Kritika

Egy apa a gyűlölet ellen – Good Joe Bell

Reinaldo Marcus Green filmje egy életrajzi ihletettségű tanmese iskolai zaklatásról, gyűlöletről és homofóbiáról. A Good Joe Bell mondanivalója nemes, azonban filmként az iskolai oktatóvideók szintjén ragad. Kritikánkkal Torontóból jelentkezünk. 

Sok évtizedes hagyománya Hollywoodnak az, hogy eszeveszettül keresi azokat a valós személyiségeket és megtörtént eseményeket, amelyeket fikcióként vászonra vihet. Az ilyen típusú filmek szolidan feltüntetett based on a true story felirata napjainkban már-már pejoratív értelemmel társul, hiszen számos félresikerült alkotás honol ebben a mezőnyben. A kellemetlen diagnózis egyik oka lehet az, hogy ezek a produkciók hajlamosak túlságosan elferdíteni a tényszerű valóságot azért, hogy a történet beilleszthető legyen bizonyos narratív sémákba és/vagy megfeleljen a politikai korrektség irányelveinek. Az ezzel összefüggő másik potenciális magyarázat a gyengeségekre az, hogy az egyedi történetek erőltetetten kapnak univerzális jelleget. Kétdimenziós, címkeszerű toposzokba tömörülve a filmek egyetlen küldetése az, hogy kézzel-lábbal kiálljanak egy pozitív töltetű üzenet mellett. Kár, hogy a TIFF versenyszekciójában elstartolt Good Joe Bell is ebbe a kategóriába esik, jó szándéka ellenére.

Egy megrázó tragédia „kellett” ahhoz, hogy 2013-ban az amerikai társadalom ráeszméljen arra, hogy az iskolai bullying, avagy a verbális és fizikai zaklatások többé nem minősíthetőek pusztán gyermekjátéknak. Az oregoni tinédzser, Jadin Bell a terror céltáblája lett iskolájában homoszexualitása miatt. Abuzív évfolyamtársai nemcsak iskolaidőben kínozták, hanem otthon is, a közösségi média platformjain keresztül. Kilátástalannak látva helyzetét, Jadin végül felakasztotta magát egy általános iskola udvarán. Noha volt precedens ehhez hasonló tragédiákra – ilyen Matthew Wayne Shepard homoszexuális tanuló esete a kilencvenes évek végéről –

Jadin történetét az teszi mássá, hogy az korántsem ér véget halálával.

Apja, Joe Bell elhatározta, hogy (gyalogosan!) végigjárja az Államokat, előadásokat tartva kiközösítésről és gyűlöletről, saját fia esetét felhozva intő példaként. Green filmjében az apa szerepében Mark Wahlberget, a fiú szerepében pedig Reid Millert láthatjuk.

A történet eredeti szereplői: Jadin Bell (b) és Joe Bell (j)

A forgatókönyvet író Diana Ossana és Larry McMurtry ugyanaz a páros, amely a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című nagysikerű filmet is jegyzi. Sajnos ez a kiváló renomé nem érezteti minőségi hatását a Good Joe Bellben, eltekintve attól, hogy mindkét alkotás a homoszexualitás és homofóbia témaköreiben mozog. A film kétségbeesetten próbálja nézőjét emocionálisan megmozgatni, és ez az erőszakos próbálkozás ellenszenvessé teszi a teljes narratívát.

Joe Bell szájába klisés, osztályfőnöki monológokat adnak, míg Jadin karakterét a meleg férfiakról alkotott sztereotípiák mentén építik fel.

Az apa szenvedéstörténetének önkényessége továbbá azt a benyomást kelti, hogy az anya (Connie Britton) gyásza másodlagos, csupán dekoratív háttérzaj az alkotók számára.

Mindazonáltal az Ossana-McMurtry páros jó érzékkel határozta el azt, hogy a játékidő első felében a kronológiát felrúgva mesélje a történetet. Ezáltal a narratíva feltöltődik egy-egy váratlan fordulattal, de kizárólag azon nézők számára, akik nem ismerték az eredeti sztorit. A Good Joe Bell ügyesen elhiteti azt, hogy lineárisan halad, és így utólag ébredünk rá arra, hogy tulajdonképpen Jadin valamennyi megjelenése egy postmortem illúzió, ami a magányában és keserűségében bandukoló Joe elméjéből pattant ki. Az időrend felborítása viszont azzal a veszéllyel jár, hogy elvesződünk főhősünk karakterfejlődésében. Már ha van neki egyáltalán.

A Good Joe Bell forgatásán

Joe alakja az a tipikus, mitizált amerikai nemzeti hős, aki gyengeséget mutatva elbátortalanodik, majd hirtelen újra erőre kap. Harcol, elbukik, feláll és ezt a kombinációt ismételi el számtalanszor, mintha egy szalagra gyártott figura volna.

Ráadásul a Good Joe Bellben fel sem merül az, hogy címszereplője nagyívű mutatványa megosztó lehet.

A keresztet magán cipelő apa kétségtelenül fontos célért harcol, mégis tagadhatatlan, hogy hátrahagyta (szintén gyászoló) családját az érzelmi és az anyagi támogatás hiányával. Ettől az ambivalenciától annyira megrémül a film, hogy inkább tudomást sem vesz róla. A javarészt akciófilmekben és vígjátékokban játszó Wahlberg az egyik „legkomolyabb” szerepét kapta meg a Boogie Nights és A tégla óta, azonban a gyenge forgatókönyv nem tartogat sok lehetőséget számára.

A film vizuális világáért felelős Jacques Jouffret operatőrnek sem sikerül mély benyomást tennie. A képek kék-zöld tónusokkal felfestett melankolikus atmoszférája olcsó trükknek hat, az érzékenyen mozgó kamera pedig az elvárások dacára nem visz minket közelebb szereplőinkhez. A Route 66-re emlékeztető kies országutakról készült, lassan haladó drónfelvételek esztétikusak, tájképszerűek, de szótlanul megmaradnak a magamutogatás szintjén.

A Good Joe Bell fikarcnyi újszerűsége perspektívájában rejlik. A szülői nézőpont valóban megadja az iskolai terror körüli diskurzusnak azt a keretet, ami által átléphet egy „felnőtt”, társadalmi kontextusba. Ugyancsak esszenciális felismerés, hogy a bántalmazott gyerekek szülei ugyanúgy sérülnek, ők is kelepcébe szorulhatnak. A szépséghiba, hogy Reinaldo Marcus Green filmje annyira elkötelezi magát a szülői perspektíva mellett, hogy Jadin tragédiájából abszurd one-man show lesz, amiből éppen Jadin marad ki.

Avatar

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya