Skócia kietlen, elmaradott tájain két fiatal farmer pásztorórájára kalauzol el a Karlovy Varyn, majd a Cinefesten is vetített Isten országa (God’s Own Country). Az anti-romantikus film pár pillanatot leszámítva nem tudja kibontani a kiváló alaphelyzetet.
Megdöbbentő látni, hogy mennyire gyorsan változik a társadalomban a homoszexualitás megítélése. A Túl a barátságon idején még polgárpukkasztó tett volt Ang Lee részéről az az állítás, hogy a macsó férfiasság szimbólumának tartott cowboyok között is vannak, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Ma már az Isten országa esetében hiányzik ez a puskapor. Xavier Dolan művei kapcsán írtam a melegfilmek második generációjáról, amelyben a közeg már elfogadó, az azonos neműek felé történő vonzalom sokkal inkább lelki, mint társadalmi kérdés. Itt kezdődnek a bajok a Francis Lee filmjénél: az Isten országa valahol a kettő között ragadt.
A helyszín a rendező (The Farmer’s Wife) visszatérő terepe, a leszakadó skót vidék. Egy apró farm életébe pillantunk be, ahol a szülők már túl idősek a gazdaság gondozásához, de szellemileg még vannak annyira frissek, hogy mindenbe beleszóljanak. Johnny (Josh O’Connor) egyszerre küzd meg a gazdasági nehézségekkel, szüleivel és nem elhanyagolható mértékben saját homoszexualitásával. Dühtől izzó életét Gheorghe (Alec Secareanu), a román vendégmunkás érkezése borítja fel, aki nem várt érzékenységet visz a skót farmer életébe.
Lee interpretálásában Johnny a melegekről alkotott sztereotípia ellentéte. A film első öt jelenetében látjuk őt hányni, vizelni, részegen fetrengeni, egy tehénben turkálni, majd minimális gyengédség nélkül szexelni. A nyitóképek során vetített naturalizmus később is meghatározó formanyelvi eszköz marad. Gheorghe viszont Johnny ellentéte: igényesen néz ki, decensen viselkedik, sőt a rendező rendre cuki báránykákat tesz az ölébe. Tökéletességét a skót fiú gyűlölködő megjegyzései törik meg, a román pásztor megbillen, Johnnyra támad, aminek durva szex lesz a vége.
A legnagyobb probléma az Isten országával az aránytévesztés.
Mintha Francis Lee nem a homoszexualitásról akart volna filmet készíteni, hanem a skót tanyagazdaság hanyatlásáról. Tényleg a meleg pásztorokról szól, de a kép nem áll össze, a szimbólumok, a jelek nem erre utalnak. Meghatározó szerepet kap a filmben a táj, de funkciót csak erőltetetten képvisel a főhősök fejlődésében. Ugyanilyen a cím is, egy pillanatig nincs megmagyarázva, mi köze Isten országának a meleg pásztorokhoz – lehet rá magyarázatot találni, mégis marad némi hiányérzet. Se nem szociodráma, se nem melegfilm.
Mert a Túl a barátságon egy szerelmi történet volt, ahol a Rómeók a társadalom ellenségeskedései miatt nem lehetnek boldogok. A lakatlan táj szépségei a leszakadt civilizációval álltak ellentétben, egy szép szimbólum a szerelem és a gyűlölet között. Az Isten országánál viszont a gyűlölet iránya a bevándorlók felé mutat, ami a Brexit-érában hozzáadott jelentőséggel társulhatna, még sincs érdemben kifejtve. A központi téma a farmer lét viszontagságai a homoszexualitás megközelítésében, csakhogy ezt sokkal mélyebben és árnyaltabban ábrázolta Xavier Dolan. A Tom a farmonban a gyász, a macsóság és a magány keveredik, a tehetséges rendező magával ragadó jelenetekben eresztette össze főhőseinek érzéseit, és hipnotikus-hallucinogén mozit hozott létre belőle. Francis Lee filmjéből hiányzik bármi ilyesmi. Az Isten országa néhány szép jelenetet mutat csak, de semmi többet. Polgárpukkasztó ereje pedig már nincs.