Kritika

Túl nagy család – Halálos iramban 10.

A Universal saját szuperhősszériája a végéhez közeledik, a Halálos iramban 10. azonban biztosíték arra, hogy lehet még alulmúlni a nem létező elvárásokat is.

Defektes gumival száguld a Halálos iramban-széria már egy ideje. Húsz évvel ezelőtt gyorsuló versenyeket nyertek és DVD-lejátszókat csórtak ezek a negyedmérföldről negyedmérföldre élő suhancok, majd az epizódok során egészen gyorsan kikupálták magukat világmegmentő kém akcióhősökké, akik számára nincs lehetetlen. Elég egy kocsi, és a lábaik előtt hever a világ. Valóságos félistenek, a karosszéria Olümposz csúcsán pedig Vin Diesel áll: a mindenható producer, az egoista sztár és a bazalt tekintetű hős, Dominic Torretto.

Tíz rész és egy spin-off: itt tart már ez a sorozat, ami egyértelműen túlhaladt a zeniten, de a készítők nem zavartatják magukat. Tökig nyomják a gázt – pedig, ha időben abbahagyták volna, még lenne megmaradt becsülete a franchise-nak. A Halálos iramban jobb időszakaiban a széles merítésű, színes karakterek dinamikája, a látványos, autós kunsztok és fizikára fittyet hányás miatt működött. A haranggörbe tetején az ötödik, hetedik és nyolcadik epizódok találhatók, amelyeket az izgalmas koncepció, az ütős helyszínválasztás vagy épp a való életből hozott tragédián alapuló érzelmi fedezet emelt ki. Paul Walker halála sosem látott mennyiségű nézőt hozott az oltárhoz. A búcsú szép volt, a See You Again óriási sláger, Vin Diesel és önbecsülése azonban nem engedhette, hogy a pár évente előjövő autós hakni abbamaradjon.

A tizedik rész esetében már biztosak lehetünk, az alkotók eljátszottak minden jóindulatot, amit a hetedik epizódot követően kaptak.

Azt ígérik a Universal Pictures-nél, hogy a Halálos iramban 10. a sorozat fináléjának első fele. Ennél fogva ne lepődjön meg egy néző sem, mikor hirtelen felbukkan a stáblista, holott semmiféle katarzis nem történt, a feldobott labdákat pedig mind a levegőben hagyták. Dramaturgiai szempontból mintha a Bosszúállók: Végtelen háború ívét követnék. A részről részre elviselhetetlenül zsúfoltra duzzadt stábot öt-hat különböző sztorivonalon elindítják, hogy a végén (talán) összekapcsolódjanak. A központi szál a Halálos iramban unalomig ismert kliséjével indít: egy legyőzött ellenfél eddig nem ismert rokona bosszút esküszik a família ellen, a fő célpont pedig Dominic egy szem porontya, Brian.

Kezdjük ott, hogy a kis Brian (vagy ahogy a filmben hívják, „B”) esetében már a gyámügykommandónak kellett volna közbe lépnie. A Coronát iszogató, még az esküvőjén is atlétában, csillogó kereszttel a nyakában feszítő Dom ugyanis rögtön a sztori elején driftelni tanítja a csemetét, később pedig ennél ötvenszer veszélyesebb mutatványokra is buzdítja. Arról nem is beszélve, hogy az állandó készenlétben lévő családját megtámadják, rengeteg embert megölnek körülötte, majd a cselekmény folyamán ő is gyilkos lesz. És mindezen úgy kacag, mintha egy hullámvasúton üldögélne. Ez csupán a morális, nem a minőségi, sztoriírási mélypontja a filmnek.

Aki a Newtonra magasról tojó akciójeleneteken akad ki, már rég kiszállt a sorozatból.

Nem is lehet különösebben problémázni a fél kézzel kocsit felemelő Vin Dieselen, aki két helikoptert egyszerre is le tud szedni autójával, és a Hoover-gáton lefelé száguldást is túléli. Kész agybaj, teljes röhej, komplett baromság – de a Halálos iramban jó ideje úgy gondolja, hogy ezek fokozásával fejlődik a széria, miközben csak a maradék agysejt pusztul az egyre ocsmányabb CGI-tengerben. A Halálos iramban 10. ugyanolyan rosszul megrendezett film, mint az elődje: minden percéből a motiválatlanság, a megúszni vágyás, az ötlettelenség árad. Louis Leterrier bérrendező Justin Lint váltotta, aki személyes indokok miatt hagyta ott a forgatást: biztosíthatjuk, ő járt jól, nem a nézők.

