Gyere csézni! – Golyózápor

Nem tudom, van-e valaki, aki ne tudná, hogy a CS, a Counter Strike egy korszakos számítógépes játék. Bele is lehet halni, persze csak úgy játékból. Ha filmrõl van szó, biztos a túlélés. Fõleg, ha elõtte indexelsz.

Mr. Smith – micsoda név, uramisten – piszkos ügyekbe keveredik, persze õ ártatlan. Szülõ nõt és gyermekét védi a lövöldözés kellõs közepette. Majd jön a kettes pálya, amikor kiderül, a szálak egy közeli metal helyre vezetnek, belekerül egy kis fegyvergazdaság és egy kis illegális lombikbébi program is.

Közben Mr. Smith – keresztneve nincs – nem felejti el, hogy leleményessége már rég McGyverén túl van, testileg egy (dehogy egy, kettõ) James Bond, és persze nem kérdés, hogy Chuck Norris vagy Smith bánik-e el több ellenséggel. És nem tudom, említettem-e, de sosem felejti el kitenni az irányjelzõt.

A Golyózápor sokkal többet rejt magában, mint azt címe ismeretlenül sugallaná. Itt persze nemcsak a számítógépes szimulátorok stílusát idézõ hangulatról szól (amit egy direkt képi „kiszólás”, a gyerekre igazító célkereszt, is igazol), hanem a film egészében fölvállal – néhány jelenetet leszámítva – egy olyan stílust, ami meghökkentõen más. A halott nõ például gond nélkül lesz próbababa, senkit nem zavar. De Hertz (Paul Giamatti) idétlen szerepét is elbírja a történet, hiszen annak egésze azt látszik elhitetni: itt senki se normális. Ötven fegyverrel mennek egy csecsemõre? Egyáltalán mit akarnak egy csecsemõtõl? A film atmoszférája kicsit kiemeli azt a zsáner megszokott egyhangúságából. Csupán csak addig, amíg nem kezdõdik meg az összeesküvés-elmélet. Kicsit maszatos sztori a fegyverkereskedelem szigorításáról, és egy demokrata elnökjelöltrõl, aki a választásokra készül, és gaz és csúf, és gyerekekre támad. Kár érte.

A lemez

A lemez kiadása jónak mondható. Kelet-közép-európai piacra készült, feliratokkal és szinkronokkal. A forgalmazó nem fukarkodott az extrákkal sem, amelyek között werkfilm és alternatív befejezés is található.