A koromfekete komédiaként beharangozott felnőtt Muppet-show azon ritka filmkatasztrófák egyike, amiben szó szerint semmi sem működik: a Haláli bábjáték a videotékák legalsó polcát sem éri el, ötlettelen alpárisága pedig szellemként kísérti majd Melissa McCarthy rapszodikus karrierjét.
“Megnéztük, hogy neked ne kelljen” – érkezett nyáron a forgalmazó körlevele, melyben közölték, a Haláli bábjáték eredetileg augusztus 30-ra tervezett magyarországi bemutatóját nagylelkűen feláldozzák a jó ízlés oltárán. Már ekkor sejteni lehetett, hogy komoly üggyel van dolgunk, de az időközben egy tucatnyi Arany Málna-jelöléssel kitömött tahóság olyan mélyen alulteljesítette a minimumot, hogy az aktív trash-fogyasztók, fingóshumor esztéták, Rob Schneider-hívők, de még a Jeles András-féle celluloid anarchisták is összefosták tőle magukat.
Az eredeti burleszk bábszéria alkotói tavaly májusban, az első gyomorforgató előzetes után kétségbeesve folyamodtak jogorvoslatért a film mottója (Semmi Szezám, csak az utca) kapcsán, amit a New York-i bíróság elmarasztalt, így aztán semmi sem állhatott a vizuális megrontás útjába. Különösen sokkoló, hogy a Haláli bábjátékot Jim és Jane Henson, az eredeti Muppet-show-t megálmodó házaspár fia, Brian Henson rendezte – pontosabban átvezette családi örökségét a Sztüx-folyón.
A tavalyi esztendő egyik legnotóriusabb filmes no go zónája egy olyan tök értelmetlen világba kalauzol el minket, ahol muppetek és emberek élnek együtt. A Haláli bábjáték városképéből pedig a tündéres-zsarus Will Smith filmhez, a Brighthoz hasonlóan valamilyen furcsa rassz-allegóriára kellene ráeszmélni. Az egykor az emberek szórakoztatására tartott bábok mára a társadalom teljes értékű polgárai, mégis a kitömött flótásoknak napról napra szembe kell nézniük a többségi társadalom előítéleteivel. A faji konfliktusokkal tarkított, alternatív Los Angelesben pedig egy ismeretlen merénylő kezdi irtani egy régi bábműsor szereplőit. Az ügynek Melissa McCarthy és hajdani rendőrtársa, a levitézlett hekusból lett báb-magánnyomozó igyekszik féktelen ripacskodás közepette a végére járni.
A Haláli bábjáték egy eszméletlenül primitív film, ami már a nulladik lépésnél csúnyán pofára esik, de ami a leginkább kétségbeejtő, hogy meg sem próbál feltápászkodni onnan. Nincs az a mennyiségű marihuána bevitel, ami felmentheti a készítőket. A film humora olyan, mintha valaki az írókra parancsolt volna, hogy márpedig mi most viccesek leszünk, így minden második sor valamilyen olcsó, javarészt altáji élcre fut ki. A csúnya beszédből, kábítószer-használatból, illetőleg emberi és muppet testnedvekből álló poénáradat mindent és mindenkit maga alá temet. Az erőltetett humortúladagolás az érdemi történetvezetést is meghekkeli, mert
a poénok se az elemi logika síkján, se a film félcédulás világában nem nyernek értelmet.
Két évvel azután, hogy Seth Rogenék egy hasonlóan beszívott ötletet képesek voltak úgy megkreálni, hogy a Virsliparti fináléjában az istenükkel végző élelmiszerek orgiája parádésan vicces legyen, most ismét visszarugdossák a szexelő mesefigurákat a kriminalitás határait súroló, bunkó humortalanságig. A South Parkon edzett gyomrokat is tetemre hívó suttyóságok között olyan finomságok is helyet kapnak, mint a percekig ejakuláló muppet-detektív, az 50 centért szopó csöves muppet, a fajok közti szadomazo és a levegőben hulló kitömött báb testrészek. Az Amerika Kommandó kefélő bábjaival ellentétben a Haláli bábjáték egyszerűen egy ötlettelen tahóság, ráadásul nem épül a gusztustalanság köré semmiféle koherens, szórakoztató sztori sem. Lenyűgöző, hogy a gyilkos kilétét egy sokkoló csavar keretében próbálták felfedni, amit egyszerű kizárásos alapon csak az a bölcs néző nem talált ki, aki pont időben, azaz az első öt perc valamelyikében megfutamodott.
A cselekmény központjában, akár egy tornádó magjában ott áll Melissa McCarthy, aki kellően szórakoztató és kellemes személyiség ahhoz, hogy az ujjából rázza ki a bumfordi rendőrnő karakterét. Viszont ebben a filmben olyan szomorúan kevés összetevőből kellett dolgoznia, hogy szinte elkerülhetetlen volt az Arany Málna-jelölés. A Megbocsátasz valaha? című drámában nyújtott Oscar-jelölt alakítása után különösen kiábrándító volt látni, hogy még mindig képes olyan prosztóságokban égetni magát, ahol a testsúlya a humor forrása.
Senki sem kérte, ennek ellenére Hollywood megmutatta, milyen lett volna, ha egy kanos tizenkét éves rendezi a Roger nyúl a pácbant, jó sok káromkodással, baszó bábokkal és sok más ortósággal. Hiába igyekeznek Melissa McCarthyék elfeledni a tehén muppet tőgyeit izgató polip muppet felkavaró képsorait, mint egy rossz részegséget, az IMDb adatlapok őrzik majd a készítők örök szégyenét.
