Kritika

A boszorkány öröksége – Gretel & Hansel

Jancsi és Juliska története évszázados múlttal bír, és talán éppen az egyszerűsége miatt nem tud megkopni, értékének állandóságát pedig a különféle feldolgozások is jól példázzák. A kérdés, hogy maguk a példák jók-e, most a Gretel & Hansel esetében is fennáll.

Az ifjú testvérpár történetét nem kell bemutatni, hiszen amióta Grimmék papírra vetették Jancsit és Juliskát, szinte nincs ember, ki ne találkozott volna velük valamilyen formában. Mesekönyvben, animációban, magyar átiratban Cerceruskaként, Zs-kategóriás Asylum-filmben vagy éppen izzadságszagú akcióban. A Grimm-testvérek történetei mindig is kiemelt figyelmet kaptak a modern kor mesemondóitól, ennek legfőbb oka a mesének mint epikai műfajnak egyszerűségében keresendő. Tértől és időtől független expozíciójuk, a csodás elemek evidenciája, a jó és a rossz éles differenciája lehetővé teszik, hogy az alkotók a legkülönfélébb környezetbe ágyazzák a karakter- és cselekménytípusokat, amelyek hol kisebb, hol nagyobb változtatásokon esnek át. Így lehet az, hogy a klasszikus átiratok után Jancsinak és Juliskának egy hamisítatlan mockbuster horrorban vagy boszorkányvadászat közben egy tucat akciófilmben is szoríthatunk. 

Most a szebb napokat is megélt Orion Pictures variálta meg a felállást, rögtön egy jelzésértékű címadással, napjaink trendjeinek megfelelve Gretel & Hanselre cserélve. 

A szerepcsere azonnal érvényesül; Juliska (Sophia Lillis) az idősebb, Jancsi (Sam Leakey) egy kis 8 éves kölyök, akit anyaként pátyolgat. A világot sújtó éhínség marad, azonban nincsen gonosz mostoha, csak egy férjét gyászoló, gyermekeit féltő, nem mellesleg az őrület szélén tengődő özvegy, aki egy baltával zavarja el a két fiatalt. Nincsenek kavicsok, s legfőképp nincsenek morzsák, amiket felszedegetnek a madarak – Juliska és Jancsi egyszer s mindenkorra magukra maradtak a sűrű, sötét és gonosz erőket tápláló erdőben. A lány különleges képességekkel bír, így tudnak tájékozódni a sötétségben, látják a rájuk leselkedő éji rémalakokat, és emiatt esznek a gombából is, ami azt mondta nekik, hogy nyugodtan fogyasszák el őt. Egy kiadós trippelés és egy élőhalott lélekszörny elől egy jótét vadász (Charles Babalola) segítségével történő megmenekülés után kisvártatva felsejlik a „mézeskalács-házikó” és az álnok boszorkány, Holda (Alice Krige). 

Az eddig szinte kizárólag kriminális produktumokban ténykedő Oz Perkins (igen, Anthony Perkins fia) tehát két szempontból forgatta ki az amúgy csak a leleményességről és a jó győzelméről tanító mesét, a motivációk és akarat pedig jól áll a Grimm-testvérek történetének. 

A változtatás egyik aspektusa a morális, erkölcsi sík: Juliska a feminitás megtestesítője. 

Azok az eredendően (vagy nekik tulajdonított) női erények, mint a csáb, a gondoskodás és az osztott figyelem Juliska fő erényei, és ehhez társul az akarat, a cselekvőképesség. Rögtön a film elején dilemmaponthoz ér, amikor egy öregemberhez érkezik. Két lehetősége van, vagy átadja magát a férfinak feláldozva saját szuverenitását, ám ezzel átsegíti magát és a családját az éhínségen, vagy visszamegy hozzájuk, hogy együtt hajlanak éhen. Juliska ez utóbbit választja, ami önmagában egy szép üzenet, és jól reflektál a modern nőképre (főleg a #metoo korában). Más kérdés, hogy bár ez egy mai trend diktálta karakter- és cselekményábrázolás, a középkorban, ami a történet expozícióját adja, Juliskát arcon röhögnék és azt mondanák; „márpedig itt maradsz!”. A Gretel & Hansel ilyetén egy coming-of-age történetté lényegül át, amelynek fókuszában Juliska erejére, hatalmára való ráébredés áll, amiben maga a gonosz boszorka jelenti a mentort. 

A hozzáadott érték másik, legfontosabb szegmense maga az összkép és a változás a történet tónusában. A Gretel & Hansel egy olyan arthouse thriller, amely követi az elmúlt évtizedben Jordan Peele, Robert Eggers és Ari Aster által kikövezett emberi emóciók orientálta poszthorror útját. Pszichedelikus látomások, vörösbe hajló narancs és más mélyebb színek dominanciája, hosszan kitartott és dekomponált képek teremtik meg a suspense-t, amit fojtott ambient zenekíséret támogat. És persze nem szabad megfeledkezni a The OAból ismerős Alice Krige-ről sem, aki olyan parát ültet a nézőbe, ami miatt érthetetlen, hogy az Az Beverlyje, Sophia Lillis miért nem fejez ki az ég egy adta világon semmilyen érzelmet. Stilisztikailag és hatását tekintve tehát egy tisztes belépő Perkins részéről a horror új irányába. 

Jó a hangulata, értékes az üzenete, és bár döcögnek olykor, mégis élvezhető első blikkre. Akkor mégis mi lehet a baj a Gretel & Hansellel? Az összkép. 

A film legnagyobb baja a narratíva, ami lévén, hogy a történetmesélés a filmezés lényege, egészen nagy bökkenő. Ezalatt nem a logikai mezsgyét értem, ahhoz nem elég összetett sem maga az alapmű, sem pedig a feltuningolt adaptáció, hogy égbekiáltó baromságokat szállítson – bár így is akad benne, hiszen Jancsi, miután alaposan bezabált a jólelkű vadásznál, pár óra leforgása alatt konkrétan éhen akar halni csakis annak érdekében, hogy végre eljussanak A-ból B-be. De ez pusztán szőrözés. 

A történet alapvetően egy keretes szerkezetet képező régi mese egy kislányról, aki olyan erővel rendelkezett, hogy a falu és a szülők nem bírták elviselni, így hát visszaadták a sötétségnek, ahonnét származik. Ebből ismerjük meg a gonosz boszorkány élettörténetét, és ebben találunk hasonlóságokat Juliska belső narrációin keresztül, és ez vezet el a cselekmény fordulatához, majd tetőpontjához, végül megoldásához. Ami fontosabb, e történet szerint zajlik a jelen cselekmény is, e szerint tanítja Holda Juliskát. A boszorkány ars poeticája a férfihatalom eltörlése, emiatt ismerteti meg a fiatal lányt erejével és fordítja kisöccse ellen. De ebben az egész történetben nyoma sincs a férfihatalomnak: Juliska apja nem hagyta őket magukra, már korábban meghalt, a lányt megkívánó vén fószer ellenakarat nélkül elengedi őt, Jancsi pedig csupán egy 8 éves bélpoklos takonypóc, nemhogy elnyomó férfierő. 

Vagyis a Gretel & Hansel egy olyan történetnek a retrospektív értelmezése, amely semmilyen ellenpólust nem ad a fő vezérelvvel szemben

Vaktában rikácsol a feminizmus mellett, azért mert az most menő, így pedig minden pozitívuma átértékelődik. Hiszen hiába tűnik a poszthorror legújabb produktumának, az irányzat képviselőivel szemben egy önmagának ellentmondó történet, amiben a stilizált elemek nem a cselekmény vizuális kifejezőeszközei, hanem reményteli próbálkozások arra, hogy ne csak menő sztorija legyen, de menőn is nézzen ki. 

A Gretel & Hansel előtt nyitva állt a kapu, hogy a mai horror jeles képviselője legyen egy ősrégi történetet új alapokra helyezve. Ehelyett viszont egy ősrégi horror benyomását kelti egy időtálló tanmese közepes képviselőjeként, aki szenilis öregemberként vitatkozik önmagával. 

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya