Kritika

Hit, remény, hazaszeretet – Nosztalgia

Mindössze néhány filmet számláló életművének építése során Tarkovszkijnak mindig sikerült megtalálnia a módját, hogy a számára örökké aktuális témákat egyetemes érvényűvé emelve tárja közönsége elé. Nincs ez másként a Nosztalgia esetében sem, melyben egy Olaszországba tért író lassan folyó útkeresését követhetjük nyomon.

Andrej Gorcsakov története ott kezdődik, ahol sok fősodorbeli film hajlamos abbahagyni a mesélést. Észak-Itáliában járunk, ahova főhősünk elvileg azért érkezett, hogy anyagot gyűjtsön új könyvéhez, gyakorlatilag azonban egészen másról van szó. A táj elfojtó szépsége és az otthon távolsága olyan érzelmeket vált ki a művészből, mely igazi belső, lelki kalanddá változtatja idegenben töltött napjait.

Az alapvető emberi szükségletként bemutatott, ugyanakkor folyton elérhetetlen és – lényegét tekintve – megérthetetlen hitet, valamint a művészléttel járó feladatvállalást és lehetőségeket tematizáló alkotás hosszú beállításai és lassú kameramozgásai révén tolódik át a hangsúly a külső történésekről a lelki folyamatokra. A néző ilyetén bevonása a cselekmények mozdulatlanságába persze csak akkor jöhet létre, ha a befogadó fél hajlandó kellő mennyiségű időt és energiát befektetni a film értelmezésébe.

Enélkül ugyanis a Nosztalgia nem tűnik másnak, mint színes és fekete-fehér képek látszólag értelmetlen katyvaszának, melyben nem történik semmi néhány érthetetlen monológ elszavalásán, egy foltokban őszülő férfi szenvedésén, és egy őrült piromán öngyilkosságán kívül. Tarkovszkij műve azonban éppen azért zseniális, mert bár elvont, és értelmezési síkjainak száma igen nagy, valamennyit még az is meg fog érteni belőle, aki nem edződött az ő, vagy más művészfilm-óriás alkotásain.

A szovjet rendező első külföldi filmjének hőse szenved egyrészt bizonytalan talajú hitétől, másrészt a kérdéstől, hogy lehetséges, valamint szükséges-e egy művésznek szülőhazájától távol is folytatni életművének építését. Gorcsakov és Tarkovszkij között ennél egyértelműbb párhuzam talán nem is lehetne, a filmtörténészek mégis óvatosan közelítenek a főhős és a rendező alakjának összehasonlításához. Ez érthető is, mivel „az orosz film Sztalkerének” minden filmjében van némi önéletrajzi ihletettsége az események középpontjában álló karakternek, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a hős vívódásai az egész emberiség, vagy legalábbis a korabeli európai értelmiség vívódásait jelenítik meg.

A Nosztalgia tehát nem afféle könnyű darab, amit egy fárasztó munkahét utolsó estéjén dob be az ember a lejátszóba, hogy kicsit kikapcsolódhasson. Megtekintése inkább hasonlít egy összetett matematikai képlet megoldási folyamatához, melynek végeredményeként mindenki megkaphatja egyéni válaszát olyan kérdésekre, hogy jobb-e a vallási fanatizmus a szkepticizmusnál, illetve hogy lehetséges-e teljes és boldog élet az emigráció után.

Extrák: A duplalemezes kiadás második korongján található extrák mellett már csak azért sem mehetünk el szó nélkül, mert jelentős segítséget nyújthatnak egyrészt a film, másrészt maga Tarkovszkij gondolkodásmódjának megértésében. A film három alkotójával készült, egyenként mintegy 20 perces interjú mellett ugyanis helyet kapott a lemezen az Úton című, szintén Tarkovszkij által rendezett dokumentumfilm, mely bepillantást enged a Nosztalgia keletkezéskörülményeibe a helyszínkereséstől azokig az alkotói döntésekig, melyek az elkészült remekmű megszületéséhez vezettek.

Nosztalgia (Nostalghia)

színes, feliratos, szovjet-olasz filmdráma, 1983

rendező: Andrej Tarkovszkij
forgatókönyvíró: Andrej Tarkovszkij, Tonino Guerra
operatőr: Giuseppe Lanci
jelmeztervező: Lina Nerli Taviani
producer: Franco Casati
executive producer: Manolo Bolognini, Renzo Rossellini
látványtervező: Andrea Crisanti
vágó: Erminia Marani, Amedeo Salfa

szereplő(k):
Oleg Jankovszkij (Andrej Gorcsakov)
Erland Josephson (Domenico)
Domiziana Giordano (Eugenia)
Patrizia Terreno (Gorcsakovné)
Delia Boccardo (Domenico felesége)

IMDb-átlag: 8,0

A dvd-t kiadja az Etalon Film Kft.
Megjelenés dátuma: 2011. április 5.
Képarány: 16:9
Szinkron nyelv(ek): olasz, orosz
Felirat nyelv(ek): magyar

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com