve alatt a legkülönfélébb műfajokban írt és rendezett: forgatott drámát, fantasztikus filmet, zenés filmet, vígjátékot, krimit, és irodalmi műveket adaptált. Ez utóbbiak egyike volt a Hölgyek öröme, mely ma is abszolút aktuális. A Paradicsom nevű áruház a felgyorsult világ allegóriája, árutól roskadozó pultjai és az egymást taposó emberek az émelyítő fogyasztás nyílt kritikáját adják. Ebben a világban nyílik ki ártatlan virágként a szerelem, mely segít a film hőseinek visszatalálni a valódi értékekhez.

Duvivier elsősorban ritmikus montázsok, átfogó nagytotálok és jól szervezett tömegjelenetek segítségével komponál, melyek hatásosságát Radiomentale hihetetlen jó érzékkel választott zenéi még inkább növelik. Váltják egymást a finom zongoraszólamok és az elektronikus akkordok, a Balanescu Quartett szívszaggató hegedű szólamaira a chill áradó ritmusai felelnek. A film – mely tökéletesen élvezhető mai fejjel is – a zenétől még magával ragadóbbá válik, az érzelmek felerősödnek és a történet teljesen beszippantja a nézőt.

A DJ a vetítés előtt elmondta, hogy Franciaországban napjainkban óriási népszerűségnek örvendnek az ehhez hasonló estek, amikor zenészek élőben, de mindig megtervezetten illesztenek muzsikát a némafilmkorszak klasszikusaihoz. Hasonlóban már idehaza is volt részünk egyszer-egyszer – nagy élmény volt a szintén francia Jeanne d’Arcot látni, ahogy az Óbudai Danubia Zenekar a híres észt komponista, Tõnu Kõrvits kifejezetten a filmhez írt kísérőzenéjét játszotta –, de a látottak alapján azt mondom, sokkal több ilyen produkciót is elbírnánk. Bízom benne, hogy ezt a vágyamat az efféle események szervezői is meghallják, és sok hasonló programot üdvözülhetünk majd még Budapesten vagy úgy általában az országban.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya