Kritika

Durván homoszexuálisok – Isten országa

Skócia kietlen, elmaradott tájain két fiatal farmer pásztorórájára kalauzol el a Karlovy Varyn, majd a Cinefesten is vetített Isten országa (God’s Own Country). Az anti-romantikus film pár pillanatot leszámítva nem tudja kibontani a kiváló alaphelyzetet.

Megdöbbentő látni, hogy mennyire gyorsan változik a társadalomban a homoszexualitás megítélése. A Túl a barátságon idején még polgárpukkasztó tett volt Ang Lee részéről az az állítás, hogy a macsó férfiasság szimbólumának tartott cowboyok között is vannak, akik a saját nemükhöz vonzódnak. Ma már az Isten országa esetében hiányzik ez a puskapor. Xavier Dolan művei kapcsán írtam a melegfilmek második generációjáról, amelyben a közeg már elfogadó, az azonos neműek felé történő vonzalom sokkal inkább lelki, mint társadalmi kérdés. Itt kezdődnek a bajok a Francis Lee filmjénél: az Isten országa valahol a kettő között ragadt.

A helyszín a rendező (The Farmer’s Wife) visszatérő terepe, a leszakadó skót vidék. Egy apró farm életébe pillantunk be, ahol a szülők már túl idősek a gazdaság gondozásához, de szellemileg még vannak annyira frissek, hogy mindenbe beleszóljanak. Johnny (Josh O’Connor) egyszerre küzd meg a gazdasági nehézségekkel, szüleivel és nem elhanyagolható mértékben saját homoszexualitásával. Dühtől izzó életét Gheorghe (Alec Secareanu), a román vendégmunkás érkezése borítja fel, aki nem várt érzékenységet visz a skót farmer életébe.

God's Own Country

Lee interpretálásában Johnny a melegekről alkotott sztereotípia ellentéte. A film első öt jelenetében látjuk őt hányni, vizelni, részegen fetrengeni, egy tehénben turkálni, majd minimális gyengédség nélkül szexelni. A nyitóképek során vetített naturalizmus később is meghatározó formanyelvi eszköz marad. Gheorghe viszont Johnny ellentéte: igényesen néz ki, decensen viselkedik, sőt a rendező rendre cuki báránykákat tesz az ölébe. Tökéletességét a skót fiú gyűlölködő megjegyzései törik meg, a román pásztor megbillen, Johnnyra támad, aminek durva szex lesz a vége.

A legnagyobb probléma az Isten országával az aránytévesztés.

Mintha Francis Lee nem a homoszexualitásról akart volna filmet készíteni, hanem a skót tanyagazdaság hanyatlásáról. Tényleg a meleg pásztorokról szól, de a kép nem áll össze, a szimbólumok, a jelek nem erre utalnak. Meghatározó szerepet kap a filmben a táj, de funkciót csak erőltetetten képvisel a főhősök fejlődésében. Ugyanilyen a cím is, egy pillanatig nincs megmagyarázva, mi köze Isten országának a meleg pásztorokhoz – lehet rá magyarázatot találni, mégis marad némi hiányérzet. Se nem szociodráma, se nem melegfilm.

God's Own Country

Mert a Túl a barátságon egy szerelmi történet volt, ahol a Rómeók a társadalom ellenségeskedései miatt nem lehetnek boldogok. A lakatlan táj szépségei a leszakadt civilizációval álltak ellentétben, egy szép szimbólum a szerelem és a gyűlölet között. Az Isten országánál viszont a gyűlölet iránya a bevándorlók felé mutat, ami a Brexit-érában hozzáadott jelentőséggel társulhatna, még sincs érdemben kifejtve. A központi téma a farmer lét viszontagságai a homoszexualitás megközelítésében, csakhogy ezt sokkal mélyebben és árnyaltabban ábrázolta Xavier Dolan. A Tom a farmonban a gyász, a macsóság és a magány keveredik, a tehetséges rendező magával ragadó jelenetekben eresztette össze főhőseinek érzéseit, és hipnotikus-hallucinogén mozit hozott létre belőle. Francis Lee filmjéből hiányzik bármi ilyesmi. Az Isten országa néhány szép jelenetet mutat csak, de semmi többet. Polgárpukkasztó ereje pedig már nincs. 

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com