Kritika

Friss vér fröccsen az arcunkba – Fűrész: Újra játékban

Eddig azt hitted, hogy felesleges a Fűrész: Újra játékban című sokadik folytatás. Esetleg vártad, hogy a kedvenc horrorszériádba új életet leheljenek. Hogy megtudd, hogyan sikerült, el kell olvasnod a kritikát. Három percet kapsz rá. Olvasol vagy elkattintasz? A döntés a te kezedben van!

A Lionsgate újra bepróbálkozik a Fűrész-sorozattal: az Újra játékban – eredeti címével még jobban elkülönülő Jigsaw – pedig bőven a soft-reboot fogalomkörébe tartozik. Az első Fűrészt nagyon kedvelem, máig az egyik legjobb thrillerek egyikének tartom: remek másodvonalbeli színészekkel, drámával és sokkoló brutalitással átitatott kamarafilm volt. A folytatásaitól pedig az ég óvjon mindenkit, mert azok készítői teljesen elfelejtették, mitől volt annyira ütős az eredeti. A csapdák minél nagyobb csonkolásaira helyezték a hangsúlyt, ezzel ízléstelenné és öncélúvá degradálták a jobb sorsra érdemes franchise-t.

Örültem, mikor a Fűrész: Az utolsó fejezet 2010-ben megadta a kegyelemlövést. A folyamatosan színvonalcsökkenést muszáj volt megállítani, és még a szálakat is elvarrták benne annyira, hogy ne maradjanak kérdések. A folytatásról persze rögtön pletykáltak, de hét évet kellett várni egy tényleges film elkészültéig. Az Újra játékban pedig inkább egy újrakezdés, nem kapcsolódik túl szorosan az előző részekhez, így akár ennél is be tud kapcsolódni egy új néző. Ezt pedig nem is olyan rossz ötlet megtenni, mert az új rész leginkább azoknak fog csalódást okozni, akiknek a folyamatos darabolódó, kínlódó emberek és a vérözön látványa jelenti a filmes kielégülést, és csak ennyit várnak a Fűrésztől is holott tudna ez sokkal többet.

Kirakós tehát visszatért! Legalább is ezt a rémhírt keltik a sorozatosan felbukkanó hullák, melyekről egyenként hiányzik egy puzzle-darabnyi hús. A nyomozók munkáját nem segíti, hogy a DNS-minták és egyéb jelek is egyértelműen a tíz éve halott John Kramerre mutatnak. Emellett pedig egy játék is elindul, ahol öt szerencsétlen, sötét múltú figura kényszerül vallomástételre, mely több csapdával és véráldozattal is jár.

Őszinte meglepetésemre, a Fűrész elvesztette kínpornó jellegét – ezt pedig üdvözlöm.

Végre nem bazári látványosságnak használja egy ember halálát, hanem a történet szerves részeként, következményeként prezentálják. Bár a csapdákban sok újdonságot nem mutatnak fel, ez nem volt zavaró, mert érződött, hogy bármelyikből ki lehet szabadulni és a cél nem a belek kiontása. Visszatérünk a moralizáló Kirakóshoz, aki más embereket tönkre tevő hazugokat és gyilkosokat állít kihívások elé, ők pedig emberi módon menekülnek meg vagy véreznek ki.

Az értelmetlen kínzások hiányának ellenére a 18-as karika indokolt maradt. A korábbi folytatások rajongói már mindent láttak, így őket nem lepi meg pár szétszakadó test vagy lerobbant fej. Ennek ellenére egy-két szaftosabb rész akad, de nem győzöm ismételni, hogy minden a történet részeként van feltüntetve, már ha beszélhetünk egyáltalán történetről.

Az Újra játékban igazából ugyanis nem rendelkezik sztorival, inkább egy Fűrész: Greatest Hits-album.

Megjelennek az ismert narratív sablonok, a párhuzamos cselekményvezetés a csapdák áldozataival és a nyomozók munkájával. Ott vannak a statiszták szintjén játszó főszereplők, akiket egyáltalán nem tudunk kedvelni, így a haláluk után sem érzünk semmit. A legismertebb pedig a kötelező film végi öt perc, melyben az ikonikus zene alatt elmagyarázza a film, hogy mennyire is van tűpontosan kitalálva a lezáró fordulat. E téren egy-két meglepetést leszámítva kiszámítható és egyáltalán nem eredeti a Lionsgate filmje.

Örömteli viszont, hogy a Spierig-testvéreket kérték meg a nyolcadik film megrendezésére. Ők felelnek a meglepően jó Időhurokért és a szintén elég véres Daybreakers: A vámpírok kora című filmért. Képesek voltak egy egészen más hangulattal átitatni a Fűrészt, eltűnt a komorság, kicsit világosabb a színvilág. Most nem olyan mocskos atmoszférájú filmet kaptunk, ami után első dolgunk zuhany alá állni. A forgatókönyvvel azonban ők se tudtak mit kezdeni, így végül egy átlagosnál kicsit jobb filmet kaptunk, mely arra pont elég, hogy kimossa a rossz szájízt, amit a sorozat az évek során okozott nekünk.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya