Kritika

Hamis prófécia – Martha Marcy May Marlene

Sean Durkin első filmje az elmúlt időszak legnyomasztóbb alkotása, amit azonban nem véletlenül jutalmazott a Sundance Fesztivál a legjobb rendezés díjával.

Martha (Elizabeth Olsen) csatlakozik egy közösséghez, ami önellátásra, tökéletes függetlenségre és szabadságra törekszik. A hippi életnek azonban ára van, nemcsak az ételen, de a bűnön, sőt, saját magukon is osztozniuk kell az együttélőknek. Amikor Patrick (John Hawkes) vezetésével betörnek egy házba, és megölnek egy embert, a már korábban is megkérdőjelezhető vezér nagy szavakkal szédíti a megrémült lányt, aki végül elszökik. A múltat lezárni azonban közel sem ennyire egyszerű.

A Martha Marcy May Marlene története tökéletesen kiszolgálna egy hagyományos thrillert is, Sean Durkin – aki forgatókönyvíróként is jegyzi a filmet – azonban ennél jóval többet ad nézőinek. Filmjével gondolkodik és gondolkodásra késztet. Hol húzódik a határ szekta és hitközösség között? Meddig tart a szabad akarat? Meddig vagyunk hajlandóak kompromisszumokat kötni, csakhogy ne kelljen szembenéznünk a kiábrándító valósággal? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések tömkelegét teszi fel nekünk a rendező, de úgy, hogy egy percig se legyen lehetőségünk az objektív megfigyelő biztonságos távolságából megválaszolni őket. Együtt szenvedünk az ideális értékrendet és társadalmi berendezkedést kergető Marthával, és együtt rettegünk vele, amikor rájövünk, a leghangzatosabb eszménykép is mocsokká rothadhat, ha azt valaki személyes céljait igazoló üres lózungokká alacsonyítja. És ez az a pont, amikor Sean Durkin már nemcsak Patrick világáról beszél, hanem minden világról, ahol valaha is a magasabb rendű célok rózsaszín köde burkolta a valóság rettenetét.

Sean Durkin szupernyomasztó világát Jody Lee Lipes szupernyomasztó felvételei támogatják, nemcsak az esős szürkeségbe burkolózó, de még a napfényes képek is az elidegenedés szószólói. A film mindvégig fogva tart minket, veszengünk, s amikor egy percre a felcsendülő zene hangjaitól végre enyhülést remélünk, Sean Durkin akkor szembesít csak igazán: résen kell lenni, mert semmit sem lehet meg nem történtté tenni. A film végétől se várjunk igazi feloldozás: bár a film világában rekedő Marthával szemben nekünk talán van menekvés, de az biztos, hogy még napokig minket is elkísérnek a Martha Marcy May Marlene képei.

Értékelés: 8/108pont

Martha Marcy May Marlene
színes, feliratos, amerikai thriller, 102 perc, 2011

rendező: Sean Durkin
forgatókönyvíró: Sean Durkin
zeneszerző: Daniel Bensi, Saunder Jurriaans
operatőr: Jody Lee Lipes
vágó: Zachary Stuart-Pontier

szereplők
Elizabeth Olsen (Martha)
Sarah Paulson (Lucy)
John Hawkes (Patrick)
Hugh Dancy (Ted)
Brady Corbet (Watts)

IMDb

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya