Kritika

Tobzódni a nőkben – Gianni és a nők

Gianni Di Gregorio filmje a férfiakat a gyengébbik nem szeretetére és tiszteletére tanítja, miközben sztereotip olasz virtusa hihetővé is varázsolja a lovagkori erényeket.

Modern világunkban minden egészséges férfiember a tavaszt várja, azt a pillanatot, amikor a hölgyek az aktuális divatnak megfelelően lenge öltözékekben mutatkoznak az utcákon. Március-április fordulóján már öröm kimozdulni a négy fal közül, hiszen a napsütésben garantáltan összefuthatunk egy-egy hangsúlyozott dekoltázsú, falatnyi vagy éppen színpompás ruházatban sétálgató isteni teremtménnyel, aki mégis elsősorban mosolyával teszi elviselhetőbbé a hétköznapok poklát. A Gianni és a nők címszereplője ugyancsak ide-oda kapkodja a tekintetét, nők tömege veszi körül, fehérnép azonban nem akad a horgára. Ötven feletti házas emberként már nem megy olyan könnyedén a csajozás.

A hódítás vágya az ember – légyen férfi vagy nő – magától értetődő szükséglete, s e megállapítást domborítja ki Gianni di Gregorio személyes élményekkel ironikusan átszőtt filmjében. A Gianni és a nők mégis úgy láttatja férfiszemmel, ráadásul egy kapuzárási pánikban szenvedő férj szemével a világot, hogy egyetlen pillanatra sem merül fel benne véresen komoly gondolatként a hűtlenség, sőt mi több, sértő jelzőket sem puffogtat a gyengébbik nemmel szemben. A idősödő címszereplőnek komoly fejtörést okoznak a nők. Miközben az utca idegen szépségei magasról tesznek rá, családjának nőtagjai hétköznapi problémáikkal kínozzák. Felesége kényszeresen bevonja férjét a napi rutinba, cseppet sem féltve őrzött csemetéje aktuális udvarlója elhagyásával bajlódik, a „Mamma” pedig rendre fia ugráltatásán ügyködik. De édesanyja „nyugdíjas klubjába” legalább megéri átruccanni egy csinos ápolónő miatt, ahogy a kutyasétáltatás is hasznos tevékenységnek tűnhet, pláne, ha saját háziállat híján a folyton flörtölő alsó szomszéd ebére vigyázunk.

A Gianni és a nők nem váltja meg a világot, de a nyári kánikulában frissítő felüdülést biztosít. A rendező ügyesen hozza helyzetekbe öregedő figuráit. Sokszor látott szerencsétlenkedéseikből (sérülés tornagyakorlat közben, felsülés virágcsokorral a kézben) meglepetésre nem az elcsépeltség, hanem a megálmodott karakterekhez fűződő alkotói szeretet sugárzik. Nem véletlen, hogy a színészek keresztneve megegyezik az általuk játszott alakokéval, ahogy az sem, hogy a főhőst a rendező és forgatókönyvíró Gianni Di Gregorio alakítja. A végeredmény kellemes másfél óra lett a női szépségről és az édes életről, de az ízig-vérig itáliai mozi szigorúan egyetlen hörpintéssel fogyasztandó.

Gianni és a nők (Gianni e le donne)
színes, olasz vígjáték, 90perc, 2011

rendező: Gianni Di Gregorio
forgatókönyvíró: Gianni Di Gregorio, Valerio Attanasio
operatőr: Gogo Bianchi
producer: Angelo Barbagallo
vágó: Marco Spoletini

szereplők:
Gianni Di Gregorio (Gianni)
Alfonso Santagata (Alfonso)
Valeria Cavalli (Valeria)
Aylin Prandi (Aylin)
Kristina Cepraga (Kristina)
Michelangelo Ciminale (Michelangelo)
Elisabetta Piccolomini
Valeria De Franciscis

IMDb-átlag: 6,1

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com