Kritika

Old English man die hard – Harry Brown

Harry Brown egy kedves, idős angol úr, aki lehetőségeihez képest elégedetten lebeg az angolság színtelen, aprótapétás, két csapfejes világában. Harry Brown elvesztette már gyermekét, felesége jelenleg kómában fekszik, egyetlen öröméül a kocsmában öreg cimborájával, Leonarddal (David Bradley) lejátszott sakkcsaták szolgálnak. Harry Brown amúgy egy kegyetlen bosszúfilm és az akcióthriller határmezsgyéjén stagnáló film főszereplője.

A film

Van egy angol mondás: „old habits die hard” – azaz, a régi szokások nehezen tűnnek el, vagy, kinek így jobban tetszik: halnak meg. A Daniel Barber rendezte Harry Brown mottója pedig „Old English man die hard” lehetne, már ha mindenképpen egy mondatban szeretnénk összefoglalni a filmet. A címszereplőt alakító, 78 éves Michael Caine energikusan hozza a ködös Albion megkeseredett karakterét: kétségbeesett, élete unalmas, felesége haldoklik – és nem mellesleg, teljesen elege van abból, hogy a környékbeli bandák kedvükre tombolnak, rombolnak a lakótelepen.

A főszereplő bemutatásául szolgáló felvezető kicsit hosszúra nyújtva ad a történet szempontjából másodlagos információkat, ám éppen ettől könnyen érhetővé válik, hogy az öreg mitől is veszti el teljesen a fejét. Lényegében folyamatos halmozást látunk: a felesége meghal, sírjánál kiderül, hogy valaha egy lányuk is volt, majd az egyetlen támaszt nyújtó régi jó barát, Leonard is eltávozik az élők sorából. Egészen kegyetlen módon végeznek vele a suhancok, miután a bátor és egyben botor férfi rendet próbál tenni a fiatalok között. A képzeletbeli lista, ami Harry Brown tűrőképességét illeti, egyre inkább megtelik: úgy dönt, hogy egyedül száll szembe a drogok és az erőszak által uralt világgal. Ezzel párhuzamosan a rendőrség is hozzálát a gyilkosság felderítéséhez: két nyomozó, Alice Frampton (Emily Mortimer) és Terry Hicock (Charlie Creed Miles) kezd el kutatni a szociálisan rászorulóknak felhúzott panelrengetegben.

A film minden részletében ügyel arra, hogy a berendezett/ konstruált háttér árulkodjon a szereplőiről: a főhős kicentizett, tiszta panellakása ugyanolyan mesélő, mint a drogosok összefirkált, cannabisszal borított bűnbarlangja. A helyszínek semmivel sem szeretnének többet mondani annál, amit a különböző terekbe helyezett színészek megtesznek: a kegyetlen angliai valóságot úgy jelenítik meg, hogy a játék kerül előtérbe. Jelen esetben nem is lenne szükség a látvány általi hangsúlyozásra, hiszen a szereplőgárda profi, a fiatal angol színjátszás nem kedves, nem aranyos, és nem Harry Potteri vonala képviselteti magát. Így például a szájhős Markyt a Skinses Jack O’Connel alakítja, de a szintén E4 gyártású Misfits sorozat új debütánsa, Joseph Gilun is feltűnik a fegyverzseni drogdíler, Kenny szerepében.

Nem csupán látványban, de a történetben sincs hatalmas elrugaszkodás: hiteles a főszereplő élettörténete. Nem látunk szuperhősi eszközöket, a lőfegyverek mesteri használatát is megmagyarázza a történet: Harry néhai tengerészgyalogosként ért valamit a pisztolyokhoz. Mielőtt azonban teljesen elhinnénk, hogy az alvilágot rendbe teheti egy nagypapakorú férfi, szembesülünk azzal, hogy az idő vasfoga bizony eljár felette. Néha akkor is, amikor éppen a banda vezetőjével akar leszámolni.

A könnyen érthető történetvezetés mellett számos célzás van Caine korábbi filmjeire – nem ritka ez az idős filmsztároknál, a már-már showreeli szintre emelt utalássorozatok adta lehetőséget Clint Eastwood is kihasználta a Gran Torinoban. A megszokottól eltérően azonban az angol valóság most kicsit erőszakosabb, kicsit véresebb, mint az amerikai – Caine kegyetlenebb is, mint a Gran Torinoban látott Eastwood, ám utóbbi kétségkívül humorosabbnak is hat a vásznon. A Harry Brown esetében erről azonban szó sincs: minden momentuma komoly, valósághű, ám a néző valahogy végig azt reméli, hogy ennyire talán nem súlyos a helyzet.

A lemez

A Budapest Film által december elején kiadott DVD sajnos nem rendelkezik különlegesebb extrákkal. Igazán nagy kár érte, hiszen jól jött volna egy-két kivágott jelenet, interjú, de akár az audiokommentárral ellátott verzióval is lehetett volna borzolgatni a filmet kedvelők kedélyeit.

Harry Brown

színes, angol krimi, 98 perc, 2009

rendező: Daniel Barber
forgatókönyvíró: Gary Young
zeneszerző: Ruth Barrett, Martin Phipps
operatőr: Martin Ruhe
producer: Keith Bell, Matthew Brown, Kris Thykier, Matthew Vaughn
executive producer: Reno Antoniades, Paul Brett, Tim Haslam, Steve Norris, Tim Smith
vágó: Joe Walker

szereplő(k):
Michael Caine (Harry Brown)
Emily Mortimer (Alice Frampton)
David Bradley (Leonard Attwell)
Charlie Creed-Miles (Terry Hicock)
Iain Glen (Childs)
Sean Harris (Stretch)
Ben Drew (Noel Winters)
Jack O’Connell (Marky)

Imdb

Megjelenés dátuma: 2011.12.01.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar

 

Avatar

Derzsi Vanda

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya