Kritika

Szomorú történelmi események képeslapokban elmesélve – Fuss, fiú!

fuss, fiu2Igaz történet, karakterközpontú megközelítéssel 1942 Lengyelországából, amikor a megszálló németek a zsidó lakosokat gettókba gyűjtötték. A kilenc éves Srulik (Kamil Tkacz) sorsát a varsói gettóból való megszökése után követhetjük nyomon.

A német származású Pepe Danquart nevét már hallhattuk, hiszen 1994-ben Oscar-díjat nyert Schwarzfahrer című rövidfilmjéért, amelyben szintén megjelenik a faji megkülönböztetés témája. Ám a könnyed tízperces filmben humorral üti el a dolgot. A 2013-as Fuss, fiú! című nagyjátékfilmje komoly és érzékeny adalék egy fontos és szomorú történelmi időszakhoz. A történelmi hitelesség kétségkívül szempont a filmben, hiszen Yoram Friedman, a film főszereplője, vagyis a valódi események megélője, ma Izraelben él feleségével, két gyermekével és hat unokájával. Ő maga meséli el a történet végét, ő maga a hitelesség forrása, hiszen, ami történt, vele történt meg. Uri Orlev ezt a történetet történelmi regényében már megörökítette, s ez a regény jutott el Pepe Danquarthoz.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Ám mégsem egészen történelmi film a Fuss, fiú!, hiszen a történet nézőpontját egy kilencéves kisfiú szemszögére korlátozza, s arról, hogy amúgy mi történik körülötte, kizárólag annyit tudunk meg, amennyit ő maga is megtud: üldözik, mert zsidó, aztán egyszer csak már nem üldözik. Az érzésekről viszont annál többet megtudunk, ahogy a kisfiú körüli felnőttek érzéseiről is. A felborult világrendben a film az elvek és történelmi összefüggések szőttesét kissé félresöpörve pusztán jó érzésű embereket és kevésbé jó érzésű embereket láttat. Az erdőben, fagyban menekülő gyereket valaki elzavarja, valaki elárulja, ám van olyan, aki enni ad neki, sőt, a saját biztonságát is kockára teszi érte.

lauf-junge-lauf-01A felnövekedés történet legfontosabb eleme a zsidó öntudat kérdése. Hiszen amit tud, hogy amíg ő zsidó, üldözik, ezért elkezd nem azzá válni. Megtanulja a keresztények imáját, és az ajándékba kapott rózsafüzérre valódi talizmánként tekint. S mivel zsidóságához fenyegetettség társul, egyre dühösebben kiabálja, hogy nem zsidó, mikor kérdőre vonják. Ám apai öröksége egy búcsúmondat, amit a halálos rettegés és a szülők végleges elvesztése felnagyít: „…De ha mindent el is felejtesz, még engem és az anyádat is, egyet sose felejts el: hogy zsidó vagy.” Pepe Danquart filmjéből nem derül ki, milyen zsidónak lenni, az viszont annál inkább, milyen megkülönböztetve lenni emiatt.

A film legerősebb jelenete a kórházban zajlik, amikor Srulik gyors orvosi beavatkozásra szorul, ám az orvos látván, hogy zsidó, ezt nem hajlandó megtenni. A másnap érkező főorvos viszont magából kikelve üvölti, hogy mi ez a szemétség, tegnap még a karját is megmenthették volna fiúnak, ma már az életéért kell küzdeniük. Hiszen az eddigi származási és jó ember-nem jó ember skálán egy újabb tényező is megjelenik, az pedig a hivatás.

A Pepe Danquart filmje kifejezetten szép, képeslapszerű tablókkal dolgozik: kimerevített képek mozgó elemekkel, a történet pihenőpontjai, a szemlélés, az eszmélés pillanatai. Nyugvópont a szemnek, a szívnek, a film ékkövei és egyben oda nem illő harmóniái. Pepe Danquart teljesítette a maga vállalását, nem írt új fejezetet sem a témát, sem a filmművészetet illetően, de érzékenyen és érzékletesen bemutatott egy történetet egy hatásos és tanulságos szemszögből, vagyis egy kisfiú szemszögéből.

 

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés