Kritika

Generációs trauma – Betolakodók

Látva a Betolakodók címét, az ember elsőre vajmi keveset vár a filmtől. Nem túl ígéretes felütés, hisz nagyjából a horrorfilmek fele valamilyen betolakodóról, kívülről érkező alattomos fenyegetésről szól, ráadásul nem egy közülük futott már hasonló címen. Aztán némileg felcsillan a remény, amikor kiderül, hogy az a Juan Carlos Fresnadillo a rendező, aki az Intactoért vagy a 28 héttel későbbért is felelős, vagyis elképzelhető, hogy lesz egy izgalmas filmélményünk. A felemás végeredmény így viszont annál bántóbb.

A film

A Betolakodók bizonyos szempontból igen jól teljesít. A film izgalmas felütéssel indul, és könnyű belehelyezkedni a borzongásra kijelölt helyzetünkbe. Ami igazán viszi a prímet az az atmoszféra. Ez nem is meglepő, tekintve, hogy a spanyol rendezői temperamentumba valamilyen módon beletartozik a kiváló, kézzelfogható, anyagiasított, szinte társ-főszereplővé tett hangulat megteremtése, elég, ha csak del Torora (A faun labirintusa), Amenábarra (Más világ) vagy Bayonara (Árvaház) gondolunk.

Az Arcnélküli, a filmbeli ellenség  igazi, klasszikus rém, aki mi mást is akarhatna, mint egy emberi arcot, az már csak ráadás, hogy az áldozatszerepre különösen a gyerekek felelnek meg.  Ekkor még egyfajta misztikus aura lengi körül a filmet és a gonosz valódi gyökere is metafizikus. A képet még próbáljuk összerakni, amikor a film irányt vált, miközben az ezt támogató jelek is megsokszorozódnak. A misztikusból egyre inkább lélektani lesz, így horrorfilm helyett egy pszichológiai drámát kezdünk nézni. Érdekes módon ez a film által nyújtott egyértelmű magyarázat, ez az átkeretezés inkább elvesz a történet addigi sodrásából, mint hozzáad. Ez legjobban a „betolakodón” látszik meg, aki a nagybetűs Gonoszból hatványozottan szimbolikus figurává lesz, elveszítve nagyjából az összes potenciáját.

A rémisztgetések konkrétan családi-pszichológiai drámává szelídülnek, melyben a család mint egységes szervezet kóros működése villan fel, és a traumák transzgenerációs jelenségére is szép példát kapunk. Nem lenne ezzel egyébként semmi probléma, sőt, még érdekesnek is tűnik az egész koncepció. Csak valahogy a megvalósításban mutatkozik meg mindennek a hátulütője. Az ilyen konkrétság – szimbolikus volta ellenére is – lemezteleníti a félelmet, az elemi szorongást, a valós rettegést, túl nagy magyarázatot kerekít mögé, a végeredmény pedig az érdektelenséggel határos. De hiszen pont, hogy nem ez a horror lényege! A kívülről származó fenyegetések valójában mind az emberi psziché tudattalan rétegeiből származó, elfojtott és gyakran sötét tartalmai, árnyékjelenségei. A tőlük való megszabadulás ezek tudatosítása. Talán pont ezt nem lenne szabad megmutatni. A Betolakodók viszont ezt teszi, a felszínre jutással ellenben visszamenőleg is feloldódik minden feszültség. Kár érte.

A lemez (Kiss Tamás)

A Select Video igazán tartalmas, magyar feliratú extrákkal is megtámogatott dvd-n dobta piacra a Betolakodókat. Kapunk néhány kimaradt jelenetet, amelyek közül három összefüggő szcéna különösen érdekes, hiszen a kislány iskolai, illetve pubertáskori konfliktusainak tárgyalásával, mint új megközelítési lehetőséggel tágítják ki az értelmezési keretet.

A kihagyott jelenetek mellett négy rövidfilm (Valóság és fantázia, Két történet, két város, A rendező, Ki az az Arcnélküli: Így készült a Betolakodók) is található a lemezen. Bennük a filmbéli szcénák forgatási képsorokkal, illetve interjúkkal ötvöződnek. S ezek az interjúrészletek adják a bónuszanyag igazi értékét, ugyanis az öntömjénezés szinte teljes mellőzésével kizárólag a film rétegzettségének felismeréséhez, illetve megértéséhez kínálnak fogódzókat. Elültetik a gondolatot például ahhoz, hogy a félelem megélését a különböző kultúrkörök mentén vizsgáljuk, vagy éppen felhívják a figyelmet az egyes karakterek jellemfejlődésének párhuzamaira, illetve ellentéteire. Nem mellesleg, Juan Carlos Fresnadillo fantáziájának működésébe is betekinthetünk.

Betolakodók (Intruders)
színes, amerikai horror, 100 perc, 2011

rendező: Juan Carlos Fresnadillo
forgatókönyvíró: Jaime Marqués
operatőr: Enrique Chediak
zene: Roque Banos
producer: Mercedes Gamero

szereplők:
Clive Owen (John Farrow)
Carice van Houten (Susanna)
Kerry Fox (Dr. Rachel)
Ella Purnell (Mia)
Pilar López de Ayala
Lolita Chakrabarti (Doctor Roy)
Mark Wingett (nagyapa)

IMDb

Szinkron nyelvek: magyar (DD 5.1), angol (DD 5.1), cseh (DD 5.1)
Felirat nyelv: magyar, angol (halláskárosult), bolgár, cseh, görög, héber
Kép: 2.35:1 anamorf
Extrák: interaktív menü, Közvetlen jelenetválasztás, Kimaradt jelenetek, Valóság és fantázia, Két történet, két város, Ki az az Arcnélküli? Így készült a Betolakodók
A DVD megjelenése: 2012. május 31.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com