Kritika

Életre való lecke – Lépésről lépésre

Soufiane Guerrab és Pablo Pauly a Lépésről lépésre című filmben

Noha a kerekesszékesek életébe betekintő filmek egyre jobban mernek humorral nyúlni a témához, a Frankofón Filmnapokon bemutatott Lépésről lépésre nem fél megmutatni a balesetében lebénuló Ben nehézségeit sem.

Kerekesszékbe kényszerült emberekkel nehéz dolog viccelni. A rendezőknek meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, hogy a humor egyszerre fejezze ki a különleges élethelyzet korlátainak megértését, és azt a lelki erőt, amely megengedhetővé teszi, hogy poénok kíséretében lehessen közvetíteni az elfogadás üzenetét. Az utóbbi években számos film próbálkozott meg a kerekesszékesekkel való hajmeresztő viccekkel, és nem kis meglepetésre többnyire sikerrel is jártak. A francia Életrevalók talán mind közül a legismertebb, de nem szabad elmenni a belga Hasta la Vista! mellett sem, amelynek kerekesszékes fiataljai egy spanyol luxusbordélyba szöktek el otthonról. Till Attila pedig egy gyermeki lélek húrjain pengető gengszterfilmmel (Tiszta szívvel) a magyar filmet is a trendhez kapcsolta.  A Lépésről lépésre, Mehdi Idir és Grand Corps Malade francia páros alkotása önéletrajzi vonatkozások miatt személyesebb módon nyúl a témához, közelítésmódjuk azonban egyszerre előnyös és hátrányos.

Hátrányos, mert a történet némileg kiszámítható. Ben (Pablo Pauly) egy évet felölelő sztoriját az intenzív osztályon kezdjük. A fiatal kosárlabdázó fiú nem mérte fel a medence vízmélységét, mielőtt fejest ugrott. Szerencse vagy szerencsétlenség a túlélés, elsőre kérdésesnek tűnik, de a nehezen induló első hetek, hónapok után a lábadozás, erősödés, a fejlődés ideje következik. Az intenzív osztályt bentlakásos rehabilitációs intézet követi, ami a főszereplő fiú legszebb hónapjait mutatja be baleset utáni lábadozásában: barátságok, bimbózó szerelem, egyre javuló fizikai állapot. Ez a rész próbál a leginkább kacérkodni a humorral, ami kicsit tompítja a főszereplő és sorstársai egyébként tragikus élethelyzetét. Pozitív jövőkép jellemzi tehát a bentlakókat, és megvan a maga érzékenyítő szempontja is: jé, megmaradhat a lebénult életkedve, sőt, tűri – mit tűri, támogatja – a viccet is.

Anne Benoît és Pablo Pauly a Lépésről lépésre című filmben

A Lépésről lépésre című filmben azonban érezhetők a gyerekbetegségek. Grand Corps Malade, a Franciaországban slam költőként ismert alak saját történetét filmesítette meg, saját balesetét és rehabilitációját színészek játszották újra az eredeti helyszínen. Az alkotási folyamatban volt társa a valóban rendező, arab származású Mehdi Idir, akinek akár alteregója is lehet Ben legjobb barátja, Farid (Soufiane Guerrab). Az életszakasz felidézésének őszinte vágya érződik is az alkotáson. Ez okozza a képek hitelességét, az intézeti miliő, az ápolók viselkedése, a megjelenő szülők és egyáltalán a hangulat mind nagyon valós, ahogy azt már a Tiszta szívvel Marczibányi téri intézetében is meg lehetett tapasztalni. De ez a túlzott bevonódás okozza azt is, hogy a Lépésről lépésre nehezen lép túl egy memento határain.

A film elévülhetetlen érdeme azonban, hogy be tud minket vonni egy ismeretlen területre, ahol igenis mindenkinek lehet tanulnivalója. Erre utal már maga a cím is. Az eredeti Patients ugyanis egyszerre jelent betegeket, de ami még fontosabb: türelmeseket is. A teljes kiszolgáltatottság derűvel való feldolgozása, gyakran az elhagyatottság, a reménytelenség megtanít türelmesnek lenni. (Érzékletes kép például, amikor a főszereplő az intenzív osztályon töltött napok alatt megszámolja a feje fölött lévő neonlámpa kis kockáit.) A gyors felépülés reménye csak egy ideig enged a flow élménynek. Amikor az ember igazán felfedezi saját határait, ott van szükség a türelemre. Ott kell megfogadni a magyar (és nemzetközi) címet.

Lépésről lépésre kell élni, javulni, fejlődni testben és lélekben, megismerni és elfogadni korlátainkat, alkalmazkodni azokhoz.

Komoly lecke a főszereplőknek, de komoly a nézőknek is. Nekik a nehézségeket megmutatni, nekünk pedig elfogadni őket így, és megtanulni tőlük a megtanulhatót. Ebben ad példát ez a film.

A Lépésről lépésre című filmet a Frankofón Filmnapok keretében kétszer vetítik. Március 3. szombat 16:15-kor és március 5. hétfő 18:00-kor a Toldi moziban.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya