Kritika

Haldokló istennők – Divines

Édes, de egyben keserű a történet, hogy Houda Benyamina filmjének sikerült az, amire hősnői mindennél jobban vágynak. Amikor tavaly nyilvánosságra hozták a Cannes-i programot, valószínűleg kevesen fogadtak volna a Divinesre, amely a kispadról figyelte a nagyok versenyét. Aztán jött az első álló ováció, a méltató szavak, a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera pedig a rendezőnő kezeiben landolt. Megvalósult egy álom…

Álmok. Mindegy, hova születtél, mindenkinek van egy, csak mindig kicsit más. Más a Wall Street-i bankár fiának és más a calcuttai szegénysor gyermekeinek, a lényeg, hogy van. A Divines főszereplője, Dounia (Oulaya Amamra) a párizsi külváros cigánytáborába született. Lepusztult lakókocsik, innen-onnan összehordott fémhulladékból összetákolt házak közé. Ezt látja minden egyes nap, no meg egy önmagát prostituáló anyát. Barátnője, Maimouna (Déborah Lukumuena) egy kicsit jobb helyzetben van. Tisztességes családba született, de ez az élet is szerény. És hát mi másról is álmodhatna két gettóban felnőtt kamasz, mint a pénzről, amihez persze csak görbe úton juthatnak hozzá: a plázából elcsent apróságok eladása hozza el a pillanatnyi boldogságot.

Ez az a pont, ahol a kezdő Benyamina megmutatja oroszlánkörmeit. A rendezőnő egy vizuálisan tökéletesen komponált jelenetbe repíti a pénzmámorban úszó hőseit, mintha a szürke valóságból egy hollywoodi musical világába léptek volna át. Persze ez nem az amerikai álom, hanem annak egy mobiltelefonra rögzített, karcosabb, másodosztályú változata, ahonnan sokkal könnyebb visszapottyanni a realitás talajára. Ez a visszatérés elkerülhetetlen, a film pedig ekkor lép ki a „szegény gyerek mindig bűnözik” közhelyből, és válik társadalmi drámává, gyönyörűen megmutatva annak veszélyét, amikor valakit kirángatnak az álmaiból, s nem maga ébred belőle. Douniának és társainak esélye nincs, hogy belenőjön a való világba, hogy mint az emberiség nagy része, maga fogadja el egy hétköznapi élet lehetőségét. Nem, ezekbe a lányokba intézményesen táplálják, hogy hol a helyük, az iskola ellentmondást nem tűrően készíti őket egy legfeljebb minimálbéren leélt életre.

Arról persze szó sincs, hogy a rendező a társadalmat hibáztatná, mindössze felhívja a figyelmet a tényre, hogy az általánosítás, a lenézés csak még nagyobb ellenállást szül. Természetesen a lányok sem hajlandóak elfogadni a tényt, lázadásuk kétszeres sebességre kapcsol, a bolti lopásból drogdílerkedés lesz, hogy gyorsabban jöjjön a pénz, miközben egyre bizalmatlanabbak a többségi társadalommal szemben. Miért járjon iskolába, mikor ott kívülállóként tekintenek rá? Miért bízzon a rendőrben, mikor úgysem neki ad igazat? Innen viszont már csak karnyújtásnyira van a tragédia, olyan, amiről tucatjával olvashatunk az újságok „színes hírei” között. Dounia története is efelé halad, a kiszámítható vég mégis bevisz egy gyomrost, miközben Benyamina mesterkélt drámaiságot egy földhöz ragadtabb látásmódra cserélő, képileg mégis különleges rendezése azt is eléri, hogy ne csak a szívünk kapja meg a maga tragédia-adagját, hanem az agyunk is kapjon egy kijózanító pofont. Ebben persze nagy nagy szerepe van a két színésznő őszinte játékának is, hogy a néző ne azt érezze, valami demagóg példabeszédet lát, hanem egy igazi kórképet arról, amit a legszilárdabb demokráciák sem képesek megfelelően kezelni.

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya