Kritika Magazin

Hogyan kell (túl)élni? – A küzdők

Adele Haenel A küzdők c. filmben

photocombattants1_dblargA küzdők méltán nyerte el Cannes-ban a FIPRESCI-díjat: folyamatos nevettetés mellett tesz fel alapvető kérdéseket a fiatalok útkereséséről, a lázadás mibenlétéről és a felnőtté válás nehézségeiről.

Az elmúlt években egyre több olyan film lát napvilágot, ami a fiatalok felnőtté válásával, a kamaszlét nehézségeivel és az önállóság kérdéseivel rendhagyó módon foglalkozik. Hollywoodban óriási népszerűségnek örvendenek a kifejezetten fiatal célközönségnek készült sci-fik, ahol általában egy ifjú hős áll a középpontban, aki a felnőtt világot szimbolizáló rendszer ellen veszi fel a harcot (Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő). Egy másik jellemző vonulata a hasonló  alkotásoknak, amikor a fiatalok kivonulnak a társadalomból (egyedül vagy szerelmükkel) és az érintetlen természetben önmaguknak próbálják megteremteni a mindennapi élethez szükséges feltételeket (Holdfény királyság, A nyár királyai).

A természetbe vonulásnak kettős célja van: egyfelől ifjú hőseink maguk mögött akarják hagyni addigi szabályoktól gúzsba kötött életüket, és megpróbálnak megteremteni egyfajta béklyóktól mentes, idilli állapotot ahol a szabályokat önmaguknak alkotják. Másfelől a vadonban eltöltött idő egyfajta próbatétel is, fokmérője annak, hogy meddig és mennyire képesek önállóan élni. A nyár királyai három fiúja egészen addig boldogan él, amíg a kis közösségben fel nem üti a fejét a féltékenység és a belső viszályok szét nem forgácsolják a csapatot. Az Ahol a vadak várnak főhőse Max szintén csak ideig-óráig tudja fenntartani az idilli állapotot, ahová szülei elől menekült és kénytelen visszatérni a „valóságba”. Mindhárom hivatkozott filmben felbukkan a saját királyság megalapításának motívuma, mint a teljes önállóság szimbolikus kifejeződése: Maxet királlyá koronázzák a vadak, Sam és Suzy létrehozzák a Holdfény királyságot, míg Joe és barátai már a film címében királlyá válnak.les-combattantsArnaud (Kévin Azais) és Madeleine (Adele Haenel) a hadsereg kötelékében próbál meg érvényesülni, azonban a folyamatos elutasítások és csalódás után úgy döntenek nincs szükségük erre a merev rendszerre, és Rousseau szavait követve visszatérnek a természetbe. Ők sem tudják sokáig fenntartani ezt a kötöttségektől mentes világot, de a kaland végére, kiforrott szerelmük által kerül szimbiózisba Arnaud életszeretete és Madeleine állandó túlélési ösztöne. Mert csak így lehet (túl)élni: ha állandóan a felhők között járunk, elbotlunk az első kőben, de ha folyton a talajt fürkésszük, az élet szépségét tévesztjük szem elől.

Cailley elképesztően ravasz figura. Úgy képes mélyen elgondolkoztatni a felnőtté válás folyamatáról, hogy közben végigröhögjük az egész filmet. A legfőbb humorforrás a hadsereg zseniális kifigurázása, ami több helyütt az Acéllövedék legjobb és legabszurdabb pillanatait idézi (azért kevésbé feketén, mint Kubricknál), de a nemi szerepek felcserélése (Madeleine keménysége révén) is nagy adag izomlázat okoz majd a rekeszizmainkban. Mindez persze nem jöhetne létre, ha a két főszereplő között nem lenne meg az a bizonyos kémia. Bátran állíthatom, hogy Adele Haenel és Kévin Azais legalább annyira hiteles és természetes, mint a Csillagainkban a hiba főszereplő párosa (csak hogy olyan példánál maradjunk, ahol a tini szerelem bemutatása hasonlóan erőteljes).LES-COMBATTANTS-Adele-Haenel-Kevin-Azais-Go-with-the-BlogEgyszer valamikor odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig… Addig is futnunk kell tovább.” Miután Noriko és Súja sikeresen kijátszotta a kormány által kieszelt és lefolytatott gyilkos játékot a Battle Royaleban, kénytelenek menekülni, de a harcot nem adják fel. Arnaud és Madeleine is kénytelen visszatérni a civilizációba, de folytatják saját, érintetlen világuk megteremtését: „Legközelebb felkészültebbek leszünk”. Hogyha valakinek tanácsra lenne szüksége, hogyan őrizze meg az idealizmusát, miután elvesztette az ártatlanságát, az forduljon A küzdőkhöz, vagyis a fiatalokhoz.

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya