Kritika

Háborúk, imák, szerelmek – Whiskey Tango Foxtrot

whiskey tango foxtrotAz afganisztáni háborúban a két oldal között álló riporterek életét tárja fel a Whiskey Tango Foxtrot, amolyan jellegzetesen Tina Fey-re jellemző stílusban. De még így és számtalan hibája ellenére is érdekes és szerethető történet maradt.

Kim Baker 2011-ben jelentette meg memoárját The Taliban Shuffle: Strange Days in Afghanistan and Pakistan címmel, aztán ebből készült tavaly, és mutatták be idén a Whiskey Tango Foxtrotot. A biográfia a nő (Tina Fey) életének Afganisztánban töltött szakaszát mutatja be attól a ponttól, hogy a tévécsatorna 2003-ban kiküldte az addig csak háttéranyagokat készítő munkatársát, egészen addig, amíg 2007-ben önként úgy döntött, hazaköltözik. A kettő közti időszakban a főszereplő a polgárháború sújtotta országban félelmet nem ismerve tudósított a hadszíntérről, miközben testközelből követte a fundamentalista berendezkedés visszaállítását. Kabulban egy szálláson élt újságíró kollégáival, akik közül elsősorban Tanyával (Margot Robbie) és Iainnel (Martin Freeman) kötött szorosabb barátságot, így életében különös módon legalább annyira meghatározó volt az alkohol, mint a fegyverropogás.

A Whiskey Tango Foxtrot az afganisztáni háborút feldolgozó filmek azon hullámába illeszkedik, amelyik már lezárt történetként tekint a történelmi eseményre, ezáltal egyfajta nosztalgikus életérzéssel közelíti meg főszereplője mindennapjait – némiképp úgy, mint anno tette a Jó reggelt, Vietnam! A forrongó harcok időszakában ez elképzelhetetlen lett volna önmagában a társadalom ellenállása miatt is. Az elmúlt évben azonban ez már a második olyan mozi, ahol Afganisztán hatalmas bulik helyszíneként tetszeleg, noha Barry Levinson Rock the Kasbah-jához képest itt azért jóval érzékenyebben közelítették meg a témát (jól mutatja a párhuzamot és a hasonló megközelítést, hogy az eleve nosztalgikus hatású Jump Around c. dal mindkét filmben elhangzik). De még így is szembeötlő a különbség a dán Egy háborúhoz, a francia Cowboyokhoz vagy a német Világok közötthöz képest.

Whiskey-Tango-Foxtrot-2016-Movie-Wallpaper-18

Ezúttal megtörtént eseményeket dolgoznak fel. A nyugati világ kényelmében élő főhős az idegen földre utazik, azonban a zsánerben megszokottakhoz képest jóval kevesebbet tudunk meg a főszereplő párkapcsolatairól és az ominózus időszakot megelőző életéről. Azon túl, hogy már ettől is kifejezetten eredetinek hat a Whiskey Tango Foxtrot felütése – az első húsz perc kiváló dinamikával pörög –, de még ennél is fontosabb, hogy ezáltal sokkal több figyelem övezi a hadszíntért.

A film fókuszában a média áll: az afganisztáni körülmények közötti munka, az életük kockáztatásával elért sikerek diadala, az adrenalintól való függőség kialakulása, majd a központtól érkező nyomás a még keményebb anyagok leforgatására. Kim Baker döntéseire három irányból érkezik reakció: Tanya, a baj- és vetélytárs még mélyebbre taszítja, a túl régóta Kabulban élő Iain megérti, a tolmácsaként mellé szegődő Hamid (Christopher Abbot) óvja a főszereplőt. A kábulási folyamatot rendkívül hitelesen ábrázolja a két rendező, a valódi bravúr, hogy ezen életvitel bemutatását, azt, amikor egy magánszemély és a hivatása eggyé válik, még Tina Fey személyisége sem tudta elhalványítani.

Whiskey-Tango-Foxtrot-28-Margot-Robbie

A színésznő más tekintetben kétségtelenül uralja a filmet, stílusa főképp a Whiskey Tango Foxtrot humorában válik dominánssá. A stúdióban kicsúcsosodott önirónia sokadik alkalommal ugyanarra épít: a New York-i feminista, független, karrierista nő típusát figurázza ki, amikor csak teheti. Érdemes észrevenni, hogy a háború okozta függőség, mint fő téma, Tina Fey nélkül a Bőrnyakúakkal állította volna párba a filmet, de lényeges látni, hogy míg az említett mozi maró gúnnyal és kegyetlen cinizmussal tagadta meg a harc szükségességét, addig a Whiskey iróniára építve kiteljesíti főhősét, és ezzel szentesíti a hadjáratot.

Az említett önmegvalósítás ábrázolása nyomán a film másik párja az Ízek, imák, szerelmek. A Julia Roberts főszereplésével készített bestseller-adaptáció persze kétségtelenül gyengébb, és pont ezért kínos a párhuzam. Különösen azért, mert a fölöslegesen előtérbe helyezett női kiteljesedés elnyomja a sokkal izgalmasabb témákat, mint a kultúrák találkozása, az egész afganisztáni misszió létjogosultsága vagy a demokráciaexport. Ezek a fogalmak így csak érdekes felvillanásokat eredményeznek, azonban a drámai elemek mellőzése vagy mélyebb feldolgozás nélkül az egész csak szimpla mellékszál marad.

Whiskey-Tango-Foxtrot-18-Martin-Freeman-as-Iain-MacKelpie

A különböző filmes (vagy épp sorozatos) párhuzamok, az eltérő műfajok Glenn Ficarra és John Requa kezeiben nem álltak össze kifogástalanul, és ennek legjellemzőbb tünete a könnyedség. Ez már korábban is jellemző volt a rendezőpárosra, némely esetben ez okozta a filmük vesztét (Focus – A látszat csal), máskor ettől vált különlegessé (I Love You Philip Morris). Mindenesetre azt azért nehéz elhinni, hogy 2003 és 2007 között a főszereplő egy olyan halálesettel sem került kapcsolatba, amely valamelyik bajtársát érte volna el. Mintha tudatosan óvták volna a nézőket a tragédiától, pedig a téma komolysága összességében megkövetelte volna. Persze pont ezért lett csak érdekes és szórakoztató, de nem emlékezetes a Whiskey Tango Foxtrot.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com