Kritika

Füst és moslék – Háromezer számozott darab

A Háromezer számozott darab című filmben öt halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatal ad elő egy színházi darabot a saját életéből. S bár számos magyar film készült már a romákról, ez a film most egészen más.

Ugyan ki ne látott volna már cigányokról szóló filmet? Ha mást nem, hát rendőrségi tudósításokat drogdílerekről, kábszerfüggőkről, prostikról vagy cigány bűnözőkről. Számos magyar film készült róluk, melyek között akadnak olyan, a többségi társadalom tagjaiban talán még bűntudatot is ébresztő alkotások, mint Sára Sándor Feldobott kő (1968) című filmje, de még inkább a romagyilkosságokról készült Csak a szél (2012), Fliegauf Bence rendezésében. Készültek aztán szép, lírai filmek is nehéz sorsú cigányokról, mint Schiffer Pál doku-játékfilmje, a Cséplő Gyuri (1978), vagy Bogdán Árpád Genezise (2018). A filmek felsorolásában mindemellett kihagyhatatlan a romákat frivolan bemutató Nyócker (2004) Gauder Árontól, vagy a társadalmi problémákat vígjátékba fordító Brazilok (2017), Rohonyi Gábor rendezésében, netán szürrealista meseként Lengyel Balázstól a Lajkó – cigány az űrben (2018). De Császi Ádám filmje egészen más.

Császi filmjében egy ugandai feleséggel bíró excentrikus rendező színdarabot próbál öt halmozottan hátrányos helyzetű roma színésszel. A cigány fiatalok a nagy magyar valóságot adják elő magukról, ám a rendezőnek korántsem célja az általuk átélt traumák feldolgozása a művészet eszközeivel, de még csak a társadalom jobbításának szándéka sem a félresiklott életek bemutatásával. A legfontosabb számára a szakmai siker ezzel a különleges darabbal, és olyannyira nem kispályás játékos, hogy a produkciójuk bemutatóját eladja Berlin legnagyobb színházának. Így hát mindent bele kell adniuk a próbákba, mert nyakukon a premier. És az előadásuk próbáit nézve a nézőben óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon a rasszizmus fenntartása-e, ha alapból elfogadjuk a cigányokról kialakult előítéleteket, miként ezt a rendező is teszi, még akkor is, ha emellé a többségi társadalom bűntudatát is beleszövi az előadásába?

Császi Ádám filmjének egyik kulcsproblémája a romaidentitás kérdése,

amit mind az öt szereplő megpróbál a maga egyéni módján kifejezni. Míg Császi a fiatalok belső világából fakadó önidentitás megfogalmazására és a többségi társadalom romákról alkotott képének ütköztetésére épít, addig a filmbéli színdarab rendezője egyfajta rasszizálódott kollektív identitás bemutatására törekszik. A próbáik során jól ki is rajzolódik, ahogy a fiatalok identitásukat a külvilág elvárásaihoz igazítják: „Olyan vagyok, amilyennek tudni szeretnél” – önidentifikációjukkal aktívan asszisztálva az őket megbélyegző előítélet kialakulásához. De romaságukat egyben tetteik önigazolására is használják a külvilág előtt, hiszen ezzel jól lehet takarózni, a társadalom visszacsatolását pedig az őket megítélők megerősítésére használják: „Sajnálsz? Akkor te jó ember vagy”.

A romákkal szembeni előítélet „tudatba vésésébe” nagyban besegít a filmbéli iskolaigazgató tanévvégi elbocsátó szép üzenete is, melynek során – mintegy önbeteljesítő jóslatként profilozza a végzős roma diákokat: te bűnöző leszel, te drogdíler, te prosti, stigmatizációjával és kriminalizációjával már előre megbélyegezve az etnikai közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is. Császi Ádám filmjének legnagyobb erénye, hogy a roma fiatalok önidentitásának többféle módon való kifejezése és a többségi társadalom erre adott reakciói mindvégig

elbizonytalanítják, ám ugyanakkor aktív gondolkodásra is késztetik a nézőt.

Izgalmas „nemzetközi kitekintés” annak bemutatása a filmben, ahogyan Berlinben a német nézők látni szeretnék az ő nyugati kultúrájukon kívül eső társadalmakat. A filmbéli rendező, hogy igazán autentikussá tegye a berlini bemutatójukat, háromezer számozott darabban egy valódi, lepukkant roma házat szállíttat a színpadra, a német színházigazgató legnagyobb elragadtatására. Igazi ready-made ez, a magyar rögvalóság művészetbe fordítása. A színészeket tekintve pedig a német igazgató csak azt sajnálja, hogy nincs börtönviselt az öt fiatal roma között, mert „erre lenne igény”, ez lenne az igazi csemege a német nézők számára. Miként imádják a volt gyermekkatonákból toborzott crossgender csoportot is, amely Berlinben nyálas revüműsorral szórakoztatja őket.

Császi Ádám Háromezer számozott darabja azért is egészen más, mint a többi cigányságról készült film, mert műfaját tekintve is rendkívül változatos. A film tartalmaz doku-játékfilm elemeket, felvillantja a fiatal romák életének líraiságát, mindezt vígjátéki elemekkel és feketehumorral fűszerezve egy különös, a realitás és álomszerűség határmezsgyéjén egyensúlyozó színházi történetmesélésbe ágyazva. Császi számára a színház világa sem ismeretlen terep, hiszen színházi rendezőként olyan darabok fémjelzik az útját, mint a Cigány magyar (2018), vagy a 12 dühös ember (2018) az Átrium Színház produkciójaként.

A Háromezer számozott darab színpadi próbái időben a berlini bemutató felé tartanak,

de az öt fiatal egyéni sorstörténetének beékelésével a film hálózatos szerkezetűvé is válik. Mindez bonyolult, ám rendkívül izgalmas struktúrát kölcsönöz a filmnek, mert a határok mindvégig elmosódnak a valós életükről előadott darab és az erről készülő film között. A nézőnek már csak azért is nagyon figyelnie kell, hogy kellően értelmezni tudja az történéseket, mert a film másik nagy erényeként extravagáns beállításaival és pörgős vágásával vizuális megjelenítésében is szerfelett kreatív módon van előadva a történet. De nem kell ezen csodálkozni, Császi Ádám rendezői stílusán jól felismerhető nyomot hagyott, hogy Viharsarok című első nagyjátékfilmje előtt tévédokumentumfilmek mellett reklámokat és videoklipeket rendezett. Ez a tobzódó látványvilág mindenekfelett a film operatőrének, Balázs István Balázsnak is köszönhető, aki így nyilatkozott egy interjúban: „Itt nagyon jól működött a rendező, operatőr, látványtervező hármasa, nagyon eredeti ötletek születtek, és ez nagyon más film lett, mint amilyet eddig csináltam, és ez nagyon izgalmas volt”.

A Háromezer számozott darab meglehetősen sötét képet fest a magyarországi cigánysorsról. „Semmi nem fordul jóra, és semminek nem lesz vége” – mondja a kamerába az egyik roma srác. Császi Ádám érezhetően szívügyének tekinti ennek a sokat megélt kisebbségi etnikumnak a sorsát, ezt bizonyította színházi darabjával és most a filmjével is. És a Háromezer számozott darab méltán kiemelkedő helyet foglal el a cigányokról készült filmek sorában – az autentikus romafaluban bóklászó utolsó képsorai beleégnek a néző agyába és elgondolkodásra késztetik. Ezt a filmet sok fiatalnak látnia kellene, de szociális gondozóknak és pedagógusoknak mindenképp. Igazából mindenkinek.

A Háromezer számozott darab április 6-tól látható a mozikban.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com