Kritika

Gyógyír és inspiráció nyomában – Marina Abramovic – A távolság, ami összeköt

A távolság, amit összeköt című filmben Marina Abramovic, a performansz legendás alakja, Brazíliába látogat, hogy a gyógyítás ősibb formáival ismerkedjen.

Marina Abramovic valószinűleg minden idők legismertebb performanszművésze. Előadásaival elsősorban a művész és a közönség kapcsolatát, illetve a test és az elme korlátait vizsgálja. Hírnevét felkavaró Ritmus 0 című előadásával alapozta meg. A hat óra hosszan tartó performansz során Abramovic a közönséggel szemben állt mozdulatlanul, azok pedig azt tehettek vele, amit csak akartak. Egy hosszú asztalon elhelyezett 72 különböző tárgy tette még izgalmasabbá a lehetőségeket. Az előadás során volt, aki tollal cirógatta, más levágta róla a ruháit, valaki pedig fegyvert tartott a fejéhez. Amikor a művésznő az előadás végén elindult a közönség felé, azok rádöbbentek, hogy mit is tettek, és rémülten menekültek a kijárat felé.

Ezek után a művészvilág a keblére ölelte, Abramovics pedig élt a helyzet adta lehetőségekkel. Izgalmasabbnál izgalmasabb performanszokkal ejtette ámulatba közönségét. Ezek között volt több is, ahol akár meg is halhatott volna. A most 70 éves művésznő saját bevallása szerint a fizikai fájdalomtól nem fél, az emocionális fájdalom sokkal nagyobb gondot okoz neki.

Marina Abramovic – A távolság, ami összeköt című filmben összetört szívére keres gyógyírt Brazíliában. A nézők pedig elkísérhetik ezen az egyszerre végtelenül személyes, mégis archetipikus úton. A film szűk másfél órás játékideje alatt különféle gyógyítókat keres fel, és több szertartáson és rituálén vesz részt, miközben arra is rávilágít, milyen papírvékony falak húzódhatnak a spiritualitás és a művészet között. A dokumentumfilm, road movie és performansz elemekből építkező filmben Abramovic ismét lemeztelenedik  – testileg és lelkileg egyaránt  – a közönség előtt.

Egy szenvedő nőt látunk, aki a rá jellemző nyitottsággal közelít az újabb és újabb lehetőségekhez.

Az első gyógyító, akit felkeresnek egy szemproblémákkal foglalkozó médium, aki középkori körülmények között végez műtéteket. Ezzel furcsa alaphangot kap a nyitás. Nagy valószínűséggel sokaknak el kell majd fordítani a fejüket pillanatokra ennél a résznél, ami egyfajta átvezetés is a testiségtől egy spirituálisabb síkra. A film végére pedig Abramovic átesik többek között egy ayahuasca szertartáson, és ellátogat egy sámánoz is.

A sokszínűség gyönyörködtet, ám ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy előnyére vagy inkább hátrányára vált-e filmnek a sok műfaji forrás, amiből építkeztek az alkotók. Hiába van végig kellemes hangulata, valahogy nem illeszkednek mindig tökéletesen a részek. Egy kis road movie, performansz, interjú, aztán mintha egy sámánizmus nyomába eredő néprajzi film peregne a szemünk előtt. Miközben ott lüktet egy színpompás ország a szereplők és a stáb körül mintegy plusz ütemet adva a képkockáknak. Mindez kicsit talán túl eklektikus ilyen formában, és szokatlan az üteme is, ám mindenképpen érdekes.


Abramovic kétségtelenül magával ragadó, vonzó személyiség, akkor is, ha éppen nem sokkolni akar. A távolság, ami összeköt című filmben fájdalmát, és az abból kivezető személyes út keresését mutatja meg. Egyfajta visszatérést a gyökerekhez, az ősi gyógymódokhoz, egy lassabb világba, ahol talán a test és a lélek még közelebb volt egymáshoz, szorosabb egységet képezett, mint a modern orvoslásban.

[author_bio author=”mlinarik.mariann”]

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható. Imádja, ha beleköttök az írásaiba! mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés