Moziban

Greenaway színpada – Eisenstein Mexikóban

peter-greenaway-eisenstein-in-guanajato-4Peter Greenaway színházi rendező, akinek a celluloid a színpada. A díszlet ezúttal Mexikó, a főszerepet pedig Eisensteinre, az orosz filmes zsenire osztotta.

Greenawayt kamaszként bűvölte el a rendező munkássága, azóta tanulmányozta a filmjeit és írásait, hogy aztán több, mint 50 évvel később leforgassa a maga hozzá írott ódáját. Eisenstein korai és kései filmjei között tapintható különbségeket Greenaway a rendező Oroszországtól távol töltött éveivel magyarázza. Utazásai során Eisenstein találkozott a kor legnagyobb művészeivel, és ezek a találkozások egy életre megváltoztatták. Mexikóban töltött időszaka különösen nagy hatással volt rá: „Ez az ország elképesztő. Az élet nagy kérdései folyton fejbe kólintanak, gyomorszájon vágnak és szíven találnak. A felületesség errefelé nem divat. – írja az orosz. Greenaway először dokumentumfilmet akart forgatni erről az időről, de mivel – a számos felhasználható dokumentum ellenére is – túl sok kérdés fogalmazódott meg benne, végül játékfilm lett a dologból. Ez a mi fene nagy szerencsénk, mert így Greenaway lábjegyzeteivel, kommentjeivel és persze fantáziája megannyi agyszüleményével gazdagodhatott az élet írta történet.

eisenstein-mexikc3b3ban-1Eisenstein (az eléggé nehezen szerethető Elmer Bäck) Mexikóba utazik, hogy leforgassa új filmjét. Útikalauzául Palomino Canedo (Luis Alberti) szegődik, aki nemcsak a vidéket mutatja meg neki, de bevezeti a szex, a szerelem és a halál birodalmába is. Mindösszesen tíz nap – ennyit töltött a rendező az országban, mégis olyan tapasztalatokat szerzett, és olyan mélyen élte meg őket, hogy a nézőnek az az érzete támad, hogy hosszú hónapok óta bolyong vele az érzelmek labirintusában. A minden nappal erősebben fogva tartó szenvedélyt a nagy műgonddal válogatott zene és Greenaway régóta állandó operatőre, Reinier van Brummelen hullámzó képei erősítik. Van Brummelen igazi látványmozit csinál, a nézőnek egyetlen másodpercig sem lehet kétsége afelől, hogy amit lát, mozgó képzőművészet: klasszikus kompozíciók és festményszerű beállítások szédítő táncban, folyamatos áradásban bűvölik a nézőt.

A fényfestésen túl a vágás is nagy szerepet kap a filmben – talán még sokkal nagyobbat is, mint Greenaway bármelyik másik művében. Tudvalevő ugyanis, hogy az orosz rendező a montázst nevezte a „mozi lényegének. Greenaway komolyan tiszteleg az eisensteini montázselmélet előtt, és ahol csak lehet, nagy hangsúllyal játszik a különböző beállítások ütköztetésével. S bár a kísérletező struktúra művészileg indokolt, egy idő után – az elején még izgalmas homage-nak tetsző, majd a film előrehaladtával redundánssá váló filmbevágásokkal és archív felvételekkel egyetemben –, unalmassá, öncélúvá válik, és már nem tudja azt az affekciós hatást kelteni, amit Eisenstein filmjeinek utolsó percével is elér.

58920-Eisenstein-Mexikoban-2015-kep-3Miközben az Eisenstein Mexikóban tisztelgés az orosz mester előtt, legalább annyira szerzői alkotás is: kommunikál az eisensteini életművel, de tökéletesen illeszkedik a greenawayi filmek sorába is. Az igencsak termékeny direktor időről időre visszatér örök témájához, a művészethez – még szűkebben véve a képzőművészethez: A rajzoló szerződése, Az építész hasa, az Éjjeli őrjárat és a Goltzius and the Pelican Company csak néhány azok közül a filmek közül, melyek olyan kérdésekről elmélkednek, mint mester és művének viszonya, az alkotás és az érte hozott áldozat, a szexualitás és a szerelem hatása a nagy műre. Az intermedialitás nemcsak a mozgókép és a képzőművészet között érhető tetten, Greenaway rendkívül erősen teatralizálja is filmjeit. Nem ritka, hogy a rendező egyenesen színpaddá alakítja beállítását, az Eisenstein Mexikóban – csakúgy, mint a Rembrandt életének egy epizódját feldolgozó Éjjeli őrjárat esetében is – az ágyat teszi meg a drámát kibontó legfontosabb színtérré. De míg a festő életét feldolgozó alkotás nemcsak, hogy megmarad a klasszikus színházi keretek között, de a film és a színház mérlegét az utóbbi felé el is dönti, addig az Eisenstein Mexikóban minduntalan emlékeztet minket arra, hogy Greenaway bár monológokkal, a díszletek mozgatásával és túlzó gesztusaival megidézte a teátrum világát, mégiscsak filmnyelvet használ gondolatainak kifejezésére, s így akár azt is megteheti, hogy a filmtrükk segítségével meghajlítsa a teret vagy felfényesítse Mexikó fantasztikusan színes kulisszáit. Akárhová billen is a mérleg nyelve, Greenaway világa izgalmas, hol jobban, hol kevésbé – az Eisenstein Mexikóban sajnos az utóbbiak táborát gyarapítja, de talán a következő Eisenstein film (a direktor már bejelentette, hogy még egy filmet forgat kedvencéről) színvonalában is meg tudja közelíteni múzsáját.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés