Kritika

A sorozatgyilkos teste és a belevaló lány – Freaky

Vince Vaughn egy gimnazista lány testében ébred és 24 órája van, hogy kitalálja, miként változzon vissza. A Freaky vérrel festi fel a tinivígjátéki alap kontúrjait.

A Kelekótya péntek (Freaky Friday) – aktuális filmünk alkotói pár szereplő mellett a címet is kettévágták – 1976-ban megmutatta, milyen is az, amikor egy anya és egy lánya testet cserél egymással. A két, egymással folyton vitatkozó családtag a másik cipőjébe lépve átéli az ismeretlen perspektívát, és a felek nagyobb megértéssel közelednek egymáshoz. Ezt a történetet később Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan főszereplésével láthattuk a Nem férek a bőrödbe című adaptációban.

A testcsere, mint kiindulási alap többnyire az új tapasztalatokról szól, egyfajta terápia a hősöknek. „Bárcsak újra fiatal lennék.” – a Megint 17 kiégett főszereplője rájön, hogy nem akkora móka. „Bárcsak felnőtt lennék és komolyan vennének” – a Segítség, felnőttem! és a Hirtelen 30 gyerekszereplői megtapasztalják, hogy az életkor mit sem ér az odáig tartó út és a fejlődés nélkül. Még John Woo Ál/Arc című akciófilmje is egy olyan kiforgatott bosszúfilm, melyben a megölni kívánt fél arcát viseli a főhős, és ily módon kénytelen megküzdeni saját démonaival.

A lényeg, hogy ezek a filmek, akármennyire primitívek is néhol, el akarnak juttatni egy karaktert A-pontból B-be. A Freaky-ben a sorozatgyilkos és áldozata cserélnek testet, így megláthatja a néző, fordított erőviszonyok esetén ki győzedelmeskedne: a testi erő felveheti-e a harcot a pszichopátiával?

Christopher Landon készítette a filmet, akinek munkásságát megvizsgálva látványos minta mutatkozik. A Blumhouse-nál házaló alkotó többnyire vígjátékokhoz használt koncepciókat vegyít a horror műfajával. A Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére egy coming-of-age kalandfilm élőholtakkal, a Boldog halálnapot! egy időhurkos komédia és a slasher keresztezése, és elérkeztünk a Freaky-hez, mely a testcserés családi filmet áztatja meg belsőségekben. Landon ezúttal nem aprózta el, és a Boldog halálnapot! vérszegény horrorja után rendesen aprítani kezdett.

A Freaky néhol meghökkentően erőszakos, mely tulajdonsága pont azoknak a Péntek 13-filmeknek a sajátja, amikből merít a rendező.

A Vince Vaughn által alakított Blissfield-i mészáros egy fagyosan csendes, maszkos ámokfutó, aki tinédzserek módszeresen kinyuvasztására specializálódott. Egyik potenciális áldozata a visszahúzódó Millie (Kathryn Newton), akivel testet cserél, miután egy mágikus tőrrel megszúrja a lányt. A pozícióváltás mindkettőjük számára nem várt hátrányokat és előnyöket jelent: míg az 50-es, kétméteres férfitestben a gyengének mutatkozó lány erősebb lesz, mint valaha, addig a kegyetlen gyilkos a törékeny burokban egy csábító démonná alakul, majd lekaszálja a számára rosszfej mellékfigurákat.

FREAKY Is the Best Slasher Flick in Years - Nerdist

A kifröccsenő vérgejzírek látványa persze bűnös élvezeti értéket nyújt a műfaj kedvelőinek, de a vígjátékelemek ugyanúgy kényelmesen elférnek az összképen. A tinilányt alakító Vince Vaughn ugyanis nagyon önfeledt és szórakoztató. Ha már átéltük, hogy a Büntető ökölben miként irtja a népet kétméteres Frankenstein szörnyeként (mint kés a vajon, úgy hasít át a tömegen), akkor tudjuk, hogy sorozatgyilkosként is meggyőző – bár kétségtelenül akként van kevesebb szerepe. A főgonoszt ugyanis a film nagy részében Kathryn Newton formálja meg, akinek színészi eszköztára sajnos sok esetben kimerül a hunyorogva nézésen. Newton számára kevésbé sikerült a karakterváltás, mint tapasztaltabb kollégájának. Arról nem is beszélve, hogy megint eljátsszák azt, hogy a „csúnya, lúzer lány” szerepére egy gyönyörű színésznőt castingolnak, és el kéne hinnünk, hogy képtelen érvényesülni a suli közegében.

Christopher Landon mindegyik filmjével ugyanazt csinálja: fog egy izgalmasnak és viccesnek tűnő high conceptet, amivel aztán semmi meglepőt nem kezd.

A Freaky egy frappáns film kellene, hogy legyen, de helyette egy unalomig ismert horrorklisékből álló, aránylag élvezhető, de bosszantóan felejthető végeredmény keletkezett.

Mit tanul hősnőnk a film során? Mi a nagy karakterfejlődése? A porcelán jellegű kisasszony a monstrum bőrében képes megacélosodni, és megtanulja, hogy ő valójában legbelül mindig erős volt. Millie egy kedves lány, ezen túl azonban alig van mit megugrania. Nem kell 180 fokos fordulatot tennie, mint a Boldog halálnapot! kibírhatatlan cédájának – és még az álompasi is sima ügy neki.

A fapados female empowerment pillanatokat azért feldobja, hogy jó részüket Vince Vaughnnal játszatják el, akivel a film bedob pár szexuálisan fluid momentumot is, hogy roppant korszerű legyen az összhatás. Ennél többre azonban nem képes a Freaky: egy korrekt formai játék, mely épphogy kitölti a másfél órás játékidejét.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Kritika rovat szerkesztője. Kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya