Kritika

De hol marad az agy? – HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják

A HHhH ugyan mindkét szembenálló felet bemutatja, de azonosulni egyikkel sem tudunk, így pedig Reinhard Heydrich megölése egyszerűen érdektelen marad.

Reinhard Heydrich meggyilkolása rendkívül népszerű filmtéma: az elmúlt hetven évben tucatnyi alkalommal dolgozták már fel. Többek közt Fritz Lang (A hóhér halála) és Douglas Sirk (Hitler’s Madman) is készített róla filmet, de készült brit változat (Operation: Daybreak), és több cseh játék- illetve dokumentumfilm is az egyetlen náci vezetők elleni sikeres merényletről. Az izgalmas alaptörténet ellenére mégis túlzásnak tűnik, hogy egy éven belül a regényes című HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják a második mű a gyilkosságról. Tavaly az Anthropoid nyúlt a témához (Sean Ellis filmjét nálunk nem mutatták be) – a HHhH premierjét éppen az azonosságok miatt kellett elhalasztani. Igaz, nem sokat veszítettünk volna, ha egyáltalán nem jut el a mozikba a Laurent Binet sikeres francia regénye alapján készült alkotás.

A HHhH érdekes fogással újíthatná meg a jól bevett formulát: egyszerre mutatja be Reinhard Heydrich (Jason Clarke) és a cseh ellenállók (Jack Reynor, Jack O’Connell) nézőpontját.

Csak sajnos borzasztóan sután teszi mindezt.

A játékidő első felében kizárólag az egyre magasabbra törő egykori tengerésztiszt sorsát ismerjük meg, ezután – majdnem egy óra elteltével – bekapcsolódunk a meggyilkolását tervező cseh ellenállás történetébe. Mintha félúton egy új film kezdődne, ami egészen radikális gondolat – ám a két történetszál egyáltalán nem lép párbeszédbe egymással később sem, steril módon léteznek egymás mellett. Nehéz értelmezni, hogy ezek után ki a film főhőse: Heydrich ugyanis a látottak alapján korántsem nagyformátumú karakter de az ellenállók papírmasé figuráival sem azonosulhatunk. A gigászok harca – ha ez lett volna az alkotói szándék – pedig végképp elmarad.

A filmet egyetlen jelenetével tökéletesen lehet jellemezni. Heydrich zongorázni tanítja kisfiát, majd – mintegy mellesleg – megjegyzi a feleségének, hogy ő lesz a Cseh-Morva Protektorátus vezetője. A HHhH ugyanígy minden fontosabb történelmi eseményt a háttérben hagy, de közben nem teremt elég izgalmas előteret ahhoz, hogy ezen is átsüssön a tét. Heydrich ugyan Hitler és Himmler után a náci Németország harmadik legfontosabb embere volt, személyének jelentősége mégsem érzékelhető a filmben, hiszen jóformán csak sortüzek levezénylőjeként látjuk, politikai ténykedése homályban marad.

Egészen nevetséges például, ahogy az Endlösung forgatókönyvét a halálos ágyán átnyújtja Himmlernek.

De nem csak Heydrich történetszálából irtja ki a film a világháború jelenvalóságát: történelmi háttérismeretek nélkül a cseh ellenállás tevékenységét is nehéz értelmezni, ad absurdum megérteni, hiszen semmi nem derül ki róluk. Különösen azért fájó, hogy a láthatatlan párviadal drámája képeskönyvvé egyszerűsödött le, mert a film rendezője, Cédric Jimenez hasonló helyzetben egyszer már elkövetett egy bravúrt. A The Connection (amely tulajdonképpen A francia kapcsolat francia átdolgozása) ugyanígy személyes történeteken, apró epizódok láncolatán, a két szembenálló fél együttes bemutatásán keresztül fest nagyon is élő és megrázó képet egy szövevényes, nagy jelentőségű ügyről – a HHhH viszont semennyivel nem hozza közelebb a nézőkhöz a hőseit vagy a második világháborút.

Épp a kétdimenziós, jelentőségüket vesztett figurák miatt fordulhat elő az, hogy a HHhH-ban még az izgalmas részek, tehát a merényletet közvetlenül megelőző és követő pillanatok sem azok: a film egyszerűen semmilyen viszonyulást és érzelmet nem vált ki a nézőjéből. Illetve egyet talán mégis: mivel a jelenetek többségét Budapesten és környékén vették fel, büszkén fedezhetjük fel az ismerős helyszíneket. Aki tehát szeretné látni, hogy mutat a szentendrei skanzen cseh falucskaként, miként fest a Budai Vár horogkeresztes zászlókkal fellobogózva, esetleg érdekli, milyen villamosok futottak a Józsefvárosban hetven évvel ezelőtt, annak talán megéri benevezni a filmre.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya