Kritika

Cigányként meghal, magyarként újjászületik – Genezis

Bogdán Árpád: Genezis
Genezis

A közelmúlt magyar művészfilmjeinek nyomvonalán halad Bogdán Árpád új filmje, a Genezis. A sűrű szimbólumokkal szőtt szociodráma mély, komplex, sokrétű alkotás, de közben túl kevés fogódzót nyújt a nézőnek.

A milleniumi évek végén bekövetkezett cigánygyilkosság-sorozat a modern magyar társadalomtörténet egyik legsötétebb foltja. Az a kegyetlenség, ahogy a tettesek lemészárolták a kisebbségi családokat, nem meglepő módon számos magyar művészt inspirált. Színpadra Mikó Csaba és Gáspár Ildikó állította (Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj), papírra Tábor Zoltán vetette (Cigány rulett), dokumentumfilmet Hajdú Eszter készített belőle (Ítélet Magyarországon), játékfilmet pedig Fliegauf Bence forgatott az események inspirációjából (Csak a szél). A feldolgozás folyamatának legújabb alkotása Bogdán Árpád Genezise.

A három fejezetre osztott történet három karakterre épül. Ricsi (Csordás Milán), a hatéves kisfiú, aki az említett cigánygyilkosság egyetlen túlélője. Virág (Illési Enikő Anna) egy iparváros tanulója, szeretője pedig érintett a támadásban. Az utolsó rész középpontjában Hanna (Cseh Annamária) áll, egy sérült ügyvédnő, aki a tárgyalásban kap szerepet. A fejezetcím-szereplők ritkán vagy egyáltalán nem érintkeznek egymással, a lezárásban azonban egy szép, de éles csavarral összekapcsolódik a sorsuk.

Genezis

A Genezis egyik legerősebb eleme – részben épp a vége miatt – a története. A szerteágazó szálak társadalmi értelemben hatalmas területet fednek le. Az első fejezet falun, a második egy iparvárosban, a harmadik a fővárosban játszódik, és pusztán ez a gazdaságföldrajzi rétegződés is szélesíti a szociodrámát. Bizonyos kérdéseket azonban a zsánerhez képest szokatlanul homályban tart a film (Hanna balesete, Virág traumája, amit apjától elszenvedett), és ez az elliptikus elbeszélésmód jó értelemben árnyalja a karaktereket, összetettebb gondolkodásra kényszerítve a nézőt. A főbb szereplők, akár áldozatok, akár elkövetők, nem egysíkú figurák, nem kizárólag jó vagy rossz alakok, ami egy ilyen erős erkölcsi töltettel bíró elbeszélésben különösen pozitív.

Míg tehát a történet irányából a Genezis egy erős szociodráma, addig elbeszélésmódját tekintve lírai. A rendező rengeteg szimbólumot használ, változatosan és többnyire konzekvensen. A kedvencem a cigány folklór beemelése volt, az ellentétes színek, amiben a fehér testesíti meg a rosszat. Visszatérő elem a víz és a tűz, mint a születés és a halál allegóriája. Nem pusztán a lángok képében mutatkozik, hanem gyárként vagy cigarettaként, de mindig pusztulást hoz. A víz viszont az élet maga, amire gyönyörű utalást mutat a film abban a jelenetben, amikor Virág magzatpózban lebeg az úszómedence mélyén. És akkor még szót sem ejtettem a bibliai utalásokról, mint maga a cím, Mózes története Virág fejezetében, és végül a nevek az utolsó részben: Ráhel és Hanna – mind a születéshez kapcsolódnak. A szimbólumokból álló mozaikdarabok az értő és figyelő néző számára gyönyörűen összeállnak a történet végére. De csak számukra.

A Genezis ugyanis rendkívül gazdag, de tökéletlen alkotás, mert befogadása nehéz.

Ebben a tekintetben pedig elavultnak tekintem. Bogdán Árpád azt a vonalat képviseli a magyar filmben, ami az előző évtizedben csúcsosodott ki, különösen épp a már említett Fliegauf Bence (Díler) munkáiban, de megjelent Mundruczó Kornélnál (Delta), Hajdu Szabolcsnál (Bibliotheque Pascal), sőt még Pálfi Györgynél is (Hukkle).  A lírai szociodráma persze az egész európai filmművészetben mélyen beágyazott filmcsoport, de az utóbbi években éppen azokat az alkotásokat emeli piedesztálra a szakma, amelyek előremutatónak bizonyultak. A hazai példáknál maradva: a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan vagy a épp a Saul fia azért (is) volt képes óriási sikereket elérni, mert komplex témájuk mellé különleges látásmódot is kínáltak. A trend persze globális, gondoljunk csak a Holdfényt övező szakmai véleményekre.

Genezis

A Genezis elment a trend mellett. A fényképezésben dominál a kézikamera, ami ráadásul túl gyakran és túl közel van a szereplők arcához – nehéz nézni a filmet. A három fejezetben három akciójelenet van – köztük a gyilkosság maga –, de feszültséget vagy azt követő érzelmi sokkot egyik sem vált ki. Pedig szükség lenne mindegyikre, hiszen a szimbólumok érzékeltetése miatt a történet sokszor leül, a film lelassul. Egyetlen eleme van, amivel eltér a megszokottól: Virág halláskárosult, ha kiveszi a hallókészülékét, a néző is csak tompán hall. Épp ilyen, szokatlan filmes eszközökre lenne szükség, ami egy kicsit felpezsdíti az élményt.

Hasonlítsuk össze például a Genezist a Sötétben (In the Fade) című, tavalyi Golden Globe-nyertes német filmmel. A két mozi kísértetiesen hasonló, hiszen Fatih Akin drámája a Németországban elkövetett ún. dönergyilkosságokról és az azt követő bírósági tárgyalásról szól – az emberöléseket neonácik követték el törökök ellenében. Akin filmjének fókuszában a túlélő áll, tele érzelmi kitörésekkel és végtelenül feszült bírósági jelenettel, amit Diane Kruger lehengerlő, Arany Pálma-díjas alakítása tesz még intenzívebbé. Ezeket az erényeket, nézőre gyakorolt hatásokat ne is keressük Bogdán Árpád mozijában.

Összességében tehát a Genezis egy kiváló, a témájához méltóan összetett alkotás, és mégis kevesen fogják majd igazán értékelni.

A magyar filmművészet pedig egy újabb értékes drámával bizonyít a nemzetközi porondon: a Berlinalén minden vetítésre elfogytak a jegyek. De sajnos szakmai értelemben inkább a múltba tekint, és így a helye sokkal fontosabb a társadalmi trauma feldolgozásában, mint a hazai filmművészetben.

A cikket a hazai bemutató kapcsán 2018. április 18-án frissítettük.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya