Kritika

Hány óra a következő Linklater filmig? – 24 óra a halálig

Ethan Hawke szorgalmas iparos, évente 3-5 filmet készít – többségük felejthető, sokszor B kategóriás akciómozi. A 24 óra a halálig ezek közül egy kellemesebb darab – de nem fog bevonulni az Oscar-jelölt színész legjobb alakításai közé.

Teljes rejtély számomra, hogy a Mielőtt-trilógia, a Gattaca, a Szép remények vagy a Kiképzés után Hawke mi a fenéért csinálja futószalagon ezeket a középszerű akciófilmeket. Az, hogy Brian Smrz-t rendezőt mi motiválja, annál nyilvánvalóbb. Az olyan nagyprodukciók stunt kordinátora és rendezőasszisztense, mint a Die Hard 4., az X-Men: Az eljövendő múlt napjai és a Vasember 3., második nagyjátékfilmjében igyekezett mindent belepakolni, amit az akcióról tud. Van itt bunyó, tisztességes autós üldözés, látványos tűzharc, hi-tech, ami kell.

Hogy mi az, amitől mégis csak középszerű tud lenni a 24 óra a halálig?

A klisék, a panelek, az unásig ismert fordulatok. Az írócsapat – Zach Dean, Jim McClain és Ron Mita – nem túl tapasztalt motorosok, egy-két futottak még akciófilmmel a hátuk mögött nem most újították meg a műfajt. De látszik, hogy próbálkoztak erősen, igyekeztek tisztességes karaktereket építeni, de ez csak Travis Conrad (Hawke) esetében sikerült többé-kevésbé, akinek néhány drogos hallucinációnak köszönhetően egész használható kis eredettörténetet is adtak, de összességében nem történik semmi a vásznon, amit ne láttunk már ezerszer.

A történet igazi világkörüli hajszára indítja Conradot, aki ex-bérgyilkosként egy utolsó nagy melóra készül. Amikor azonban eltér a megszokott protokolltól, és ahelyett, hogy megölné a csinos ügynököt (Qing Xu), inkább megdönti, 24 órát kap, hogy helyrehozza a dolgokat, a tét pedig a saját élete.

A mellékszerepekben olyan jól ismert sztárok tűnnek fel, mint a Rutger Hauer, Liam „Hagymalovag” Cunningham, vagy a főgonosz szerepében a jóképú Paul Anderson – sablonos karaktereiknek köszönhetően azonban egyikük sem kap igazi játékteret. De ha valaki megelégszik azzal, hogy egy film a legmagasabb fordulatszámon pörög, a 24 óra a halálig tulajdonképpen jó választás lehet: a sokszor már-már dokumentarista stílusú akciómozi egyetlen percre sem engedi lankadni a néző figyelmét – ha ennyi elég, egynek ez is megteszi.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya