Kritika

Gyűjtőszenvedély – Kincseskamrák – A csodák világa

A világ egyetlen szobában – ezt akarták megmutatni a 16. század szenvedélyes gyűjtői, akik megalkották a maguk kincseskamráit. Ezek a gyűjtemények egyetlen filmben – erre vállalkozott a Kincseskamrák – A csodák világa című doku. Tárgyához hasonlóan sok izgalmat, sok-sok csodát rejt – szintén hozzá hasonlóan szedett-vetett módon.

Ma már tökéletesen természetesnek vesszük, hogy az emberiség tudását, kifinomult művészetét végeláthatatlan gyűjtemények, megszámlálhatatlan darabot tartalmazó múzeumok kísérlik meg átadni a kíváncsi tanulni vágyóknak. Ma már mindenki számára hozzáférhető ez a néhány száz évvel ezelőtt még csupán a kiváltságos keveseknek elérhető tudás. A Wunderkammer, azaz kincseskamra vagy ahogy a franciák nevezik, cabinet de curiosites fogalma uralkodók és magas rangú arisztokrata gyűjtők köreiben alakult ki a 16. században.

Tulajdonképpen nem takar mást, mint „az egész világ egyetlen szobában, amely összeköti a múltat és a jelent”.

Ezek a gyűjtemények már a maguk korában is nagy érdeklődésre tartottak számot, a ma emberének azonban talán még többet jelentenek, hiszen ezekből indult ki a megismerés és felfedezés iránti vágy hajtotta gyűjtőszenvedély, mely a mai múzeumok gondolatiságát alapozta meg.

A Vatikáni Múzeum 3D, a Firenze és az Uffizi képtár 3D és a Raffaello: A festőfejedelem 3D alkotóinak új művészeti ismeretterjesztő filmje, a Wunderkammerek történetét mutatja be a középkortól napjainkig, hiányzik belőle azonban az a tudományos szisztematizmus, amit egy ilyen téma feldolgozása igényelne. Izgalmas részleteket oszt meg, megszólaltat számos tudós és kortárs gyűjtőt, mégis sokkal több kérdést hagy maga után, mint amennyit megválaszol. Sem egy magabiztosan követhető kronológiai kapaszkodót, sem a bemutatott egykori és jelenkori kincseskamrákról nem ad elég információt.

A beszélő fejek és a – valóban káprázatosan szép – gyűjtemények képei szinte esetlegesnek tűnően váltogatják egymást, nem mindig értjük, miért pont azok beszélnek, akik, és nem mindig egyértelmű az sem, éppen melyik gyűjteményben járunk. Egy tudományos ismeretterjesztő filmtől talán joggal várunk kicsit módszeresebb megközelítést – ne vitassuk el azonban erényeit. A film megszólaltat angol, osztrák, olasz és francia gyűjtőket, és betekintést enged a műgyűjtés olyan kulisszáiba is, melyeket talán ilyen filmek nélkül sosem ismernénk meg.

A képeket az alkotók egy hevenyészett kis dramatizációval kötötték össze – történetnek kevés, éppen ezért talán felesleges munka is volt. A hatásos zene annál inkább segíti az elmélyülést – sok helyen nincs is szükség másra: a szuperközelik jóvoltából hosszan elidőzhetünk egy-egy káprázatos darab részletein, és elgondolkodhatunk mi is, vajon számunkra is azt jelenti-e a csoda, amiről ezek a szinte megszállott emberek beszélnek.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.