Kritika

Családi tor – Halálos iramban 9.

Végigröhögtem a filmet, de az igazság az, hogy kínomban. Justin Lin ezúttal a saját fészkébe szart – a Halálos iramban 9. egy már éppen megmenekülni látszó franchise utolsó előtti, kínos próbálkozása a túlélésre. Ideje lenne megadni a végtisztességet a szériának!

A story a szokásos módon indul: hőseink lapulnak, Dom (a totálisan életunt és sokszor az akciókban is öregnek tűnő Vin Diesel) és kedves neje, Letty (a totálisan életunt, de az akciókban legalább badass Michelle Rodriguez) megpróbálkoznak a lehetetlennel, és élik a hétköznapi emberek életét – mindaddig amíg üzenetet nem kapnak Mr. Senkitől (Kurt Russell), hogy szerezzenek vissza egy természetesen az egész világot fenyegető kütyüt, amit Dom kisöccse (John Cena) lovasított meg. Összeverődik az egész banda, a holtak feltámadnak (de minek?), és ismét (spoiler!) győzedelmeskedik a család. A további történetről felesleges is szót ejteni, én kb. a második helyszínen elvesztettem a fonalat, miért éppen odamentek, és ott mit is akartak csinálni a szereplők – a konstans akciók között ennek amúgy sem volt semmi jelentősége.

Miután a hetedik és a nyolcadik rész a sorozat, megkockáztatom, legklasszabb darabjai voltak,

joggal várhattunk a megújult franchise-hoz ütős folytatást.

James Wan előkészítette, majd F. Gary Gray kimaxolta a családos-autós sorozatban rejlő potenciált, és öniróniát, agyament és pörgős akciót, humort és persze szuper bandát rántott össze a Torettók családi murijára – sajnos Justin Lin azonban ahelyett, hogy felült volna a Shinkanzenre, inkább visszament úttörővasutazni. Lin kétségkívül a sorozat legjövedelmezőbb négy részét tette le korábban az asztalra, én azonban ennek ellenére is már rég eltiltottam volna a rendezéstől.

Bár a casting talán nem feltétlenül az ő hibája, a film szinte sír Dwayne Johnson és Jason Statham után – hiába maradt fent a stáblistán a tényleg csak mutatóban jelenlévő Charlize Theron, Kurt Russell és a maga pár percében is zseniális Helen Mirren neve, és kerül melléjük John Cenáé is, Vin Diesel és a kiscserkészek nagyon kevesek kitölteni a Paul Walker után maradt űrt. Erre csak a Halálos iramban: Hobbs és Shaw-val külön filmben is hatalmasat futó Johnson-Statham páros volt képes. Nélkülük az egész csapat erőtlenné vált – ezt azonban ellensúlyozhatta volna egy jól megírt történet, több humor vagy kicsivel életszerűbb akció. Ezeket azonban nem kaptuk meg Lintől.

Paul Walker nemcsak mint színész, mint szeretett hős hiányzik a történetből:

az általa játszott karakter, Brian adta a film legfőbb mozgatórugójának számító bromance másik lábát – Diesel nélküle csak botladozik. Kettejük kapcsolata az egész szériát dinamizálja – kivéve persze a Halálosabb irambant és a Tokiói hajszát, ahol csak a páros egyik-egyik fele tűnt fel. A hetedik rész nagyon elegánsan tesz pontot erre a történetszálra, és Johnson és Statham felvonultatásával megágyaz a nyolcadik részben már alakuló, a Hobbs és Shawban pedig egyenesen kiteljesedő új buddy párosnak. Az új rész legnagyobb hiánya itt van: hiába próbál más karakterekkel hasonló viszonyrendszert felvázolni, azok nyomába sem érhetnek a nagyfiúknak. A film másik komoly hiányosság a szereplők közti dinamika terén, hogy miközben komoly játékidőt ad a humorosnak szánt mellékszereplőknek, Dom és Letty viszonyát eszméletlenül felületesen ábrázolja – sokáig azt hittem, válófélben van a páros, annyira nem engedték őket egymáshoz az alkotók.

Az arányokra tehát nem sikerült odafigyelni, még szerencse, hogy nem feledkeztek meg a családról. Még három perce sem ment a film, már elhangzott egy sor a família fontosságát méltató, Coelhót is megszégyenítő egysoros, amelyek ismét az egész film alatt visszhangzottak – az alkotók egy igazi Barba-trükkel varázsolták Jacobot elő a kalapból, aki korábban olyannyira eltűnt, hogy nyolc részig azt se tudtuk, hogy a világon van. A karakter teljesen gyökértelen, ráadásul a viselkedése is erősen irracionális. Az alkotók küzdenek is, hogy vagy egy tucat flashback segítségével létjogosultságot adjanak neki – nem sok sikerrel. Jacob sem jobb, mint bármelyik korábbi gonosz, a vérségi kapcsolat is csak arra kell, hogy erre hivatkozva Dom pillanatnyi megvilágosodásának köszönhetően végül mégiscsak győzedelmeskedhessen megint a család minden egymás ellen elkövetett bűnnel szemben.

Rendben, tehát a család is gáz. De legalább ott van az akció.

A Halálos iramban-filmekben már tényleg láttunk mindent: a fizikai törvényeit már részekkel ezelőtt elfelejtették, de most még ezt is sikerült überelni, és annyi sületlenséget egyetlen filmbe sűríteni, ami az egész sorozatra elég lett volna. Szinte repülnek az autók, hőseink sebezhetetlenek, és bizony az űrben is felpörögnek a motorok. Ha az ember képes elengedni a valósággal szembeni elvárásait és egyfajta paródiaként tekinteni a látottakra, a guilty pleasure kategóriáján belül kifejezetten szórakoztató, amit látunk. Van jó néhány nagyon látványos megoldás, a mágnesekkel való játék pedig igazán ötletes, még ha persze totálisan abszurd is egyben. Ez talán a film legkellemesebb része, összességében azonban nagy csalódás, amit látunk, pláne azok után, hogy tudjuk, egy jó (alkotó- és szereplő)gárda kezében mire képes a franchise.

Mivel úgy néz ki a következő, finálénak szánt két részt is Justin Lin fogja aprítani, azt, hogy vajon tényleg ő-e a ludas, vagy a sorozat így is, úgy is készült kilehelni a lelkét, már sosem tudjuk meg. A családi tort Torettóék már megülték a széria fölött, a kérdés csak az, lesz-e még szellemidézés.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés