Kritika

Zarándoklat a lélekért – Harold Fry valószínűtlen utazása

harold-fry-valoszinutlen-utazasa-1

Az átlagosság kellemességével kísérjük végig Jim Broadbent 500 mérföldes zarándoklatát, amely a szép angol kisvárosok modern problémáit hivatott bemutatni egy az üdvözülést kergető idős férfi több hetes gyaloglásával. A Harold Fry valószínűtlen utazása azonban ünnepelendő elemei és ötletei ellenére sem lesz maradandó.

Számos olyan filmet találunk a hetedik művészet kánonában, amely a mozgás és a haladás bűvös mezejébe vezeti el a nézőt. A nem a végállomás számít, hanem az út gyakorlatilag alapköve minden road movie-nak. Az alműfaj pedig tágabban értelmezve azon alkotásokat is lefedi, amelyekben éppenséggel nem egy jármű segítségével jutnak el a szereplők A-ból B-be: mind fizikai, mind elvont értelemben.

A Harold Fry valószínűtlen utazása egy alapvetően bájos road movie, amelyben a főhős (Jim Broadbent) közel 500 mérföldet gyalogol.

Itt azonban nemcsak az út, hanem a végállomás, sőt a kiindulópont is fontos szerepet játszik. Persze minden hasonló film, amely teljesen vagy javarészt egy szereplőre koncentrál (pl: Forrest Gump, Vadon, Út a vadonba, Sarkvidék, A nevem Khan) szépen lassan bemutatja, mi is hajtja a zarándokolni induló karaktert. Legyen az egy trauma, életközepi váltság vagy egy a túlélésért folytatott küzdelem. Utóbbi persze nem teljesen önkéntes zarándoklat, mégis szépen illeszkedik azon filmek közé, amelyekben a természet és az ember viszonya felerősödik.

harold-fry-valoszinutlen-utazasa-2

A Harold Fry is hasonló alkotás: a gyönyörűen fényképezett angol táj apró elemei és kedves angol emberek követik Haroldot a kitartó útján. Az úton, amely meglepően sok mindenről próbál egyszerre mesélni, valahogy mégis súlytalan marad.

Harold feleségével, Maureennal (Penelope Wilton) igen csak csendesen élik nyugdíjas napjaikat. A film kezdetén azonban a férfi kap egy levelet egy volt munkatársnőjétől, akivel szoros volt a kapcsolata évekkel ezelőtt. A nő rákos beteg és egy hospice-ban tölti vélhetően életének utolsó rövid szakaszát. Harold válaszlevelet ír, azonban előzetes terve ellenére nem dobja be a levelet a közeli postaládába. Nem, Harold valami többet akar tenni a barátjáért. Ekkor jön az ötlet, hogy inkább legyalogol Berwick-upon-Tweedbe (egy keleti kis városka Anglia legészakibb részén) és meglátogatja a nőt.

Hamar – túl hamar is – azonban világosság válik, hogy hiába állítja Harold, hogy valami felé halad, valószínűbb, hogy valami elől menekül.

Az egyszerű és egyszerűen bemutatott kiindulópont ugyan okosan nyúl azonnal bele a film egyik fő konfliktusába, és mutatja be nagyon finoman, hogy milyen szép is a világ körülöttünk, csak ki kell nyitnunk a szemünket és ki kell lépnünk a négy fal közül, mégis szinte unalmasnak hat. Még akkor is, ha egy kis frusztrációt is hoz magával. A konkrétan minden nélkül a fél Angliának nekivágó Harold kezdeti döntése eleinte bájos és megmosolyogtató, de hamar – ugyan csak egy rövid időre – ellenszenvessé válik egy kicsit. A férfi szó nélkül hagyta magára feleségét, ráadásul idős kora ellenére teljesen felkészületlenül vág neki a nagy útnak.

harold-fry-valoszinutlen-utazasa-3

Aztán persze egészen gyorsan egyértelművé válik, ahogy Harold járja az országot és elvétve itt-ott beszélget az emberekkel, hogy amennyire hisz abban, hogy barátja életben marad, amíg ő gyalogol, legalább annyira szeretné büntetni is magát valamiért, ami a múltban történt a fiával.

Ezzel a szállal kapcsolódunk vissza a kezdeti fő konfliktusba, amely Harold és felesége között alakul ki a legelső telefonbeszélgetést követően, amikor a férfi kijelenti, hogy akkor ő most elsétál Anglia másik végébe. Ráadásul egy olyan nőért, akiről Maureen nem is igazán tud semmit. A nő féltékenysége azonban nem is e köré épül.

Maureen fájdalmát az táplálja, hogy férje tesz valamit azért, hogy a múlt közösen átélt traumáját feldolgozza. Csak éppen egyedül.

Hogy 80 felett is bele mer vágni egy kalandba és kezd valamit az életével, míg ő otthon ül, takarít és főz. És noha egy idő után Harold több ízben is felajánlja, hogy csatlakozzon hozzá a párja, aki pedig többször is elutazik oda, ahol a film felére már kisebb helyi szenzációnak számító Harold és lelkes követői tartózkodnak, végül mindketten tudják, hogy az utat Haroldnak egyedül kell megtennie ahhoz, hogy legalább egy minimális nyugalmat és lezárást adjon hánykolódó lelkének.

harold-fry-valoszinutlen-utazasa-4

A személyes fókuszt olyan társadalmi problémákra való enyhe utalásokkal bővíti ki a rendező Hettie Macdonald, mint a kisvárosi Anglia fiatalságát a mai napig súlytó alkohol és drogfüggőség, valamint az immigráció konfliktusai. És noha ezek gyakorlatilag elengedhetetlen elemei kell, hogy legyenek egy hasonló filmnek, amelyben végigjárjuk a fél országot, valahogy inkább tűnnek a kötelező elemek kipipálásának, mintsem mély és átgondolt üzenetek átadásának.

A Harold Fry valószínűtlen utazása érdekes módon talán jobban működött volna, ha a főszereplő zarándoklatára szűkíti a fókuszát

és akár egy rövidfilmes verzióban mesél Harold kálváriájáról.

A film konvencionális elemei, a tradicionális történetvezetése és az olykor unalmasba csapó átlagos megoldásai ellenére a Harold Fry valószínűtlen utazása így is egy tisztességes dráma, amely megbízható színészi alakításokkal és látványos tájképekkel mesél olyan traumákról, amelyeket az ember egy életen át magában tud hordozni, és amelyeken talán csak az segít, ha 500 mérföldet legyalogol.

A Harold Fry valószínűtlen utazása január 4-étől látható a mozikban a Vertigo forgalmazásában.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com