Fókuszban Kritika

Az életveszély csak háttérzaj – Hegyek között

Hegyek között

A Hegyek között egy túlélőfilmbe zárt melodráma, ahol a szerelem bimbózik, miközben a feszültség elhal. A bosszantó logikátlanságok végül felülírták a híres főszereplők (Kate Winslet és Idris Elba) románcából fakadó örömet.

Alex (Kate Winslet) és Ben (Idris Elba) mindenáron szeretnének Denverbe jutni Idahóból, hogy elérjék a csatlakozásukat, azonban a repülőjáratot törlik a hóviharok miatt. Az esküvőjére igyekvő nőnek azonban sikerül rábeszélnie egy pilótát, aki az apró repülőgépével vállalja, hogy átviszi őket a Sziklás-hegységen. A jármű azonban lezuhan, és a két főhős egyedül marad a havas hegyekben bármilyen segítség nélkül. Egyetlen szerencse, hogy a férfi orvos, így a sebesüléseik ellenére megfelelő kezekben maradnak.

Nem gondolom, hogy sokat vár a néző attól a filmtől, amiben egy férfi és egy nő repülőszerencsétlenséget szenved el a kietlen hegyekben. Az a benyomásom, hogy a korlátozott elvárásokkal a Hegyek között is tisztában van. Egy percig nem teszi kétségessé, hogy szereplői életben maradnak – nem is ez a film tétje. Mégsem mehetek el szó nélkül amellett, hogy mennyire nem veszi komolyan a történet a főhősök életveszélyes helyzetét. Alex és Ben nem betegszenek meg, a kihűlés nem jelent veszélyt számukra, az élelmiszer hiánya nem okoz megpróbáltatásokat. A lezuhanás utáni ötödik percben egyértelművé válik, hogy ez nem egy robinzonád: nem fogunk majd rácsodálkozni a kilátástalan helyzet hatására kifundált bravúros megoldásokra.

A Hegyek között fókuszában a főhősök közti szerelem kibontakozása áll.

Az esemény tétje az, hogy vajon összejönnek-e a túlélők. A helyzet itt már sokkal bonyolultabb, hiszen a két karakter teljesen ellentétes. Ez a polarizálás a film igazi erénye. Szó sincs azonban a Hat nap, hét éjszaka-féle, buddy movie-kra jellemző leegyszerűsítésről. Finom szimbólumokkal utal a film a férfi megkérgesedett szívére, ami helyett az emberi agyat tekinti lenyűgözőnek. Ezzel szemben áll a női karakter szívből fakadó jóindulata, őszinte nyitottsága. Ezt tükrözi a foglalkozásuk: Ben agysebész, Alex újságíró. Kommunikációjukban meghatározó eszköz a csend, ami rímel arra a felfoghatatlan magányra, amit a kietlen, ember által érintetlen táj nyújt. Ez a két színész bravúros játékának köszönhetően gyönyörűen kidomborodik a néma pillantásokban és a frontális portrékban. És ha már látvány: a szerelmi szálat szépen alátámasztja az olykor lenyűgöző képi világ, ami a vágatlan zuhanási jelenetben és a festményszerű nagytotálokban teljesül ki. Ennyiben merül ki a film pozitív oldala, és teljesen érthető, ha valaki számára ennyi elég. Nekem nem volt az.

Hegyek között

A Hegyek között a kihagyott lehetőségek filmje. Elhibázott ziccer, hogy a főszereplők jellemvonásait nem hangsúlyozzák ki természeti szimbólumokkal, mint a tűz és a víz, a hegy és a völgy, a növény- vagy az állatvilág. Mintha a közel-keleti mozin edzett Hany Abu-Assad (Omar, Mennyország most) megijedt volna első hollywoodi filmjénél, és minden szerzőiséget lenyesett volna, csak hogy egy tiszta stúdiófilmet forgasson le. Ennek leglátványosabb eleme a kutya névtelensége, a névadás, mint önkifejezési eszköz, az életveszélyes helyzet közepette egy kiváló kapcsolódási pont és karakterárnyalási lehetőség lett volna – az eredeti könyv ki is használta ezt a lehetőséget. Ehhez vegyük még a feszültség hiányát, azt, hogy igazán egyetlen pillanatban sem izgulunk hőseinkért, pedig erre még az elképesztően giccses A lehetetlen is képes volt. Az elnyújtott végkifejlet semmit nem ad a történethez, holott az eredeti regény sokkal gazdagabb volt, bőven lehetett volna meríteni még abból.

A Hegyek között alapjául szolgáló könyv is melodráma volt, a fókuszában ugyanúgy a szerelem állt, de a keveredés a robinzonáddal hangsúlyosabban működött. Szinte minden adaptációnál veszít az eredeti történet a gazdagságából, itt azonban olyan jelentős eltolódásról van szó, ami összességében szegényíti a filmet. Ahogy a recenziómban írtam, a túlélőtörténetek folyamatosan képesek megújulni azáltal, hogy egyre több gyakorlati eszköz és kommunikációs kütyü könnyíti az életünket. A folyamat kettős: könnyebb kempingezni, de közben egyre kevésbé képes az ember pusztán magára hagyatkozva életben maradni. És hogy ebben mennyi lehetőség rejlik, azt jól mutatja – némi iróniával – Az ember, aki mindent tudott. Igenis hiba, hogy a Hegyek között nem tágítja a műfajt. Enélkül megmarad egy csendes romantikus filmnek.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..