Már A mogyoró meló első részéért sem lelkesedtem igazán, a másodikat kifejezetten károsnak gondolom. Callan Brunker filmje ugyanis nem más, mint gyorstalpaló kicsiknek: hogyan kell háborúzni.
Biztonsági játék – ennek neveztem az első részt, ami azonban vállalható üzenetet és pár kifejezetten szerethető karaktert vonultatott fel. Hát ezekből nem sok maradt a folytatásra, amiben az előző rész direktora, Peter Lepeniotis már csak forgatókönyvíróként vett részt.
A történet ott folytatódik, ahol az előző félbeszakadt: a rágcsálók, élükön az előző rész óta megint fajankóvá váló Grimbusz (Will Arnett, magyar hangja Varga Gábor), élnek, mint Marci Hevesen a mogyiboltban – amikor az egy balesetnek köszönhetően a tűz martalékává lesz. Kénytelenek hát visszatérni a parkba, ahol Andie (Katherine Heigl, magyar hangja Mezey Kitty) próbálja feléleszteni a gyűjtögető ösztönt az eltunyult bandában. A park azonban veszélybe kerül: a kapzsi polgármester (Bobby Moynihan, magyar hangja Mikó István) vidámparkot akar létesíteni a helyén. Nincs más hátra, fel kell venni a kesztyűt – és ekkor kitör a háború.
Mert bizony ezt látjuk. Az ember betör az állatok életterébe, vadászik rájuk, és azok a lehető legváltozatosabb agressziókkal válaszolnak a fenyegetésre. Nyilván fontos üzenet, hogy az ember (mókus) ne hagyja magát, meg hogy ha összefognak valamennyien, bármilyen nagynak tűnő fenyegetéssel szembe tudnak szállni – de mindezt milyen áron?
Talán a szülőknek sem tűnik fel, mennyi ártatlan áldozata van ennek a kis összetűzésnek
– én azonban nem szeretném, ha a gyerekeim ne tanulnák meg, hogy egy háborúnak milyen ára van. Pacifista vagyok, sokan biztosan nem értenek ezzel egyet, de azt azért remélem, a nagy többség nem ünnepli az öncélú erőszakot, és csak szükséges rosszként tekint rá. Ebben a filmben azonban elég durva pusztítást láthatnak a kicsik, ráadásul nem csak a támadói oldalról.
De próbáljunk meg eltekinteni most ettől, lássuk, milyen a film. Nagyon pörgős, sok szereplőt és helyszínt mozgató – unatkozni nem nagyon lehet rajta. Szeretni azonban már sokkal nehezebb: Grimbusz tényleg egy balfék, és még ha meg is tanulja a leckét, a film végén sem könnyű vele azonosulni. Igaz ez kutyabarátjára, a hihetetlenül idegesítő Bizsura (Maya Rudolp, magyar hangja Nemes Takách Kata) is. A legjobb arc megint a néma Haver, vele biztosan megnéznék egy spin-offot, és feltűnik Jackie Chan is egy túlkompenzálós kisegér szerepében, na az tényleg poén. A magyar színészek sajnos most sincsenek a szinkon csúcsán, a nagy kivételt Mikó István jelenti, aki szörnyen sátáni az egyébként bot egyszerűségű polgi szerepében.
Kellett ez nekünk? Szerintem nagyon nem, de gondolom a stúdió nem véletlenül igyekezett lehúzni még egy bőrt a lila mókusról. Sajnos a tendencia, miszerint vállalhatatlan értékeket tanítanak a mesefilmek, elharapozódóban van – azért a remény hal meg utoljára, addig amíg készülnek olyan animációk is, mint a Kubo és a varázshúrok vagy a hazai Lengemesék, még nincs minden veszve.