Kritika

„Mióta ágyazunk meg ennek az egésznek?” – Hogyan legyél jó feleség

Hogyan legyél jó feleség? A jó feleség mindig vacsorával várja az urát. A jó feleség mindig csinos. A jó feleség sosem panaszkodik. A jó feleség csendben van, hiszen tudja, hogy a férje témái sokkal fontosabbak. A jó feleség mindig mosolyog és sosem fáradt. A jó feleség tudja, hol a helye.

A fenti utasítások a Housekeeping Monthly 1955-ös számában olvashatóak. A cikk összesen 14 aranyszabályt közöl arra vonatkozóan, hogyan legyenek a nők tökéletes hásziasszonyok. Martin Provost legújabb filmje, találóan a Hogyan legyél jó feleség címmel szintén ezt a kérdéskört járja körül, történetét ’68-ba helyezve. Amikor még a Housekeeping Monthly pontjai uralták a köztudatot, de már érződött a változás szele, ami magával hozta a feminizmus második hullámát.

Provost legismertebb filmjeiben a női lelket és a női kapcsolatokat helyezi előtérbe – így volt ez a Séraphine, a Violette vagy az Én és a mostohám esetében is. Ezúttal egy háziasszony neveldébe kalauzol minket, ahol Paulette Van Der Beck (Juliette Binoche) a sógornőjével, Gilberte-rel (Yolande Moreau) és egy apácával, Marie-Thérèse-zel (Noémie Lvovsky) készíti fel a fiatal lányokat életük legfontosabb szerepére – azaz arra, hogyan szolgálják jövendőbelijüket kifogástalan módon.

Paulette férje azonban meghal, maga után hagyva kisebb-nagyobb titkokat – köztük néhány aktnaptárat, férfimagazint és egy adag adósságot, ami az intézet csődbe jutását is jelentheti. És amiről a feleségének fogalma sem volt, elvégre „egy nő ne üsse bele az orrát férje ügyeibe.” Ezek, valamint egy másik férfi színre lépésének hatására

Paulette szélsőséges és konzervatív nézetei szép lassan árnyalódni kezdenek.

Személyiségfejlődése elénk tárja, milyen az, amikor a társadalom által belénk vert gondolkodásmódot felülírják a személyes tapasztalatok – és a józan ész. Provost alapvetően komikus felhanggal tálalja a történetet, befogadhatóvá téve a problémakört, ugyanakkor néhány ügyesen elhelyezett drámai fordulattal (így az egyik lány öngyilkossági kísérlete annak hírére, hogy egy ismeretlen férfihoz akarják hozzáadni) nem hagyja, hogy a film a probléma elbagatellizálásának tűnjön.

Az összetett témák, társadalmi problémák vígjáték formában való tálalása olykor meglepően jó párost alkotnak. A Hogyan legyél jó feleség kevéssé alkalmazza a szarkasztikus humort, sokkal inkább arra használja vígjáték mivoltát, hogy könnyed módon tálaljon egy bizonyos értelemben elnyomó rendszert.

Magán viseli a letisztult, túlcizellálástól mentes klasszikus francia vígjátékok báját,

nem akarja harsányan az arcunkba tolni a “nagy igazságot,” de állást foglal, amivel lehet vitatkozni vagy egyetérteni, de biztosan gondolkodóba ejt, amivel mi magunk is valamivel közelebb kerülünk ahhoz, hogy árnyalt véleményt alkossunk a témáról.

Provost Paulette személyiségfejlődését is humorral kezeli: az évtizedek óta a saját ideológiáját makacsul követő és hirdető nőt a tizenéves növendékek szemén keresztül látjuk, akik kinevetik Paulette-et merevségéért és a belőle áradó konzervatív nézetei miatt. Később azonban Paulette-tel is azonosulni kezdünk, ahogyan ráeszmél, át kell értékelnie mindent, amiben eddig hitt. Ám ezt a ráeszmélést is javarészt bohókás “csetlés-botlásokon” és emberi mozzanatokon keresztül kapjuk meg, mintsem tragédiába ágyazva. Így például mikor Paulette megveszi élete első nadrágját, ami a változás szimbólumaként tűnik fel (és amelyet félénken, mégis büszkén mutat sógornőjének), de eleinte nem meri házon kívül viselni azt; illetve növendékeivel való kapcsolata is fokozatosan válik egyre emberibbé és empatikusabbá.

Paulette személyiségfejlődésén túl Provost azt mutatja be, hogyan viselték a fiatal, felnőtt kor küszöbén álló lányok az „eleve elrendeltségüket”

és hogy mibe kapaszkodhattak ezekben az időkben – így a titkos éjszakai kibúvókba vagy az önmaguk által szervezett felvilágosításokba, amikhez a tudást rádióadásokból szerezték. Voltak, akik automatikusan a beletörődést választották, azt tették, amit mondtak nekik, és akikben fel sem merült az akkor fennálló helyzeten való változtatás. Míg a jóval kevesebb tagot számláló lázadóbbak bátran kijelentették: nem az az életcéljuk, hogy „egy férfi csicskásai legyenek”, és ez ellen szűkös eszköztárukkal hajlandóak is voltak tenni.

Ez alapján a Hogyan legyél jó feleség akár vádolható lehetne a férfigyűlölő címkével, de a filmben szereplő két férfi közül valójában egyik sem ellenszenves, különösen nem mondhatjuk rájuk, hogy elnyomják a nőket. Ellenben Paulette-tel, aki a film jelentős részében sokkal inkább érezhető a nők és a női függetlenség ellenségének, mint a két férfi bármelyike. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy férje szavát – még halála előtt is – csupán elvétve hallani.

A férfigyűlöletbe átcsúszó, magát feminizmusnak kiadó szemlélet veszélye tehát itt nem fenyeget.

Ez pedig az elmúlt 4-5 év álfeminista-férfigyűlölő termését tekintve nagy erény. Gondoljunk csak a legfrissebbek közül a Harley Quinn-mozira, a Charlie angyalaira vagy a Fekete karácsonyra. Persze örömteli, hogy egyre több film foglalkozik a nők helyzetével, a függetlenségükkel és a feminizmus árnyalt kérdéskörével. De ha adott film a feminizmust a férfigyűlölettel helyettesíti, továbbra is ugyanott tartunk, amit ezek a filmek állítólag sérelmeznek: a férfiaktól teszik függővé a nőket – plusz még mellé a nevetség tárgyává is.

Merész megoldásként Provost tehát a nők legnagyobb ellenségeként a nőket és a rendszert, a társadalmi beidegződést állítja be.

Elsősorban pedig Paulette-et, aki szépen lassan kezd rájönni, hogy intézetével és ott hirdetett ideológiájával csak tovább ront a helyzeten. A Hogyan legyél jó feleség felelősöket keres a nők elnyomásának intézményesített formájára, arra a megdöbbentő tényre, hogy a jogrendszerben, a köztudatban, a médiában és a párkapcsolatok terén a nemi egyenlőtlenség valaha is természetes dolog lehet(ett).

Bár vannak fanyalgók, akik nem értik, hogy mégis mit akarhatnak még a nők, amikor már szavazati joguk van, vezető beosztásban dolgozhatnak férfiakkal azonos munkakörökben, valamint a gyermekvállalás és a hagyományos háztartásbeli kötelezettségek terén sem nehezednek rájuk a régi terhek. (Látszólag) tehát oly függetlenek, akárcsak a férfiak, és teljességgel egyenlőek is velük. Mégis, ha megnézünk néhány adatot, könnyedén elbizonytalanodunk az egyenlőség kérdésében; ’45-re 16 nő került a nemzetgyűlésbe – mára, több, mint 70 évvel később ez a szám mindössze 22. De kicsit kitekinthetünk a média háza tájára is, ahol a nők és a férfiak reprezentációja nagyjából 20-80% arányú, azaz a médiában szereplő embereknek csupán egyötöde nő.

„Mégis mióta ágyazunk meg ennek az egésznek?!”

– kérdezi Paulette önmagától, a többi nőtől és lényegében az egész társadalomtól.

A filmet a Frankofón Filmnapok keretén belül láttuk.

Németh Míra

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya