Kritika

Gengszterromantika – Vérkötelék

Guillaume Canet színész-rendező filmje nosztalgikus bájjal eleveníti fel Amerika hetvenes évekbeli karcos, kiábrándult, anyagi és morális problémáktól terhes hétköznapjait. A helyszín Brooklyn, a főhős pedig egy testvérpár, látszólag az érem két ellentétes oldalán. Elképesztően menő autók, vagány ruhák, cool zene, etnikai sokszínűség – faji előítélet, bűnözés, bosszú, szerelmi háromszögek és szoros családi kötelékek jellemzik a kort, de legalábbis Canet krimi és thriller zsánerekből építkező történetét.

A rendező ezúttal is szerepet vállalt a forgatókönyv megírásában, amely ugyan kissé sematikusra sikerült, mégis van valami koherens, magával ragadó atmoszférája. A két órás játékidő egyáltalán nem volt túlzó, örömmel figyeltem a karakterek apró változásait, és őszintén mondom, teljesen beszippantott a környezet. A személyes drámák tökéletesen párosíthatóak a társadalomkritikai attitűddel. Az akciók naturalisztikus, de hatásosan komponált jelenetekbe sűrűsödtek, és jó ütemben váltakoztak a családi vagy éppen szerelmi problémákból fakadó epizódokkal.

Az események Chris (Clive Owen) szabadulásával indulnak el, aki ezidáig és ezután is megállíthatatlanul sodródik a végzete felé. A rácsokon túl az időközben rendőrré váló öccse, Frank (Billy Crudup), nővére, a halálos beteg édesapja és tíz évnyi elmaradt gyerektartás várja. A változás lehetősége halvány álom marad csupán, ami egy felgyújtott gyorsbüfé képében végérvényesen hamuvá foszlik. Az egyetlen módja, hogy emberi életet élhessen, ha állattá válik. Mindent egy lapra téve újra a bűnt választja, így csak idő kérdése, hogy mikor keresztezi fivére útját.

Guillaume Canet-Vérkötelék-Clive Owen

A műfaj szerelmeseinek a sztori nem fog igazán újat mutatni, de a színészi alakítások kompenzálják az esetleges hiányosságokat. A mellékszerepekben olyan színésznők káprázatnak el minket, mint Marion Cotillard, Mila Kunis és Zoe Saldana, de mindenképpen kiemelném az édesapát játszó James Caan alakítását is. Személyes kedvencem az a rövid jelenet, amikor a legifjabb fiú sosem látott anyjáról faggatja az öreget. Csupán halvány utalásokat kapunk, hogy mely múltban történt tragédiák hatottak hőseinkre, de így szerencsére az agyunkat is használhatjuk, hogy feltárjuk, mi motiválja a szereplők jelenkori tetteit. A film zárójelenetét egy jól időzített suspense vezeti fel, és bár a történet során hőseink egytől-egyig elbuknak erkölcsileg, az utolsó áldozathozatallal Chris végül egyensúlyba hozza a mérleg nyelvét.

blood-ties-clive-owen-mila-kunis

A filmet Michel és Bruno Papet novellájából adaptálták. Egy másik novella, Riválisok című feldolgozásban Canet még színészként tűnt fel. Élvezhető, technikailag kifinomult, érett filmet rendezett, de a Vérkötelékek sokkal inkább a sokat emlegetett múltidézés és árnyalt színészi játék miatt lesz számomra maradandó, és legkevésbé a klisékből építkező forgatókönyv miatt. Talán lehetett volna bátrabb a dramaturgia, mindazonáltal bármikor újranézném a filmet, ha másért nem, akkor a betétdalok, a gengszter-romantika vagy Mila Kunis elragadó mosolya végett.

Avatar

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..