Kritika

Hirtelen halál – Anyátlanok

Scott Hicks, ausztrál rendező olyan vakvágányok után, mint az Ízlések és pofonok, visszatért a Ragyogj!-hoz. Ha megismételni nem is tudta, legalább hozta azt az ausztrál érzést. Kicsi hűvös angol eleganciával vegyítve. Nem mondom, hogy nincsenek kihagyható jelenetek, de tény, hogy a film nagyon is a szerethető, ráadásul a képei is gyönyörűek. Csak Clive Owent tudnánk feledni.

A Ragyogj 15 éves kis fejemnek olyan maradandó filmélmény volt, ami mai napig és még tovább meghatározó lesz. Nem annyira a filmes tökély megvalósítójaként, mint inkább azért a filmben tetten érhető lélekért, ami akár könnyet is csalhat az ember arcára. Azért a lélekért, ami benne volt Geoffrey Rush, a világhírű zongorista színészi alakításában. Ezt vártam Clive Owentől, a mindig karakteres, hálás szerepeket játszó színésztől, de sajnos nem kaptam meg.

Egy mínusz pont a filmnek. Mert mégis mi lenne a lényeg? Joe Warr a lényeg, sikeres ausztrál sportújságíró (Clive Owen), akinek felesége meghal a második jelenetben. A grand slam tornáktól világbajnokságokig utazó, az otthoni életet, házimunkát kevéssé ismerő, kissé léha és link nyakába saját fájdalmán túl gyászoló após-anyós, a megszervezendő hétköznapok és leginkább a hatéves forma kisfia, Artie hull, aki a maga módján (nem) próbája feldolgozni a feldolgozhatatlant. A képre csak ezután fest egy kicsit Joe nagyobb fia első házasságából, aki Angliában él, de apát keresni jött a világ túlfelére.

Nem volna meglepő egy nagyon erős kontúrral, percről percre megrajzolt figurát látni a főszereplő, minden terhet hordó újságíróban. De meglepődünk, mert nem látjuk. Picit sem érzünk vele együtt jobban, picit sem szeretjük őt inkább a film végén, mint annak legelején, pedig állítható, hogy ez tenné igazán jóvá a filmet, s benne Clive Owen játékát. A szanaszét darabolt figurának kicsit a gyászoló férjet, kicsit a laza sportriportert, kicsit a gyerekeit kereső apát, kicsit a szép szőke szomszédnő után kacsingató férfit kellene játszania, de éppen ezért egyik sem megy. Sokáig azt sem tudjuk, a film merre akar haladni.

Az egyre lejtőn haladó filmben azonban a két fiú – Artie (Nicholas McAnulty) és Harry (George MacKay) remekül eltalált karaktere és színészi játéka. A film második felének legjobb története vitathatatlanul a két testvér egymásra találása. Apu ebből a buliból is kimaradt.

Messze nem hibátlan film az Anyátlanok, amit a sosem emlegetett toldalék: „Életed legnagyobb kalandja felnőtté válni” a címben tovább mélyített – aki ilyen címet ad, szájon kellene vágni. Gyönyörű fényeivel, igazán őszinte gondolataival örömeivel és könnyeivel, igen jó akkord gitárzenéjével szívedben maradhat.

Aki a cikk végére ért, ajándékba megkapja a film zenéjét is, legalábbis az utolsó dalt, amelyet a francia first lady, Carla Bruni ad elő rekedtesen-dzsesszes hangján.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya