Kritika

Hiányfilm – Szerelem nélkül soha

A szereti B-t, B szereti C-t, C pedig szereti A-t. Így valójában senki sem boldog, pedig ha A szeretné C-t, ketten meglennének, csak B maradna hoppon. Mindenki szeret valakit, mert a szerelem olyan, mint a levegővétel. Chhristophe Honoré keserédes zenés melodrámája.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Azt gondolnánk, Milos Forman és Catherine Deneuve neve csak szüleink generációját viszi a moziba. Valójában előbbit elég ritkán látjuk a vásznon, így kortól függetlenül, minden generációnak furdalhatja oldalát a kíváncsiság, mit mutat a nemrég 80 éves Mester a kamera másik oldalán. Catherine Deneuve-öt annál gyakrabban szerepeltetik francia és más rendezők, némely filmjét megjelenésekor, sokat azonban csak retrospektíve ismer a mi generációnk. Akár így, akár úgy, szépsége idős kora ellenére is zavarba ejtően kétségbevonhatatlan.

Kettejük “se veled, se nélküled” kapcsolata nekünk – elnézve a ’60-as és ’70-es évek emberét, szerelmük nehézségeit – már távol van, nem tudunk vele annyira azonosulni. Aztán felnő lányuk, Vera (Chiara Mastroianni) a mai kor gyermekének mai párkapcsolati kérdéseivel, krízisével, ugyanolyan boldogtalanságával, mint anyja 30 évvel őelőtte.

Kétszer lehet mégis ugyanabba a folyóba esni – állítja filmje tanulságául a francia rendező. Annak idején Madeleine szeretett bele a csehszlovák orvostanhallgatóba, Jaromilba Párizsban, követte őt Prágába, majd kényszerült hazajönni ’68-ban. Egy szerelem itt véget, csak gondolatban folytatódott, s lett a beteljesülés helyett a vágyódás örök szinonimája. Hiába volt mellette 35 évig Francois (micsoda megfelelően kispolgári név egy kertvárosi csendőrfigurához), ez is, és valószínűleg bármi kevés volt.

Madeleine és Jaromil lánya, Vera ugyanúgy nem tudja elviselni kollégája szeretetét egy másik, valójában lehetetlen szerelmének hiánya. Mindkét nő valójában megszakad a szeretet hiánya miatt; problémájuk meglehetősen hasonló, a kiút keresése azonban merőben különbözik: egy XX. és egy XXI. századi megoldás.

Christophe Honoré filmje a szerelem hiányának zenés melodrámája. Egyszerre boldog és szomorú; de igazából sosem boldog. Az ember sosem boldog, ez már csak így van mindig.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, felelős szerkesztő. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés