Emma Thompson egy hatvanas éveiben járó, merev és konzervatív tanárnő bőrébe bújik, aki két évvel férje halála után úgy dönt: neki is joga van a szexuális élményekhez. Célja elérése érdekében felbérel egy szexmunkást, a fiatal, vonzó és titokzatos Leo Grande-t – de a Minden jót, Leo Grande nem válik egy idősebb nő-fiatalabb férfi típusú erotikus-romantikus sztorivá. Ehelyett őszintén beszél arról, vajon miért van az, hogy egy nőnek egy bizonyos kor fölött úgy kell éreznie, már nincs senki a világon, aki nőszámba venné.
Nancy Stokes-tól (Thompson) távol áll a testi örömök keresése, ő különben is egy köztiszteletnek örvendő tanárnő, akinek minden esetben minimum a térde alá ér a szoknyája, meg amúgy is, ki tarthatná vonzónak az ő testét, de köszöni szépen, ő tökéletesen jól is van így. Gondolta így pár hónappal ezelőttig.
Ekkor elégelte meg azt, hogy egy apáca is több szexuális tapasztalattal rendelkezik, mint ő, és úgy döntött, végre neki is kijár az élvezet.
Mint például megélni élete első orgazmusát, vagy pusztán azt, hogy még mindig nézhet rá egy férfi vágyakozva. Ehhez tökéletes választásként rátalált a Leo Grande álnéven dolgozó, zavarbaejtően kellemes fizimiskájú, intelligens és szabadszellemű, húszas évei végén járó férfira (Daryl McCormack). Mellette válik szép lassan világossá, hogy Nancy legfőbb gondja nem a szexuális tapasztalatok hiánya, hanem az a beidegződés, hogy x év fölött már nem lehet vonzó és nőies nemcsak mások, de a saját maga szemében sem.
Az ausztrál Sophie Hyde filmje mindvégig egy hotelszobában játszódó kétszereplős dráma szellemes dialógusokkal és kínos-vicces momentumokkal, de legfőbb ereje a két szereplő jellemfejlődése. A lefoglalt alkalmakon nem csak annyi történik, hogy Nancy eltanulja fiatal, ám annál tapasztaltabb mesterétől a szexualitás alapjait, hanem lelki kapocs is kezd kialakulni köztük, ami a férfi rejtélyes és alaposan titkolt magánéletére is kihatással lesz.
Egy ennyire karakterközpontú dráma nem működhet másként, csakis erőteljes színészi alakításokkal, amiből szerencsére itt nincs is hiány. Emma Thompson nem meglepő módon kifogástalan, remekül hozza a maradi, hidegnek és frigidnek tűnő nőt – ezt az énjét maradéktalanul átadja például az a jelenet, amelyben tanárnős szettjében, szemüvegben
felolvassa egy listáról azokat a pózokat, amiket ki szeretne próbálni, mintegy konzultálva az előtte ülő Leóval.
Viszont a film több gesztussal is finoman, de egyértelműen mutatja meg azt is, hogy Nancy vágyakozik ugyan az intimitás után, csak épp nem tanulta meg, hogyan kell azt művelni. Ennek lehetünk tanúi például abban a megkapó jelenetben, amely bármiféle direkt szexuális töltet nélkül, gyönyörűen mutatja be a puszta érintés jelentőségét és erejét.
Thompson mellett tökéletes partner az itthon leginkább a Peaky Blinders-ből ismert, de a Pixie-ben és az Egy nagyon angolos botrányban is szereplő Daryl McCormack. A színész remekül lavíroz Leo összetett karakterének állomásai között, így egyszerre látjuk végtelenül együttérzőnek és figyelmesnek, magabiztosnak, mégis sebezhetőnek, titokzatosnak, mégis őszintének.
Nem egy film mutatott már be idősebb nő és fiatalabb férfi közötti viszonyt különféle formákban: erotikus fantáziaként, mint Alfonso Cuarón Anyádat is! című filmje; vígjátékokban, mint a Felcsípve vagy az Anyád lehetnék; és szenvedésekkel teli drámaként is, mint A sztárok nem Liverpoolban halnak meg. A Minden jót, Leo Grande viszont nem áll be a sorba, mivel, kezdjük ott, hogy nem is románcról van itt szó. Van persze testi kapcsolat és lelki kötelék is, de már a kezdetekben nyilvánvaló lesz, hogy
itt nem azon kell majd izgulnunk, hogy a két szereplő végül összejön-e – sokkal inkább azon, hogy mivé válnak egymás megismerése által.
A Minden jót, Leo Grande csendesen tabudöntögető, és a sok izgalmas témája között van egy olyan, amely azért különösen fontos, mert sajnos egészen keveset foglalkozunk vele, ez pedig az idősődő nők önelfogadása és szexualitáshoz való hozzáállása.
Az utolsó képkockákon a 63 éves Emma Thompson meztelenül áll egy tükör előtt, és nem takarja el magát. Sokaknak ez már önmagában tabudöntögető és „túl sok” lehet, de ezután a másfél óra után, amely során végignézzük, hogyan alakul át Nancy véleménye a szexualitásról és önmagáról, ez egy rendkívül fontos és jelentőségteljes mozzanat.
