A Fresh karneváli kommentár a napjaink párkeresését jellemző és a #metoo által felszínre hozott problémacsomag mellé.
„Nem kell félni, nem fog fájni, meggyógyít majd a doktor bácsi” – énekelhetné a Fresh főszereplője is az egyik zenés-táncos jelenetben, fokozva a bizarr stílus- és hangnemkavalkádot, ami Mimi Cave első nagyjátékfilmjének sajátja. A Fresh tipikusan az a film, amiről minél kevesebbet tudunk előzetesen, annál nagyobbat üt – csak a 33. percben feltűnő főcím után nyer értelmet maga a cím is, ami felér egy kisebb sokkal. És ekkor még nem is láttunk semmi szörnyűséget.
A Fresh jellegzetesen kisköltségvetésű high concept film Adam McKay produceri közreműködésével, amely az idei Sundance-en debütált, majd a Hulu forgalmazásába került. A történet napjaink poszt-metoo hullámába is beleillik, valahová A bosszú, az Ígéretes fiatal nő, A Tinder csaló és a Te metszéspontjába – legegyszerűbben az ismerkedés veszélyeiről szól, ám a film alapján nem a megerőszakolás vagy kifosztás a legrosszabb, ami nőként veled történhet. A Fresh mikro- és makroszinten is az elvárások cáfolatával, a sablonok felrúgásával játszik; a címet sajátosan játékban hozva ez adja a frissességét. A tabusértések ráadásul vastagon le vannak öntve öniróniával, így amellett, hogy a Fresh olykor borzongató,
a legvadabb ötletein épp úgy lehet nevetni, mint iszonyodni vagy undorodni.
Mimi Cave mikroszinten az első pillanattól felülírja az előítéleteinket, hiszen főhősnőnk, Noa (Daisy Edgar-Jones) ugyan a netes társkeresés mocsarában dagonyázik, de párjával, Steve-vel nem ott, hanem a szupermarketben, egy klasszikus meet cute jelenetben ismerkedik meg. A film egy átlagosan rettenetes Tinder randival kezdődik egy korlátolt és unalmas fickóval, hamarosan azonban kiderül, hogy a szexista bunkózás semmi ahhoz képest, ami Steve mellett Noára vár. Azaz Cave nem a társkereső appok ellen beszél, sőt, pimaszul felmutatja, hogy egy „valódi” ismeretség is elsülhet katasztrofálisan – innen nézve pedig akár még jobb is a könnyen felbontható netes kapcsolat. Miközben figyelemreméltó, hogy a film kifutása szerint csak a rossz és a még rosszabb közül választhatunk.
A Fresh azzal is tabut sért, hogy Steve orvosnak mondja magát, ami hagyományosan a jómódú, művelt, megbízható, egyszóval az ideális pasi szinonimája – a jófiú imázst pedig azzal is növeli, hogy az első randin vonakodik lefeküdni Noával, ami azonban később ugyanúgy red flagnek bizonyul, mint hogy nincs Instagramja és nem árulja el, hová viszi hosszúhétvégézni a lányt. A film rezonőre, egyszersmind lelkiismerete, Noa barátnője rendre fel is hívja a figyelmet a gyanús jelekre, a vakszerelmes lány azonban természetesen nem veszi komolyan a figyelmeztetéseket. Végül pedig a Fresh azzal borzolja a kedélyeket, hogy bemutatja: Steve bizarr és véres „hobbija” köré jól menő startup szolgáltatás épül. Trendi, letisztult üzleti világba ágyazva jelenik meg a rettenet.
Makroszinten a Fresh a műfajkeveréssel lep meg:
a fekete humor és a gore erőszak, a romantikus komédia, a thriller és a horror hatásmechanizmusai, eszköztárai találkoznak a filmben. A Fresh világa egy jól kitalált, sokat sejtető világ, épp csak egy kicsit elemelve az általunk ismerttől. Cave és a forgatókönyvet szerző Lauryn Kahn kiforgatja a romantikus vígjátékok jól ismert problémaköreit is, például hogy a furcsaság lehet-e közös jegy és összetartóerő. Meddig marad valami quirky és mi történik, ha a pár két fele másként más? Noa fegyvere éppen ez lesz: a túlélés érdekében látszólag hajlandó belemenni Steve játékaiba, ám ehhez ténylegesen is olyan határokat kell átlépnie, amelyeket nem szeretett volna. Az elbizonytalanító jegyek számát a főszereplők is növelik: Sebastian Stan és Daisy Edgar-Jones is az a típusú fiatal színész, aki olyan, mintha hasonlítana valaki másra. Sokféle arcú, kiismerhetetlen mimikájú színészek, így pedig újra és újra megkérdőjelezik a nyugtalanító szépfiú és az ártatlan naiva skatulyáját.
A Fresh tulajdonképpen egy rape and revenge-film nemi erőszak nélkül, amelyben fontos szerepet kap a női bajtársiasság, a #metoo mozgalom során új jelentőséget nyert erény. Ugyan – szerencsére – nem veszi teljesen komolyan magát, de még egy bájosan konzervatív üzenetre is futja tőle: ne utazz el a harmadik randin hosszúhétvégézni egy olyan pasival, aki elbűvölő, de valójában semmit nem tudsz róla. Emellett Cave olyan valódi problémákat is felvillant, mint az atomizálódó társadalom, az elmagányosodás, a családi és baráti kapcsolatok hiánya, amelyek kiszolgáltatottá teszik Noát Steve-vel szemben.
Azt pedig, hogy „soha nem a mi hibánk”, nem lehet elégszer kimondani.
Bár a Fresh társadalmi mondanivalója nem különösebben újszerű, a körítése annál inkább – azáltal még inkább, hogy itt a horror inkább csak metafora arra, hogy a férfiak (szó szerint) kizsigerelik, kihasználják a nőket, belőlük élnek. Ennél meglepőbb gondolat, hogy Cave megpedzegeti, akár a párunk felháborítóan elfogadhatatlan szokásával is együtt élhetünk – két különböző utat mutat fel Noa és Steve felesége (mert az is van neki), Ann révén. Igaz, Ann szála némileg kifejtetlen, a film épp csak felvillantja a dilemmát, hogy a nő tettestárs vagy áldozat.
Érdemes szót ejteni a Fresh audiovizuális jellegzetességeiről is. Mimi Cave videoklipes múltja meghatározza az első nagyjátékfilmjét is – az átlagosnál kicsit bátrabb formanyelv, a vagány zenehasználat és a zenés-táncos montázsszekvenciák fokozzák a film eklektikus, zavarba ejtő, mégis szórakoztató jellegét. A Freshben kéz a kézben jár a gyomorgörcs és a harsány nevetés, ezt a sajátos elegyet pedig csak utálni vagy imádni lehet – vagy egy kicsit mindkettőt egyszerre.