Miért csatlakoznak híres és valamire való színészek ebbe a projektbe? A stáb akkora már, hogy el se férnek a poszteren, hiszen a család nőttön-nő, és már az Oscar-díjas Rita Moreno, Brie Larson és a The Suicide Squadban megismert Daniela Melchior is a tagjai, miközben újra felbukkan John Cena, Helen Mirren, Jason Statham, Charlize Theron és más híres sztárok is. És szinte mindegyikük kiábrándítóan sekélyes sziluettember, aki épp mentor- vagy akciófigura szerepben teszteleg.

Nincs is igazán szó karakterépítésről a Halálos iramban esetében: az egyetlen trükk, hogy az előző filmek rosszfiúit varázsütésre szövetségessé teszik, és korábbi kegyetlenkedéseiket egy szemvillanás alatt megbocsátják. Így került megtűrt kategóriába Statham és Cena figurája is. Előbbi egyetlen jelenet miatt került fel a plakátra, utóbbi pedig bohókás nagybácsiként éledt újjá. Minden bizonnyal ezen az úton van Theron is, aki nem egy, de már két epizódban tört borsot a hősök orra alá kiberterroristaként, most pedig „az ellenségem ellensége a barátom” elvén válik kényszeredett csapattárssá. Mindegy is, hisz mindig van egy újabb hely a grillvacsora asztalánál.

Jason Momoa főgonosza az egyetlen igazi adalék, amely valamiféle különlegességet rejt magában,

pusztán azért, mert meghökkentően ripacs az alakítása. Dante Reyes egy pökhendi, piperkőc melák, aki olykor sarokba tudja szorítani a szereplőket, de nem érződik igazi fenyegetésnek – cserébe állandóan affektál, így szolgáltat valamiféle személyiséget. Azt már kevésbé lehet hova tenni, hogy hullákkal beszélget és festegeti a körmüket, de ezt elég, ha az írók megmagyarázzák…

Az ostoba szentimentalitást már nem próbálták fokozni, helyette a Halálos iramban folytatja az előző részben elkövetett blaszfémiáját, miszerint a saját szabályait köpi szembe. A rajongók emlékezhetnek, hogy Han (Sung Kang) halála egy meghatározó elem volt a csapat életében, amit – az időben feldarabolt narratíva miatt – hosszú ideje vártak a nézők, majd a hetedik rész cselekményének jó része ezzel a gyásszal telt. Majd Justin Lin rendező a kilencedikben visszahozta a semmiből. És ez még semmi ahhoz, ami ezúttal történik: már annyira sem tisztelik a néző intelligenciáját, hogy bármiféle koherenciát tartsanak az előzményekkel.

Minden és mindenki játszik, csak dőljön a pénz.

A Halálos iramban egy menőnek szánt, autóversenyzős és bűnözős akciómozinak indult, majd nem sokkal később rablós film vált belőle. A kémek és titkos ügynökök belépésével azonban egyértelműen szuperhőssztorit nézünk, így pedig már annyi tétje sincs a látottaknak, mint ezelőtt. Már az utolsó mellékszereplő is képes fél kézzel elintézni egy zsoldossereget vagy egy különleges kommandósegységet, nincs olyan high-tech kütyü, amit ne tudnának meghackelni, a gravitációt és a fizikát pedig kedvük szerint „használják.” Már nem kap a néző semmit az üres vidámparki élményen kívül, amelyre már több mint tizedik alkalommal váltott jegyet. Csak ne csodálkozzon, ha egyre csökken az élmény…

Az autós filmek vagányok, hiszen a járművek mozgó fegyverek, a veszélyérzet tapintható, a gép feletti kontroll izgalmas felelősség és látványos elem. A filmipar képes is páratlan üldözési jeleneteket kreálni. Legyen az A chicagói tanú a ’60-as évekből, vagy a 2010-es évek egyik menő járgányos mozija, a Nyomd, Bébi, nyomd!, de 2023-ban már a John Wick: 4. felvonás is szállított egy felejthetetlen párizsi autós szekvenciát. Illene, hogy érkezzen egy igazi trónbitorló az autós filmek terén: addig sajnos be kell érnünk a Halálos iramban lefelé tartó szerpentinjével.

A Halálos iramban 10 május 18-tól látható a mozikban.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com