Fókuszban Kritika

Lelken vett technológia – Gemini Man

Ang Lee, az első ázsiai származású rendező, aki Oscar-díjat nyert, egész életművében az emberi lélek és a mozis technológia titkait kutatta. Olyan elévülhetetlen klasszikusok után azonban, mint az Apa jobban tudja-trilógia, az Értelem és érzelem, a Tigris és sárkány, a Túl a barátságon vagy a Pi élete, a direktor feláldozta a technológiai újítás kedvéért a lelket, így végül a Gemini Man pedig csupán egy idehaza óriási csinnadrattával bemutatott Barátok közt-epizód lett.

Ang Lee-t, hiába készített számos őrületesen látványos blockbustert, mindig a mögöttes tartalom érdekelte. Az emberi kapcsolatok szövevényes hálója, a család dinamikája, az érzelmek finom rezdülései voltak valódi főszereplői – függetlenül attól, hogy történetét a XIX. századi angol regény, a képregények lapjai vagy valós események ihlették-e. S bár a Gemini Man is tesz rá egy halovány kísérletet, hogy megpendítse ezeket a témákat, a végeredmény sajnos messze elmarad minden korábbitól.

A részben idehaza forgatott filmet a rendező, a főszerepet játszó Will Smith és két producer, Jerry Bruckheimer és David Ellison kísérték el a magyarországi bemutatóra. Volt minden: vörös szőnyeg, sajtótájékoztató, Will Smith-koncert, sőt a csapat még a sajtóvetítésre is benézett – ez sem volt képes azonban kompenzálni azt a tény, hogy a Gemini Man Ang Lee életművének legkevésbé sikerült darabja. Tény, hogy a lejtmenet már korábban megindult. Már a kevésbé erős Woodstock a kertemben is sejtette, hogy a 2000-es években több legendás filmet is készítő alkotó már nem a régi, de akkor még a Pi életével képes volt fordítani, 2016-ban a Billy Lynn hosszú félidei sétája azonban már mutatta azokat a hiányosságokat, melyek a Gemini Mant is gyengévé teszik.

A történet, mely több évtizedig volt parkolópályán a Disneynél, a Looper –  A jövő gyilkosa egy kevésbé izgalmas parafrázisa. Az alapszituáció ugyanaz: adott egy gyilkos, Henry Brogan (Will Smith), akit visszavonulásakor felettesei szeretnének eltenni láb alól. Az ideális takarító pedig ki más is lehetne, mint a hasonló képességekkel rendelkező fiatalkori önmaga? Ang Lee az időutazást klónozásra cserélte, a fiatalkori CGI változatot pedig szintén Will Smith-szel játszatta el. Nincsenek új megfejtések, de azért valljuk be, ez egy olyan alaptörténet, amit csak szorgalmas munkával lehet elérdekteleníteni. Hát sajnos a stáb keményen megdolgozott érte.

Az érzelmesség és a giccs határán évtizedek óta egyensúlyozó direktor ezúttal ismét megkísérelte, hogy hullámokat keltsen, de ez most kivételesen csak a biliben lett vihar:

a tökéletesen egydimenziósra hangszerelt karakterek dilemmáival nem tudunk azonosulni, és bár ésszel felfogjuk, hogy a saját klónunkhoz ellentmondásosnak kellene lennie a viszonyulásnak, ebből semmi sem válik átélhetővé. Úgy tűnik, az emberi kapcsolatok szakértője kiadta a kezéből a gyeplőt, és Az éhezők viadala forgatókönyvírója, Billy Ray, a Shazam! értelmi szerzője, Darren Lemke és a Trónok harca kreátoraként ismert David Benioff alkotta, igencsak tapasztalt írócsapatra bízta, hogy előbányássza a mai szemmel már kissé poros történet mélyéről az érzelmi szálakat. Sajnos az alkotók, bár több fontos témát is felvetnek – melyek közül a vérkapcsolat kontra nevelés csak egy –, ezek egyikét sem képesek kellő mélységben kibontani.

A dialógok erőtlenek, az idézhetőnek szánt mondatok kínosak, hiába a kettős szerep, Smith-nek nincs igazi játéktere kibontakoztatni színészi kvalitásait. Az egydimenziós karakterek között a legvértelenebb ezúttal Clive Owennek jutott, aki gyakorlatilag a mostohán kezelt Hulk Ross tábornokát idézi fel a faarcú Clay Verris alakjában.

Ang Lee nagy valószínűséggel úgy gondolta, a lelki szálak helyett inkább a technológiai újításra helyezi a fókuszt – a fagyi azonban visszanyalt. A film egyik legbotrányosabb eleme pont a látványvilága. Az Equilibrium – Gyilkos nyugalom vagy az Egy gésa emlékiratai szépséges képeiért felelős Dion Beebe operatőr, elhagyva a moziban megszokott 24 percenkénti képkockát ismét az Ang Lee legutóbbi filmjében debütált 120-as felbontáshoz nyúlt. És ha ez még nem lett volna elég, meg is fejelte a teljesen értelmetlen 3D-vel – az eredmény pedig valami olyasmi, aminél néha még a szappanoperák is jobban festenek a tévében.

Ha egész őszinte akarok lenni, nem tudom, mikor láttam utoljára ennyire realisztikus és ennyire ocsmányan fényképezett filmet.

Hogy ez ellentmondásnak tűnik? A túlságosan nagy felbontású fényképezés egyszerűen elidegenít minket – ha minden kép tűéles, zavaróan plasztikus, akkor szinte kiköp minket a film világából. Nem ehhez vagyunk szokva, ha moziról van szó, nem is erre vágyunk – ha a valóságra vagyok kíváncsi, kiállok az erkélyre nézni a szomszédokat.

A film nemcsak technikai sport, művészet is egyben – a zoomolás, a fényelés, a kép elő- és hátterének megkomponálása, a játék a fókusszal mind-mind olyan eszközök, melyek nélkül kiherélt lesz, amit látunk. Ang Lee egyértelműen rossz döntést hozott, mert hiába az újítás, hiába a technológiai forradalom, a káposzta elfogyott, a kecske mégis éhes maradt. Ami a CGI-t illeti: nem azon vérzik el a dolog. A technológia, amire a stúdiók ezidáig vártak – még ha itt-ott ki is lóg a lóláb –, megérett a feladatra, a választott képfelbontással és a hiányzó lelki mélységgel ez azonban nem több mint csillámpor.

Persze akad olyasmi is, amit érdemes dicsérni a Gemini Manben: Ang Lee nagyon érti a bunyót, ezt már többször bebizonyította – nincs ez másként most sem. Van egy-két egészen látványosan megkomponált akció, ami kifejezetten élvezetes, sajnos azonban, amint kinyitják a szájukat a szereplők, oda a varázs. Sajnálom, hogy így alakul – Lee a film igazi úttörője, aki ismét mert kísérletezgetni, de én mégis sokkal jobban szerettem, amikor csak történeteket akart mesélni emberekről.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..