Kritika

Megállt az idő – Hét kis véletlen

Közel húsz év szünet utána Gothár Péter újabb mozifilmmel debütált. A Hét kis véletlen azonban nem a nagy megújulásról, inkább a ciklikus ismétlődésről szóló alkotás, mely méltán tükrözi Gothár életművét és annak vissza- és visszatérő fő kérdéseit.

Gothár Péter életműve a markáns szerzői kézjegyek mellett a visszatérő és ciklikusan alakuló kérdésfeltevéseknek köszönhetően könnyen szemlélhető rendszerben, s ugyan legújabb filmje, a Hét kis véletlen egy késői darab és igencsak hosszú szünet után született meg, szépen illeszkedik az eddigi Gothár teremtette filmvilágba.

A Hét kis véletlen a zene, a felszabdalt szöveg – nem véletlen, hogy Eszterházy Péter előtt tiszteleg –, a non-lineáris jelenetek kirakósa mentén meséli el történetét a családról, a hétköznapok fásult szeretetéről és a fellobbanó szenvedélyről. A fókuszban egy énektanárnő, Gertrúd (Rezes Judit) áll, aki szenvedélyesen szereti Bartók Bélát, és immáron nagy fiával (Börcsök Olivér) és férjével (Mészáros Máté) él egy belvárosi ház – a Tűzoltó utca 25.-öt is megidéző – lakói körében. Egy napon azonban betoppan Albán (Mészáros Blanka), egészen pontosan sellőként kiúszik a Dunából, hogy diákéveit megidézve becsatlakozzon Gertrúd énekpróbát tartó kórusába. Albán sugárzóan fiatal és üde, ráadásul őrülten szerelmes a tanárnőjébe.

Így aztán a családi rutin hatalmasat roppan és a két nő zabolátlan felfedezőútra indul.

Gothár Péterrel Gelencsér Gábor készített interjút, ahol többek között elmondta a rendező, hogy Bartók zenéje inspirálta a rövid epizódfüzérek rendhagyó nagyjátékfilmes struktúrájára, melyre egyből a film elején kedvesen fel is készítő nézőit a moziban megtekintett Bartók koncertfelvétel-tanóra jelenetével. Ez a rövid kis intró tulajdonképpen a film absztraktja, bemutatja vele a film főszereplőjét, a film zenére hangoltságát, a gyerekszájjal elmondatott fő problémafelvetéseket és a fellobbanó szenvedélyt. A film a továbbiakban ezeket göngyölíti ki ilyen-olyan stilisztikai megoldásokkal és megvilágosításokkal.

Hét kis véletlen

Talán nem véletlen, hogy a Hét kis véletlen az Idő van-t idézi meg annak főcímdalának beemelésével, hiszen a film esztétikailag és a strukturálisan Gothár ezen filmjéhez áll a legközelebb. Az Idő van is egy megrekedt házasság pillanatait idézi meg, ahol a házastársak közötti érzelmek már nem tudnak felparázslani, csak míg ott a belső konfliktus befele mélyül, itt kifele tendál az egyik fél. A kisrealista szőr motívumot a nagyvilági Albán váltja fel, ami kapcsán másfajta önértelmező folyamatok indulnak el. Ám a filmek tűzijáték-szerű formanyelvi játékossága igenis hasonló, tulajdonképpen még abban is, hogy ezek az ötletek a film első felét teszik mozgalmassá, s a végére kifogynak az ötletmunícióból. S bár nyelvileg a film posztmodern irányba tart, formanyelvileg sokkal inkább a Magyarországon a nyolcvanas évek vége felé megjelenő

új narrativitást jegyeit tükrözi.

Gothár a film témájával is becsatlakozik a maga teremtette és sok oldalról megvilágított filmvilágba, mely a családot és a felnövő, egymást váltó generációkat helyezi a középpontba. Vagyis olyan felnövéstörténeteket, mely során a fiatalok egy önmaguk kérdéseit megválaszolni képtelen előző generáció köpönyege mögül lépnek ki. Mégis ezek a sikertelen felnőtt történetek a mintaképek, az öndefiníciós alapok. Ahogy az új szerelmével elköltöző anya is a nagyanyai házba tér vissza és a nagymama élet- és szerelmi történetének hosszas mesélésébe kezd, ugyanúgy a fiának is ez a fő ihletforrása a saját kreatív-filmes kifejeződéséhez.

A Hét kis véletlen a zene mellett a terekkel, azon belül is leginkább a belső terekkel kommunikál a legtöbbet. A család lakásának nincsenek lehatárolt részei, minden szoba átlóg a másikba – tér a térben vagy keretek használatával –, a személyes terek a többi személlyel való összefüggésben értelmezhetőek csak.  Ugyanilyen a viszony a külvilággal is, az ablakok nem lezárások, inkább nyitányok, amiken keresztül kifele és bele kommunikálnak a szereplők. Ennek kihangsúlyozott példája az apa kötélen való leereszkedése, amikor sorba betekint a lakók privát világába, saját miniuniverzumába. Ezzel mintha azt jelezné, hogy a személy definíciója sosem egy egyszemélyes, lehatárolható folyamat, ez az egzisztenciális kérdésfeltevés a család, a környezet tükrében tud csak megtörténni. S a felnövés, a változás is kétirányú folyamat: a régi otthagyása az új kedvéért,

tehát törvényszerűen az újba belekerül a régi.

Számomra élvezetes volt Gothár filmes poétikája, még ha időnként le is ült, vagy a színházi beszédmód helyenként fárasztóvá vált. Az se zavart, hogy a vége fele egyre zavarosabbá, abszurdabbá vált a történet, egy nagy hiányom mégis van a filmmel kapcsolatban. Gothár hiába nyilatkozta azt, hogy a sok éves tanítási folyamat, a diákokkal való munka, azok csillanásai hatással voltak rá, ez a frissesség nem látszik a Hét kis véletlenben. A rendező ott folytatta szerzői életművét, ahol annak idején abbahagyta, s a sokat emlegetett idő, az elmúló-változó idő nem tudott utat törni magának.

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya