Kritika

Hogyan veszítsd el a józan eszedet? – Pszichoszingli

Nem akarok sokáig rugózni a cím fordításán, csak megemlíteném, hogy nem annyira találó. Rosszul hangzik maga az összetétel, ráadásul semmit, de semmit nem árul el a filmről, ami lényeges volna. Mert az, hogy Mavisnek (Charlize Theron) vannak problémái, elég hamar kiderül. A laikus néző által két percen belül beazonosított depressziót a pszichológia szakok padjaiban ülők nyilván differenciáltabban diagnosztizálnák, az addiktológusoknak pedig külön szava is van a kóros hajtépkedésre (trichotillomániának hívják).

A film

A lényeg mindenesetre, hogy látjuk, értjük, hogy a főhősnő nagyon szét van esve. Húzóra issza a whiskey-t és másnap a kólát egyaránt. Ruhában, mit ruhában, magassarkúban alszik, ahogy éjjel beesett az ágyába. És éjjel-nappal megy a tévéjén a Kardashian show… Képtelen tisztességesen végezni a munkáját is, és egyetlen fotó elég ahhoz, hogy a mélypontról még száz métert zuhanjon. Ja, az említett munka, mert, hogy itt jön be az eredeti cím. Mavis tinédzsereknek ír regénysorozatot, amolyan twilightosat, kevesebb vámpírral és sokkal-sokkal több gimis románccal. Az angol cím Young Adult, vagyis fiatal felnőtt, tehát azt a célcsoportot nevezi meg, amelynek a főhősnő ír. Persze később kiderül, hogy ő maga is valahol ebben a fázisban akadt el, amit egy jól képzett pszichoanalitikus egy-kettőre, úgy nyolc év alatt ki is bogozna, a film azonban nem tölt sok időt azzal, hogy bemutassa, mi az igazi baja Mavisnek. A film későbbi részében azonban egy trauma némi magyarázatot ad arra vonatkozóan, hogy egészen pontosan miért is az adott irányba vezeti Mavist a kattanása.

Visszalátogat ugyanis fiatalkora helyszínére, ahol az alapfelállás szerint mindenki vidéki suttyó, ő viszont nagyvárosi híresség. Nyilván nem így van, és ez kiváló alapot ad arra, hogy a ki-kiről-mit gondol kérdéssel eljátszadozzon a film. A Charlize Theron által megformált karakter félelmetes, mert nem tudjuk, mit fog csinálni a következő percben. Annyi biztos csak, hogy vissza akarja szerezni egykori szerelmét, Buddyt (Patrick Wilson), aki azonban már férj és apa. Mavis is tudja ezt, hiszen éppen a kisbaba e-mailben elküldött képe miatt utazott a városkába. Az egyetlen, akivel valamelyest szót tud érteni, Matt (Patton Oswalt), akit még régen brutálisan összevertek a helyi nagymenők.

Jason Reitmantól láttunk már ennél jobb filmeket is, mint a Juno vagy az Egek ura. A sajátos történetmesélés ebben a filmben is tetten érhető – például az apróságok bemutatása rövid és nagyszerűen kitalált snittekben- csak mintha ezúttal hiányozna a nagy poén. Mindhárom film főhőse az élete egy nehéz szakaszában van, ám, amíg a másik kettő tele van okos és szellemes beszólásokkal, és a néző magára ismer a főhősben, addig a Pszichoszingli főszereplőjével nem lehet, vagy nagyon nehéz azonosulni. Nem a problémái miatt – hiszen kinek nincsenek problémái – hanem azért, mert nem tudunk meg róla szinte semmit, nem ismerjük se a múltját, se a jelenét, nincsenek is igazán interakciói a többiekkel. Így az elmosott befejezés után hiányérzetünk marad. És ez olyan, mint amikor egy óriási, finom hamburger után még éhesek vagyunk. Bosszantó.

A lemez (Kiss Tamás)

A Pszichoszingli kiadványán egy audiokommentár, egy jelenetelemzés, valamint három darab kimaradt jelenet szerepel bónusztartalomként. Az audiokommentárban a film rendezője (Jason Reitman), operatőre (Eric Steelberg), valamint rendezőasszisztens/producere (Jason A. Blumenfeld) működik közre, ám annak ellenére, hogy megnyilatkozásaik tartalmasnak bizonyulnak, magyar feliratot sajnálatosan nem kaptak. Nem így A keserű igazság: Egy jelenet elemzése című extra, amely Mavis és Matt egyik bárbéli beszélgetésének elkészültét mutatja be, a forgatási képsorokat Diablo Cody elemző megállapításaival megspékelve.

 A három kimaradt jelenet közül kettő Mavis és külvilág ellenséges viszonyát árnyalná: egyikben másnaposan szenved a postaládával, illetve a kutyájával, míg a másikban egy parkolóból nem tudja kiszabadítani a kocsiját. A harmadik, aprócska szcéna Mavis és Matt kapcsolati harmóniáját egészítené ki egy bolti bevásárlással, amely tevékenységet gyermeki énjükből adódóan mindketten utálnak.

Pszichoszingli (Young Adult)

színes, amerikai vígjáték, 94 perc, 2011

rendező: Jason Reitman
forgatókönyvíró: Diablo Cody
zeneszerző: Rolfe Kent
operatőr: Eric Steelberg
producer: Diablo Cody
vágó: Dana E. Glauberman

szereplő(k): 
Charlize Theron (Mavis Gary)
Patton Oswalt (Matt Freehauf)
Patrick Wilson (Buddy Slade)
Elizabeth Reaser (Beth Slade)
Collette Wolfe (Sandra Freehauf)
Jill Eikenberry (Hedda Gary)
Richard Bekins (David Gary)

IMDb

A dvd megjelenése: 2012. 07. 12.

Szinkron: magyar, angol, cseh, lengyel.

Felirat: magyar, angol, arab, bolgár, cseh, észt, görög, héber, hindi, horvát, izlandi, lengyel, lett, litván, portugál, román, szerb, szlovák, szlovén.

Extrák: audiokommentár, Kisfilm: A keserű igazság – Egy jelenet elemzése, Kimaradt jelenetek.

Avatar

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya