Kritika

Gyémánt vagy cirkónia? – Ocean’s 8: Az évszázad átverése

Steven Soderbergh az 1960-as A dicső tizenegyből készített remake-je ma már igazi klasszikusnak számít. Az Ocean’s sorozat spin-offja, a női szereplőgárdával fémjelzett Ocean’s 8: Az évszázad átverése Hollywood válasza a nőjogi küzdelmekre. És bár az Ocean’s 8 szórakoztató és élvezetes, felmerül a kérdés: vajon önmagában nem állta volna meg a helyét?

A heist (vagy caper) a gengszterfilm egyik alapvető alműfaja, melyben a hős több, a maga területén profi bűnözőt verbuvál össze egy rablás elkövetésének céljából. Ez a szubzsáner – csakúgy, mint maga a gengszterfilm – egy kifejezetten maszkulin műfaj, azonban a női gengszter intézményére a kezdetektől volt igény, hiszen már a klasszikus bűnfilmek korszakában is készítettek női gengszterfilmet (például az 1933-as Blondie Johnson). Kortárs női főszereplőket is felvonultató caper-filmekből sincs hiány, azonban ezek közül kevés a tisztán női rablókat bemutató alkotás (így például a Van az a pénz, ami megbolondít), illetve előfordul, hogy nem tisztán heistről van szó (úgy, mint a Spring Breakers – Csajok szabadon), vagy az elkövetők valójában nem profi bűnözők (mint a brahiból lopó tinédzserek Sophia Coppola Lopom a sztáromjában). Az Ocean’s 8: Az évszázad átverése azonban (egy cameo kivételével) teljes mértékben női szereplőgárdával dolgozik, mindegyikük profi bűnözők, akik az évente megrendezett MET-gálán kívánják elkövetni karrierük legnagyobb rablását.

Az Ocean’s 8-et nem fenyegeti a veszély, hogy nem éri el a nagyközönség ingerküszöbét. Erről a producerek gondoskodtak, hiszen – nyilvánvalóan a marketinget érintő megfontolásból – Steven Soderbergh már kultfilm státuszt élvező Ocean’s-trilógiájának népszerűségi hullámait meglovagolva adták a nevüket és millióikat egy női főszereplős heisthez. Hiszen, ahogy azt a fenti példa is mutatja, nincs kereslet a női gengszterekkel operáló filmekre. És bár az igaz, hogy egy valóban nagyszabású, komoly, hasonló zsánerű alkotás még nem született, nem látom be, miért nem elég egy jó sztori, remek szereplőgárda és rendezés. Miért kell mindenáron egy már meglévő, férfiak által sikerre vitt sorozat hátán felkapaszkodni?

Miért nem bízik Hollywood annyira a női történetekben, hogy a saját jogán létező – akár hírhedten maszkulin műfajú – filmet dobjon a piacra?

Az eredeti Ocean’s-trilógia semmit nem tesz hozzá lányokkal rebootolt verziójához, sőt: ront a helyzeten. A Debbie/Danny Ocean erőltetetten hasonló neveken túlteszi magát az ember – talán nem voltak kreatív szülők, esetleg még külön tetszett is nekik az összecsengés. Azonban amikor az Ocean’s Eleven kezdő képsoraira kísértetiesen hasonlító (másoló?) első jelenetet nézzük, az okoz némi kínos feszengést. Hát még amikor rájövünk, hogy Gary Ross rendezőnek (Az éhezők viadala) esze ágában sem volt saját kifejezésmódját megmutatni, bőven elég neki Soderbergh jól bevált fogásainak utánzása. E pastiche tetten érhető a gyors vágásoknál, osztott képernyős megoldásoknál, feliratoknál, de még a zenehasználatnál is. Sajnos azonban a rendező szolgai kikacsintgatása az eredeti trilógiára az új filmre gyakorol kedvezőtlen hatást: amíg a korábbi Ocean’s-filmek szemtelenül stílusosak voltak, addig

az Ocean’s 8 meghívást sem kapna a MET-gálára.

A New York-i Metropolitan múzeumban évente megtartott MET-gála az amerikai divatvilág egyik fő eseménye. A Vogue főszerkesztője, Anna Wintour minden alkalommal kijelöl egy témát, s a meghívott hírességek aszerint öltöznek fel. Az Ocean’s 8 gáláján a téma az európai királyság volt,

amelyen a sztárok mellett (mint például Katie Holmes vagy Heidi Klum) számos értékes ékszer is látható mint kiállítási tárgy.

A frissen szabadult Debbie Ocean (Sandra Bullock) és jobbkeze, Lou (Cate Blanchett) azonban nem magát a bált tervezik kirabolni, hanem egy 150 millió dollárt érő, szuperbiztonsággal őrzött nyakláncot akarnak lenyúlni egy elkényeztetett színésznő, Daphne (Anne Hathaway) nyakáról. Ehhez találniuk kell egy tervezőt (Helena Bonham Carter), akit Daphne felkér majd ruhája tervezésére. Ahhoz, hogy bejussanak a gálára, szükségük van egy összekötőre (Sarah Paulson), az ellopott gyémánt nyakékkel viszont nem sétálhatnak ki csak úgy, így a lelépési stratégiájukhoz is kell még egy ember (Mindy Kaling). Egy heist csapat nem teljes azonban a zsebtolvaj (Awkwafina) és a hacker (Rihanna) nélkül. A színészi gárda természetesen hozza a tőlük elvárható profizmust, két meglepetést viszont így is tartogatnak: Rihanna jelenléte egyáltalán nem kínos; Anne Hathaway pedig még sosem volt ilyen vicces.

A történet szórakoztató, hozza az elvárt fordulatokat, és bár lehetett volna még fokozni a feszültséget, összességében megállja a helyét és nem akar több lenni annál, ami: könnyed, nyári blockbuster. A „nagy testvér” nélkül is képes lett volna ez a szereplőgárda, ezzel a történettel egy ilyen, ha nem jobb alkotást összehozni:

a kényszeres utalgatások és kikacsintások elveszik az energiát arra, hogy egy kicsivel ütősebb film keletkezzen.

Pedig így sem panaszkodhatunk – a csajok vagányak, profik és még arra is marad energiájuk, hogy egyikük volt pasiján bosszút álljanak. Miközben tűpontosan véghezvisznek egy rablást, nem felejtenek el humorosak lenni, s bár a merevség vádjával korántsem illethetjük őket, kicsit több – a párbeszédekből fakadó – lazaságot is elbírtak volna. Remélem, Hollywood tanul ebből (nem úgy, mint korábbi remake-próbálkozásából, a női Szellemirtókból), és legközelebb már egy olyan nőközpontú gengszterfilmet nézhetünk meg a mozikban, ami a saját jogán lehet tökös.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..